Viktor & Kornél I. - Bosszú /befejezett/

Nyolcadik fejezet

Kornél napjai nem lettek egyszerűbbek. Az anyukájával végül sikerült a veszekedést megbeszélnie, aki ugyan haragudott rá, de végighallgatta fiát. Nem mondta el neki az igazat, hogy milyen butaságot csináltak Viktóriával. Ráfogta a szakításra, arra, hogy hiányzik neki. Ez valójában igaz is volt. Mikor nem veszekedett és hisztizett a másik, várt minden titkos találkozót, telefonhívást. Azonban ezek sem végződtek túl jól az utóbbi időben. Rendszeresen vitatkoztak. Viki számonkérte merre jár, és mit csinál. Gyűlölte, ha valaki ilyen, legyen az nő vagy férfi. Édesanyja ezt megértette, de kérte mégis rá, hogy tartsa távol magát mégis Viktortól, ha van rá mód. Azonban ezt nem tudta betartani. Még ha el is akart volna tűnni a Föld felszínéről, Viktor akkor is felbukkant körülötte. Mintha vigyázott volna a lépteire. Nem szólt be kevesebbet, csak sokkal kulturáltabban tette, amit ki sem nézett volna belőle. Az volt az érzése, hogy megszelídített egy hurrikánt, aki már csak tavaszi szélként fújdogál. Ezt az elméletét alátámasztotta, hogy Lőrinc úgy nézett rá, mint egy féregre, akit menten eltapos. Úgy érezte, hogy talán megérdemelné, de nem lépett felé a fiú. Akkor esett kétségbe nagyon, mikor a kirándulás előtti napokban belázasodott a fiú. Még akkor is félrebeszélt, mikor haza kísérte Viktor, de nem lett jobban. Egyértelmű lett, hogy nem jön hegyeket mászni, elázni a novemberi esőzésben.
Viktor nem találta a helyét. Otthon az élete egyenesen a feje tetejére állt. Ernő minden nap beszólt neki, hol azzal, hogy az igazgatónál tett újabb látogatása milyen szégyenbe hozta a családját, máskor azzal, hogy ő maga a család fekete foltja a fehér lepedőn. Legszívesebben leütötte volna, de volt ennél nagyobb gondja is. Ernő hülyeségeit már megszokta. Lőrinc azonban elkezdett vele hidegen viselkedni. Alig beszéltek, már egyáltalán nem is kereste, ami fájt neki. Kornélra is elég ellenszenvesen nézett. Egyetlen reménye a kirándulás volt. Ott szerette volna rendezni kapcsolatát a barátjával, hárman talán megoldást találnak az egész áldatlan helyzetre, de előtte lebetegedett. Ő kísérte haza a fiút. Próbált vele beszélni, de a fiú hallgatásba burkolózott. Be sem hívta, ami még inkább fájt Viktornak. Vissza se ment az iskolába, pedig a táskája és minden cucca a teremben maradt.

Lassan eljött a kirándulás napja, ami cseppet sem kezdődött jól Kornélnak. Már reggel összeveszett Vikivel, mert előző este elkotyogta, hogy kettesben lesz Viktorral a szobában. A lány még írásban is tajtékzott, így este fel sem vette neki a telefont, de reggel már nem tehette ezt meg. Kicsit higgadtabb volt a hangja, de cseppet sem szemrehányóbb. Kornél végül megígérte, hogy ha hazaért egyben, megbeszélik majd. A lány nehezen, de belement.

Kornél elköszönt az anyukájától, majd az iskola felé sétált, ahol a busz várta őket. Az egyetlen jó dolog, amit most érzett, hogy egyedül fog ülni. Annál nagyobb volt a meglepetése, mikor az osztályfőnök unokáját meglátta, aki velük tartott. Toporzékolni szeretett volna, mikor megtudta, Viktor mellett ülve fog utazni, mondván, egész jól haladnak a barátkozással.

Viktor a kirándulás reggelén sem maradt otthoni civakodás nélkül. Ernő már az első percben belekötött. Elhúzott szájjal mutatta fel neki a középső ujját, majd elindult. Az úton próbálta átgondolni a dolgokat. Szeretett volna egyedül ülni, kicsit elveszni a gondolataiban, na meg persze a játékban, amit letöltött. Hiányzott neki Lőrinc, de a fiúval minden próbálkozása kudarcot vallott. Így napolni szerette volna a dolgot. Odaérve kiszúrta az osztályfőnök unokáját, ami cseppet sem tetszett neki. Már tudta, hogy mi lesz a következménye annak, hogy ő velük van. Videójáték mániás volt a srác, így pesztrálhatta egész végig. Akkor jött a következő sokk, mikor megtudta, hogy Kornél mellett kell ülnie.

– Kérem, most nem ülhetnék kivételesen egyedül? – Barna szemeiben fájdalom villant, ajka sírásra állt. – Lőrinccel szoktam ülni, de ő beteg. Kérem szépen! – Azonban a tanárt meg sem hatotta, lévén, hogy több hely sem volt a buszon. A srác is csak azért jöhetett, mert egy ember kiesett.