Viktor & Kornél I. - Bosszú /befejezett/

Negyedik fejezet

Kornélnak a következő pár napja sem sikerült a legjobban. Tudta ő, hogy miért iratkozott át másik iskolába, de néha már kényelmetlennek ítélte Viktor nyomulását. Nem telt el úgy szünet, hogy ne tett volna rá valamilyen megjegyzést, vagy ajánlja fel a kettes mosdólátogatást. Ami azonban megdöbbentette, az a többiek hozzáállása volt. Senkit nem érdekelt, hogy "meleg". Ugyanúgy kezelték, mint másokat. Nem értette, hogy miért áll ez az iskola másképp hozza, mint az előző. Aztán felvilágosították: Viktor végigverte, vagy verette azokat, akik csak egy rossz szót mertek szólni a saját, vagy más szexualitása miatt. Ez ugyan ellentmondásos volt azzal, amit ő tudott a fiúról, de ugyanezt az információt gyűjtötte be más évfolyamosoktól is. Meg is nézte magának ezután az arányos fiút, aki ezt félreértelmezte, és ismét felajánlotta a mellékhelyiség meglátogatását kettesben. Erre a szemét forgatta, miközben nyersen visszaszólt. Látta a barna szemekben, hogy a másik ehhez nincs hozzászokva. Az ellentmondás nem létezik a szótárában, de ahogy nézte a fiú szemét, annak csillogását rájött, fogást találhatott a másikon.

Hányingere volt tőle, ezt nem is tagadta. Fogalma sem volt hogyan bír egyáltalán ránézni, vagy szóba elegyedni vele, de sikerült. Mikor azonban érezte, hogy elég, olyankor kiszökött az udvarra, hogy friss levegőt szívhasson, kitisztuljon kicsit a feje.

Verőfényes napsütéssel köszöntött be a vénasszonyok nyara, ami hívogatta ki az udvarra a diákokat. Kornél is kisétált egy könyvvel a kezében, mert aznapra már elég volt a Viktor adagból. Leült egy padra és kinyitotta könyvét. Szeretett olvasni, mert egy másik világba csöppenhetett. Jelenleg Tolkien középföldéje volt az, ami újra beszippantotta. Együtt lovagolt Gandalffal, és mászta meg a Mordorba vezető utat két hobbittal. Egészen elmerült a világban, mikor valaki kikapta a könyvet a kezéből.

– Hé! – ugrott talpra azonnal a fiú, és farkasszemet nézett egy nála majd két fejjel magasabb fiúval, aki fintorogva forgatta meg kezében a könyvet. – Add vissza! – förmedt rá a gonoszul vigyorgó évfolyamtársára. Csak látásból ismerte, matekra jártak együtt.

– Hmm, azt hittem valami homokozós könyv – röhögött fel, miközben elolvasta a fekete borítón a címet.

– Miért is kellene annak lennie? – kérdezte élesebben Kornél. Nem élt ilyen nyomdatermékekkel, valahogy nem is izgatta a fantáziáját. Jobban szerette a fantasyt és a kalandregényeket. Ha tartalmazott meleg szálat, azt elolvasta, de külön nem keresgélt ilyen témakörökben.

– Mert mondjuk te is kétfarkú rendszerre vagy beállva – röhögött tovább a fiú.

– Aham – hümmögött Kornél. – Tehát ha buzi vagyok, az egyenesen arányos azzal, hogy romantikus nyomdatermékeket olvassak. Ha van rá mód, abból is meleget. Honnan szedtél te ekkora butaságot? – nézett rá kerek szemmel Kornél. – Ha már könyveket lopkodsz – lépett felé a fiú. A másik megdöbbenve figyelte őt, el is felejtette magasra emelni a könyvet, így Kornél kikapta a kezéből. – Tedd a könyvtárból, és inkább valami matematikai segítséget, mert a szorzótáblánál megakadtál – gúnyolódott Kornél. Látta, hogy feldühíti a másikat, de nem érdekelte. Nem volt ő egy nebáncsvirág. Meg kellett tanulnia megvédeni magát. Egy lesújtó pillantás kíséretében hátat fordított a fiúnak.

– Attól, hogy Viktorral kefélsz, még ne legyen akkora a szád! – förmedt rá a másik. Kornél megtorpant.

– Honnan veszel ekkora égbekiáltó marhaságot? – fordult vissza szikrázó tekintettel Kornél.

– Mindenki tudja – vonta meg a vállát a fiú. A másik közelebb sétált hozzá, de megtartotta az egy lépésnyi távolságot.

– Ez felvet egy kérdést. Féltékeny vagy, vagy dühös? – érdeklődött negédes mosollyal Kornél, mire a másik tekintetében láng gyúlt. Kornél látta, hogy már a feltételezéssel kibillentette az egyensúlyából a másikat. – Az a bajod, hogy bottal sem bököd meg? Őszinte legyek? Én se tenném, pláne az enyémmel. – Ennyi elég volt a másiknak, hogy pólójánál fogva megragadja Kornélt, akinek szeme sem rebbent. Közelebb rántotta magához a nagyobb fiú, orruk majdnem összeért. Kornélnak lábujjhegyre kellett állnia. Ha nincs könyv a kezében, fél pillanat alatt a hátába tekeri a másiknak a kezét, de a kötetet nem akarta ledobni a porba.