❥ || Stray kids oneshots ||

Chanlix || utolsó vendég

—Utolsó vendég—
[Bang Chan & Felix]
(𝕊𝕥𝕣𝕒𝕪 𝕂𝕚𝕕𝕤)

|Chan pov|:

— Chan! A kettes asztalt ki kéne szolgálni! - jött be idegesen Changbin.

— Sajnálom! Megyek! - tettem le a telefonomat min eddig a fényképeimet nézegettem, majd felállva indultam meg az asztal felé.

Pont ma egy éve annak, hogy magamra hagyott...

— Jó napot! Mit hozhatok önöknek? - erőltettem magamra egy mosolyt.

— A párom egy tteokbokkit szeretne én pedig egy bibimbapot. - felelte a férfi.

— Ajánlhatok esetleg valami bort? - kérdeztem.

— Nem köszönjük! Csak 2 kólát szeretnénk. - mosolygott a hölgy.

— Rendben! - bólintottam, majd elindultam a konyhába leadni a rendelést.

Nem voltak túl sokan így telefonomat elő véve kezdtem el megint nézegetni a képeket Jeonginról. Szemeim ismét könnybe lábadtak. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne engedjem le folyni a könycseppeket.

Nem sírhatsz Chan! A munka helyeden vagy!

— Szia! - ült le mellém Minho. — Chris már megint ezt csinálod. - vette ki a telefont a kezemből, mire én automatikusan utána nyúltam. — Nem csinálhatod ezt örökké! Megígérted, hogy tovább lépsz csak hagyjak neked időt, de nem tudod elfelejteni őt ha folyton a közös képeiteket nézed! - oktatott ki.

Tudtam jól hogy igaza van, de nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg újra és újra a közös képeinket. Nagyon hiányzik...

— Nem akarom őt elfelejteni! - suttogtam halkan.

— Tudom! De muszáj lesz! Szerinted ő azt akarná, hogy tönkre tedd magad? - kérdezte.

— Nem... - motyogtam.

— Akkor meg? Itt az idő! Még rengeteg ember van a világon akik közül az egyik pont rád vár! - mosolygott rám bíztatóan.

— Rendben! A mai nap legutolsó vendégjét elhívom randizni. - mondtam viccből, mire Minho is elkezdett nevetni.

— De akkor úgy is legyen! - nevetett tovább.

— Mi? Én csak vicceltem! - tiltakoztam.

— Hallod Binnie, ma Chan zár! - ment oda Changbinhoz Minho, hogy közölje vele azt, hogy fél órával előbb léphetnek le, hiszem ez egy nem túl forgalmas hely, így az utolsó fél órában mindig csak egy valaki marad meg a szakácsok.

— Ez nagyszerű hír! Pedig most pont én lettem volna soron. - veregetett hátba Binnie.

— Ami késik nem múlik, majd holnap zársz te. - nevetett Minho, mire Changbinnak azonnal eltűnt a mosoly az arcáról.

— Ez így nem ér! - duzzogott.

— Srácok én nem biztos, hogy képes vagyok erre. - kezdtem el aggódni.

— Bezárni az éttermet? - értetlenkedett Changbin, hisz ő nem hallotta, hogy miről beszéltünk Minhoval.

— Nem arról beszél. - szólalt meg előttem Minho. — Hanem arról, hogy ma az utolsó vendéget el kell hívnia randizni. - mondta tovább.

— Szurkolok, hogy ne egy öregasszony legyen az utolsó vendég. - veregetett vállba Changbin.

— Köszi. - mosolyogtam keserűen.