A bál utáni héten minden visszaállt a normál kerékvágásba. Ugyanúgy visszakerültünk a mindennapos sulis életbe, mint ami a bál - és a próbák - előtt volt. Heeseunggal továbbra sem vállaltuk fel a kapcsolatunkat, de mindenki tudta, hogy már gyakran beszélgetünk a folyosón, többen pedig már gyanakodni kezdtek. De minket ez nem érdekelt.
Órák után már senki nem volt a folyosón, mindenki hazament, én pedig Minjivel a fiúkat vártam, hogy együtt tudjunk hazamenni mindannyian. Mikor megláttam közeledni Sunghoont, és mögötte a fiúkat, eresztettem egy "na végre" sóhajt, mire Minji csak kuncogott.
- Azt hittem, soha nem értek ide - forgattam szemet játékosan.
- Csak szeretnéd - vigyorgott Ni-ki, miközben Heeseung elkapta a derekam és a nyakamba puszilt.
- Most hova? - kérdezte Jungwon.
- Menjünk el bowlingozni - vetette fel Jake, mire beleegyeztünk, és el is indultunk a hely felé, amit nemrég találtak a fiúk.
[...]
Órákkal később elfáradva, de jókedvűen léptünk ki a hely ajtaján, ahol közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, mára ennyi, mindenki hazamegy.
Heeseunggal az oldalamon indultunk el abba az irányba, amerre lakom. A beszélgetés közepette csipogott Heeseung telefonja, ő pedig előszedte, hogy megnézze, ki az. Hirtelen megtorpant, mire visszanéztem rá. Először tátott szájjal, majd elmosolyodva nézett rám, majd mutatta felém a telefonját.
- Jay küldte - mosolygott.
Meglepetten néztem a felém tartott telefonra. Egy rövid videó volt, amit ezek szerint Jay készített rólunk. A videóban én tervezek gurítani, Heeseung pedig mögém állva próbálja mutatni, hogy álljak, hogy biztosan legurítsam a bábukat. Elgurítom, majd felegyenesedek, miközben Heeseung a derekamnál fogva maga elé húz. Mikor látjuk, hogy ledöntöttem a bábukat, hirtelen megfordulok és egy hatalmas mosollyal Heeseung karjaiba vetem magam, ő pedig nevetve átöleli a derekam és a nyakamba puszil. A videót végignézve ösztönösen gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Elmosolyodtam, majd a fiúra néztem.
- Átküldöd?
- Már át is ment - nyomott kettőt a telefonján, az enyém pedig csippant a zsebemben.
Mikor a házamhoz értünk, megálltunk a kapuban egymással szemben.
- Mi lenne ha..
- Kiraknánk? - húzta mosolyra a száját Heeseung.
- Hogy tudsz olvasni a gondolataimban? - kérdeztem felháborodva, de mivel mosolyogtam, tudta hogy nem komolyan beszélek.
- Akkor kirakjuk? De ezzel felvállaljuk azt, hogy egy pár vagyunk.
- Tudom a kockázatát, max. egy fél iskolányi lány fog utálni, amiért összejöttem veled és "elloptam" előlük a nagy és híres Lee Heeseungot - forgattam szemet, de az említett csak kuncogott.
- Majd megvédelek - nézett rám komolyan, én pedig hálásan néztem rá.
- Akkor kirakom - kaptam elő a telefonom, és beléptem a beszélgetésbe, hogy lementsem a videót.
- Én majd továbbosztom, ha kiraktad - vette elő a készüléket a zsebéből.
Nem bonyolítottam túl a storyt. Úgy jelöltem meg, hogy ne látszódjon, így nem mindenki fog rájönni, hogy ez ő, mivel a videóban szinte végig háttal van, meg egy kicsit oldalasan. Illetve még egy piros szívet raktam a bal lenti sarokba, hogy teljes legyen az összkép. Mély levegőt vettem, majd posztoltam. Pár másodperccel később Heeseungnál is megjelent a történetem, majd azt továbbosztva meg sem nézte a telefonját, hanem magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Miután elköszöntünk egymástól, bementem, majd egy gyors tusolást követően be is feküdtem az ágyamba, és a notebookomat felnyitva elindítottam a Netflixet, hogy nézzek valami filmet.
[...]
A film közepénél úgy döntöttem, megnézem az instát, hiszen azóta meg sem néztem, mióta posztoltuk a storyt. Szerencse, hogy privát a fiókom, ugyanis egy csomó ember akart bekövetni, Heeseung storyja miatt.
"Nálad mi a helyzet?" - írtam, majd mivel láttam hogy megnézte, nem léptem ki a beszélgetésből.
"Látnád az engedélykéréseimet.. mindenki a storyra válaszolt, vagy jót vagy rosszat. De sokan likeolták" - jött az üzenet, és láttam magam előtt, ahogy a képernyő előtt mosolyog írás közben.
"Engem vagy százan ha nem többen akarnak bekövetni miattad, de lehet nem megyek végig rajtuk hanem simán nyilvánosra teszem a profilom" - forgattam a szemem az utóbbi miatt.
"Majd holnap, a reakciókat figyeld. Élőben érdekes lesz látni a reakciókat, de hidd el, ha nem is mondanak semmit, az arcukon látni fogjuk"
"Igazad van. Holnap találkozunk" - köszöntem el.
"Holnap." - írta, majd kinyomtam a telefonom, és a notebookomat lecsukva elfordultam az ágyon, és nem kellett sok, hogy elnyomjon az álom.
-------------------------------
hosszú idő után hoztam a folytatást, és való igaz, hogy vége a nyárnak (sajnos vagy sem), de igyekszem visszatérni, suli mellett is. remélem tetszett<3
