A bál reggelén sorjában történtek az esemenyek. Minjivel együtt készülődtünk, együtt mentünk körmöshöz és fodrászhoz. Mikor hazaértünk hozzánk, megcsináltuk egymás sminkjét, és kiválasztottuk a ruháinkat a tánc utáni órákra.
[...]
A tornaterembe beérve egyből a öltözők felé vettük az irányt. Kiválasztottuk a helyünket és letettük a cuccainkat, majd elmentünk, hogy körbenézünk a helyszínen és fogadjuk a családtagokat, ahogy érkeznek.
- Nagyon izgulok Chae - karolt belém a legjobb barátnőm, miközben a lelátó sorai között álldogáltunk, és néztük ahogy szállingóznak az emberek, beszélgetnek a táncosokkal.
- Én is - bólintottam. - De kellően sokat gyakoroltunk, így biztosra mondom, hogy nem lesz gond.
- Legyen igazad - sóhajtott Minji.
- Mikor nincs? - néztem rá felvonva a szemöldököm és egyszerre nevettünk fel, majd elindultunk az öltöző felé.
A kezdéshez közeledve már legtöbben a ruháinkban álldogáltunk, néhányan a sminküket igazították, néhányan fotót küldtek egy-egy családtagnak vagy ismerősnek, néhányan pedig csak izgatottan vártak a táncra. És ezek voltunk mi Minjivel.
Ahogy elkezdődött a bál, csendben hallgattuk, hogy mit mond a felkonferáló. Közben az osztályfőnökeink elkezdtek minket terelgetni az egyik irányba, a másik oldalra pedig a fiúkat irányították.
Felkonferálták a két osztályt, és a tapsvihar elhalkulásával elindult a zene. Innentől fogva csak a tánc létezett számomra, és kizártam a külvilágot.
Az bevonulás rendben zajlott. A fiúk bementek, elfoglalták a helyüket és utána mentünk mi, lányok. Amíg sétáltam, végig tartottam a szemkontaktust a párommal. Megálltam vele szemben, közelebb léptünk egymáshoz, én az egyik kezem a vállára, ő pedig a derekamra tette, a szabad kezünket összetettük, majd Heeseung a fülembe súgott;
- Rettenetesen gyönyörű vagy.
Elkaptam a tekintetem róla, és a mosolyomat elfojtva néztem vissza a fiúra, majd továbbra is tartva a szemkontaktust táncoltunk a zene végéig.
Észre sem vettem, olyan gyorsan vége lett. Miután mindenki meghajolt, bejelentették a mikrofonba, hogy a családtagok lejöhetnek táncolni a diákokkal.
[...]
Egyszer csak egy kéz érintette meg a derekamat, mire megfordultam.
- Szabad egy táncra? - nézett rám mosolyra húzva a száját, mire csak beletettem a kezem a kezébe.
- Engedély megadva - mosolyodtam el.
Maga után behúzott a táncoló emberek közé, és mi is hasonlóan cselekedtünk. Tartva a szemkontaktust, táncoltunk körbe - körbe, majd egy idő után a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelve a derekamat dülöngélt jobbra - balra. A fejét a fejemnek támasztotta, én pedig lehunytam a szemem és kiélveztem a pillanatot.
Legközelebb már csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a csarnokban megszólalt a The Night We Met. Mindig is mélyen érintett ez a dal, de ilyen körülmények között méginkább. A szemem hamar megtelt könnyekkel, de igyekeztem bent tartani őket. Nem sokan tudják, de elég nagy története van bennem ennek a zenének, azért érint mélyen. Minji tudja, és a családom. Még Heeseungnak sem mondtam el, ezért nem is értette, amikor felfelé pislogva fordulok jobbra - balra, hogy eltereljem a figyelmem. A fiú a karomra fogott és szembeállított magával, és aggódva nézett rám. Nyeltem egy nagyot, majd átölelve az előttem állót fúrtam bele az arcom a mellkasába. Szorosan átölelt és a fejét megtámasztotta a fejemen, ekkor pedig eltört bennem a mécses. A szám közepénél éreztem, ahogy Heeseung próbál eltolni magától. Könnyes szemekkel pillantottam fel rá, ő pedig szomorúan elmosolyodva letörölte a könnyeim, majd mögém mutatott. Hátranéztem, és megláttam Minjit, aki szintén könnyes szemekkel nézett rám. Kitárta a karját, én pedig gyorsan Heeseung felé fordultam és egy pillanat alatt átöleltem. Ő nyomott egy puszit a fejemre, majd elengedett, én pedig a legjobb barátnőm karjai közé estem, immáron zokogva.
[...]
20 perccel később az öltözőben ültünk, már átöltözve a hétköznapi ruhánkba, én egy zsepit szorongatva bámultam magam elé, Minji pedig az anyukájával beszélt telefonon.
- Lassan indulnom kell, elvigyünk haza? - nézett rám, felpillantva a telefonjából.
- Azt megköszönném - húztam mosolyra a számat, Minji pedig mosolyogva leült mellém és szorosan átölelt.
Mikor kiléptünk a csarnokból, megkerestük a kocsit és beszálltunk. Hazafelé csak pár szót beszéltünk, majd mikor leparkoltak a házunk előtt, megköszöntem a fuvart és bementem. Halkan felmentem a szobámba, majd egyből el is nyomott az álom.
--------------------------
sok idő után ugyan, de hoztam a következő részt, remélem tetszik nektek. annyi igazság van benne, hogy nálunk, szalagavatón is táncoltak a The Night We Met-re, és személy szerint nekem is sokat jelent ez a szám<3
