𝙰 𝙱𝙾𝚇𝙾𝙻𝚘́ ( 𝕁 𝕀 𝕂 𝕆 𝕆 𝕂 )

9.rész

Jungkook pov.

Vacsora után mindenki elment fürödni majd elkezdtünk elmélkedni, hogy ki hol fog aludni.
-Jungkook te aludj Jiminnel mi meg alszunk a vendégszobában -veti fel az ötletet Lucas.
-Igen. Szerintem is. - helyeselt a másik kettő.
-Jimin, neked is jó így?-kérdezem tőle.
-Igen. - válaszolja szerényen.
-Rendben.
Miután ezt megbeszéltük Jimin és én elmentünk aludni. Amint beléptem a szobájába egyből körbe néztem. A szoba jobb sarkában volt egy ágy ami tele volt félkész, kész rajzokkal, csomó ceruzával, radirral meg minden olyan dologgal ami a rajzoláshoz kell. A fehér falakat a rólam készült pósztereken kívűl meg a kirakón kívül amit múltkor kiraktunk, most festmények is díszítették.
-Bocsi a kupiért. Gyorsan elpakolok és akkor aludhatunk is. - mondja miközben oda sétál az ágyához és elkezdi összeszedeketni a rajzait.
-Nem baj. -mondom miközben én is az ágyához sétálok és elkezdem összeszeseketni a ceruzáit, hogy minnél hamarabb végezzünk. -Amúgy ezek a festmények honnan vannak? Nagyon szépek - teszem fel a kérdést miközben az utolsó pár ceruzát teszem a helyére.
-Én festettem őket. - válaszol miközben leül a most már üres ágyra.
-Wow. - lepődök meg. - Nagyon ügyes vagy. Egyszer engem is lefesthetnél.
-H-hát rendben. Ha lesz időm megcsinálom. - mondja egy halvány mosojjal az arcán.
-Ennek örülök. Na de akkor feküdjünk le.
-Renden. Hol szeretnél aludni? Belül vagy kívül?
-Jó lesz nekem kívül. - mondom majd bólint egyett és lefekszik a fal felé fordulva. Én is követem példáját csak én nem a falat bámulom hanem őt. Ami egy idő után feltűnik neki és felém fordul.
A holdfény megvilágítja gyönyörű arcát. Eddig is tudtam hogy jóképű, de közelebbről látva az arcát még szebb. A mogyoró barna szemei amin megcsillan a holdnak a fénye még szebbé teszi azokat, és a telt ajkak amiket olyan szívesen éreznék a sajátjaimon. Vajon mit reagálna ha most hirtelen megcsókolnám? Engedné? Vagy talán.. ellökne magától? Most először érzem azt, hogy akármit is fogok tenni, nem érdekel a következménye. Szívem olyan hevesen ver mint még soha. Úgy érzem, hogy most vagy soha..
-Van valami ba- megszakítva mondatát az ajkaira tapadok. Érzem hogy egy pillanatra lefagy végül viszonozza a csókot. Egyre jobban elméjülünk a csókban majd levegő hiány végett sajnos elválunk egymástól zihálva és egy sokkolt Jimint pillantok meg aki azt sem tudja hova nézzen.
-N-ne haragudj. Nem tudom honnan jött ez. - kezdek el bocsánatáért esedezni miközben kipattanok az ágyból. -Inkább felejtsük el. Én most szerintem inkább a kanapén alszok. - mondom majd egyből kiviharzok a szobából. Mintha utánam szólt volna de nem vagyok benne biztos. Nem is értem mit gondoltam. Miért csókoltam meg? Most lehet utál vagy el fog távolodni tőlem amit nagyon nem szeretnék. Amint leértem a nappaliba egy Wooyoung találtam szembe magam.
-Szia, hát te miért nem alszol?- kérdeztem meglepődve, miközben az utolsó lépcsőfokokat szeltem át.
-Nem tudok aludni. Na és veled mi van? Mi ez a nagy sietség? Történt valami?
-Hát..lehet hülyeséget csináltam. -mondom miközben leülök mellé a kanapéra sóhajtva.
-Mit csináltál Jiminnel? - emelte meg szemöldökét enyhe haraggal a hangjában.
-Honnan tudtad, hogy vele történt valami? - lepődött meg őszintén.
-Egyértelmű. Tehát? - türelmetlenkedett.
-Hát.. Lehet, hogy megcsókoltam..? -mondom halkan.
-Micsoda? Mit csináltál? -lepődött meg tágra nyílt szemekkel.
-Megcsókoltam. - ismétlem el újra.

-Értettem én először is, de.. Mi van? - képedt el teljesen.
-Elbasztam.. - temettem arcomat kezembe.
-Az lehetséges. - helyesel a kék hajú.
-Várj. - emelem fel arcomat kezeim közül- Te hogy hogy nem fújolsz vagy valami?- kérdezem meglepve.
-Mivel a hugom is a saját neméhez vonzódik így. Meg én egy eléggé elfogadó ember vagyok.
-Oh, így már értek mindent. -világosulok fel.
-Akkor jó. Amúgy most mit tervezel csinálni? -tér vissza az eredeti témánkhoz.
-Hát ez egy nagyon jó kétdés. Mi a faszomat kéne csináljak? - esek mégjobban kétségbe.
-Én a helyedben bocsánatot kérnék, de te vagy a felnőtt tudnod kéne mit csinálj.
-Hát ezzel igazán sokat segítettél.
-De most őszintén, mit vársz tőlem? Én nem ismerem Jimint. Lucas véleményét kéne kikérned.
-lukaset? Nem legjobb baratok?
-de, miert?
-most mit reagalnal ha a legjobb baratodat megcsókolnák majd faképnél hagynák? Én biztos pofánvágnám.
-Ez mondjuk jogos. - helyesel - Várj, miért csókoltad meg? Bejon neked Jimin?-az igen. Elég sokáig tartott mire leesett neki.
-Nem, azért csókoltam meg mert utálom. Hisz ez töm logikus, nem? -mondom eléggé szarkasztikusan.
-Jól van na. Itt van hajnali egy óra.- mutat a falon lévő órára- Szerinted ilyenkor fog az agyam? - emeli meg kicsit a hangját.
- Jó ez igaz. Bocsi. Na de én szerintem elmegyek egyett sétálni hogy kiszellőztessem a fejem. -mondom majd elindulnék a bejárati ajtó felé ha Wooyoung nem ránt vissza.
-Bolond vagy? Hát még mindig szakad az eső. Még valami bajod lesz, vagy nemtom.
-Nem kell aggódni, hát boxoló vagyok. Bírom én az ilyeneket. Na meg mi bajom lehetne egy kis esőtől max elázok. - érvelésem közben lehámoztam kezét a karomról és megindultam újra a bejárati ajtó felé, de most már nem tartott vissza. Egy beletörődöm sohajjal ment is vissza aludni a szobába. Gyors beldbujtam bakancsomba majd mikor felvettem a kabátom a lépcső felöl léptek hanga ütötte meg fülemet. Oda kaptam fejem és egy Jimint pillantottam meg lassan lebotorkálni a lépcsőn. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de én azonnal elkaptam fejem. Most mit kéne tennem? Én erre még nem készültem fel. Egy kis habozás után végül elsőnek törten meg a csendet:
– Jimin..- szedtem össze minden bátorságomat - Én nem-
– Nem kell bocsánatot kérned. - szakítja meg mondanivalómat vékony hangjával, ami most meglepő módon tele volt határozottsággal.
Ezután újra egy kisebb, kellemetlen csend állt be közénk. Sem én, sem Jimin nem szólalt meg. Ennyire még sosem aggódtam vagy éreztem magam ilyen elveszettnek, homlokomon izzadságcseppek jelentek meg amiket azon nyomban letöröltem. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.. Mindent elrontottam.
– De igen! - kaptam fejemhez - Soha többé nem történik ilyen.. ne haragudj! - mondatom befehezve, amilyen gyorsan csak tudtam hagytam el a házat, Jiminre egy pillantást se vetve.
– V-várj! - hallottam meg hangját az ajtó csukódása után, de a lábaim nem tudtak megállni.
Annyira rosszul éreztem magam amiatt, hogy elveszítem őt egy rossz tettem miatt, hogy képtelen voltam megvárni a válaszát, legyen az akármi. Csak mentem és mentem céltalanul az éjszakábban. Ruháim már vízben álltak, de én csak tovább mentem. Egyszerűen nem tudtam elhinni hogy megtedtem majd ilyen gyáva módon elszaladtam előle semmi magyarázatot nem adva hogy miért is tettem. Körübelül egy 2 órán át sétálhattam mikor egy padot pillantottam le amire leültem, bár az is tiszta víz volt de ez volt jelen pillanatban a legkisebb problémám. A gondolatok csak úgy cikáztak az agyamban. "Vajon most mit gondolhat? " " Hogy lehetek ekkora balek? " Meg ehhez hasonló gondolatok. Gondolat menetemből egy körübelül 20-as évei végén járó nő szakított ki, aki ziválha állt meg előttem. Kicsit megviseltnek tűnt. A haja kócos volt, a fehér pólója szakadt míg a piros nadrágja piszkos volt. Cipő meg nem is volt a lábán. A nő szerencséjére az eső elállt így nem nagyon ázott meg.
-Elnézést, esetleg tudok valamiben segíteni? - ajánlottam fel segítségemet. De a hölgy csak rám nézett majd elsétált. -Ez elég érdekes volt. - adtam hangot gondolatomnak. S úgy döntöttem hogy itt az ideje hogy visszamenjek és magyarázatot adjak Jiminnek.

Így több mint 1 év kihagyás után itt az új rész. Sajnálom hogy sokat kellett várni rá, sok minden történt ami miatt nem volt időm az írásra, de most már van szóval megpróbálom havi vagy két havi rendszerességgel részeket kirakni. Kövi részig is mindenki vigyázzon magára💜

2024년 7윌 10일