- Lassan kész vagyok - szóltam oda Minjinek, aki az ágyamon ücsörgött a telefonját nyomkodva.
Biccentett, én pedig befejeztem a sminkem, és mivel kissé késésben voltunk, megkértem anyát, hogy vigyen el minket a helyig. Én egy fehér, pántos ujjú, selyem ruhát vettem fel, Minji pedig egy térdig érő, fekete ujjatlan darabot. Amint anya kirakott minket, kifizettük a belépőket és be is mentünk. Egy rakat ember volt ott, és igyekeztem kiszúrni a fiúkat. Mikor megláttam a tömegben Jake fejét, megragadtam Minji kezét, és szóltam neki.
- Látom az egyik fejét, és minden bizonnyal Sunoo is ott van. Menj, kápráztatsd el - mosolyogtam rá, aztán megmutattam merre menjen.
- És te?
- Én elmegyek, kérek valami italt a pultnál - intettem a pult fele.
Minji elment a fiúkhoz, én pedig átverekedtem magam a tömegen, és felültem az egyik bárszékre.
Kikértem egy italt, és amíg vártam rá, nézelődtem, hátha meglátom a személyt, aki kérdezte, hogy egyáltalán jövünk-e.
- Már azt hittem, nem is jössz.
Mikor hátrafordultam, Heeseunggal találtam szembe magam. Egy kicsit ittas Heeseunggal.
- De látod, itt vagyok - feleltem neki, miközben elvettem az italom a pultról.
- Szeretnék beszélni veled - nézett rám komolyan, és akármennyire látszott rajta, hogy ivott már és nem józan, hittem neki hogy komolyan beszél.
- Jössz táncolni? - nyújtotta a kezét, mire beletéve a tenyerem az övébe, lecsúsztam a székről, és bementünk a táncparkett közepére.
Heeseung hátulról a derekamra tette mindkét kezét, állát pedig a vállamon pihentette, úgy beszélt hozzám.
- Kérlek válaszolj őszintén, hogy miért kerültél ma. Rosszat tettem?
Sóhajtottam.
- Nem Heeseung, nem tettél semmi rosszat. Így jött össze a mai nap.
- Nem vagy őszinte.
- Mit akarsz kiszedni belőlem? - kérdeztem, miközben belekortyoltam az italomba.
- Az igazat. Ami nem az, amit mondasz.
- Tudni akarod az igazat? Minél többet vagyok veled, annál jobban kedvellek - vágtam hozzá idegesen, de erősen tartotta a derekam, így nem tudtam szemben állni vele.
Mikor realizáltam, hogy mit is mondtam, elhallgattam. Nem akartam látni az önelégült arcát, hogy végre kiszedte belőlem, és mostmár ebből is gúnyt fog űzni. Nemcsak ő, az egész iskola.
- Tudod, Chae - szólalt meg. - Minket egymásnak teremtett a sors.
- Ne, kérlek Heeseung, könyörgöm ne kezdj el gúnyolódni - temettem a tenyerembe az arcom, de nem figyelt rám.
- Beléd estem. Szerelmes vagyok beléd Chae. Már mióta - simított végig a derekamon. - Csak te sosem vetted észre. Vagy azt hitted, nem vagy elég jó hozzám. De pont az ellenkezője az, ami történik. Túl jó vagy hozzám.
- Heeseung - szabadítottam ki magam a kezei körül. - Részeg vagy. Azt se tudod, mit beszélsz.
- A részegen kimondott szavak igazából józan gondolatok - nézett mélyen a szemembe. Az üres poharamat a mellette lévő idegen kezébe nyomta, engem pedig magához rántott, és táncolni kezdtünk. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy papírlap sem fért volna el köztünk. Össze voltunk hangolva, a testünk szinkronban mozgott.
- Kérlek - hajolt a fülemhez. - Engedd meg, hogy a barátod legyek. Könyörgöm Chae - hallottam a hangján, hogy szívből kérlel. Soha nem hallottam ennyire könyörögni valamiért.
- Ne haragudj Heeseung, de-
- Legyél a barátnőm Chae - nézett mélyen a szemembe, én pedig őszintén nem tudtam, mit kéne tennem.
- El kell mennem a mosdóba, ne haragudj - kirántottam magam a szorításából, és egyből a fiúkhoz és a legjobb barátnőmhöz indultam, de megálltam. Minji és Sunoo ugyanúgy táncoltak, mint mi Heeseunggal az imént, és úgy döntöttem, nem szakítom félbe őket. Egyenesen a mosdóba mentem, ahol a csap szélének támaszkodtam, és igyekeztem tartani magam. Fogalmam sem volt, mit kellett volna tennem. Vettem pár mély levegőt, majd kihúztam magam, és kimentem a mosdóból. Visszamentem Heeseunghoz, majd szótlanul megálltam előtte. Az arcán láttam a csalódottságot, de próbálta nem mutatni.
- Majd ezt megbeszéljük normális körülmények között, és ha józan leszel - simítottam végig a vállán, ő pedig biccentett, majd egy gyors mozdulattal magához rántva megölelt.
Együtt visszamentünk a többiekhez, és Minjivel úgy döntöttünk, hazamegyünk. Megindultunk kifelé, és mikor kiértünk, megcsapott minket a friss levegő. Elköszöntünk a srácoktól, de Heeseungra képtelen voltam ránézni. Éreztem a tekintetét magamon, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Talán nem haladtunk 50 métert, nem bírtam ki, és hátranéztem. Még mind a heten ott álltak és utánunk néztek, de egyedül Heeseungra tudtam koncentrálni. Amint meglátta, hogy nézem, elkapta a fejét, és mindenkit megelőzve visszament. Visszafordultam, és a legjobb barátnőmmel egymásba karolva sétáltunk hazáig.
