❥ || Stray kids oneshots ||

Seungin || óvodások 2

— Wao! Jeongin szó szerint megőrült. - nevetett Hyunjin amikor elmeséltem neki, hogy a legfiatalabb mit kért tőlem.

— Ne is mond! Szerinted mit tegyek? - fogtam a fejem.

— Hát nem tudom. Mit szeretnél? - kérdezte a szőke hosszú hajú.

— Vele lenni. - motyogtam.

— Akkor meg mi a kérdés? Vegyél neki virágot, csinálj vele közös programokat, lepd meg apróságokkal és mutasd meg neki, hogy mennyire szereted. Aztán a végén lehet tényleg beléd szeret. - mosolygott.

— De nem érted, nem akarom, hogy úgy érezze muszáj ezt megtennie értem. Szörnyen érzem magam már így is. - sóhajtottam.

— Ő mondta, hogy akarja. - vonta meg a vállát.

— De akkor is! Olyan fura szituáció. - mutogattam össze vissza.

— Az mondjuk biztos! Nem voltam még hasonló helyzetbe, de valószínű én is tele lennék kételyekkel. - értett velem egyet a szöszi.

— Gyertek már! Vacsizunk! - rontott be Jisung.

— Megyünk. - mondjuk egyszerre.

Amikor mi kimentünk többiek már az asztalnál ültek. Jeongin mosolyogva biccentett a mellette ülő székre, jelezve, hogy üljek mellé. Sóhajtja indultam meg felé, majd odaérve helyeztem magam kényelembe. Minho szinte azonnal megjelent a még meleg finom étellel a kezébe, majd lerakta az asztalra. Szedett mindenkinek majd megköszönve az ételt kezdtünk el lakmározni belőle.

— Ez isteni! - örömködött Changbin.

— Tényleg nagyon finom lett! - mosolygott Felix.

— Jól van! Inkább egyetek! - intette le őket Minho.

Miután megvacsoráztunk Felix és Chan bevállalta a mosogatást és az elpakolást, így én visszamentem Jeonginnal a közös szobánkba zenét hallgatni, hogy egy kicsit kikapcsoljak.

— Szia! - ugrott rám Innie.

— Megőrültél?! - csattantam fel, miközben kivettem a fülemből a fülhallgatót.

— Szerintem nem, de ki tudja. - vont vállat.

— Jeongin, leszállnál róla? - utaltam arra, hogy még mindig rajtam fekszik.

— Miért? Zavarok? - vonta fel a szemöldökét.

— Kicsit. - feleltem.

— Te se vagy egyszerű eset. - szállt le rólam, majd velem szembe foglalt helyet.

— Mondták már. - feleltem.

— Ki? - nézett rám nagy szemekkel a fiatalabb.

— Az exem amikor szakított velem. - sóhajtottam.

— Olyan fura, hogy neked volt exed. - jelentette ki a maknae.

— Hát köszi! Ez jól esett! - forgattam meg a szemeimet.

— Nem úgy értem! Csak sose beszélsz semmiről ami a múltad része vagy amit érzel, illetve éreztél. - fejtette ki.

— Mert lényegtelennek tartom azt, hogy olyan dologról beszéljek ami már rég történt. - feleltem.

— Végülis az is rég történt már, hogy megcsókoltál és bevallottad az érzéseidet, akkor arról se beszéljünk? - mosolygott pimaszan, miközben közelebb jött hozzám.

— Hihetetlen vagy. - fogtam a fejem.

— De te kedvelsz. - mosolygott tovább.

— Sajnos. - mosolyogtam keserűen.