💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
---~..*♡ Asahi ♡*..~---
-Nincsenek hátsó szándékaim. - mondja Jihoon, mikor Jaek megjelenik, hogy kérdőre volnja. - Szerettem volna, ha velem jön az esti buliba, ennyire izgat? Csak nem fontosabb neked ő, mint amennyire a többieknek elárulod? - látom, ahogy Hyunsuk rám néz, aggódik és értettlen, amilyen én is vagyok. - Hoppá, a kis barátod se tudja? Hogy lehetek én az egyetlen? - 'Hogy érti, hogy egyetlen?' 'Hogy éri, hogy nem tudom?' ez a két kérdés, amit most Jaek fejéhez vágnék, de nem teszem, remélem, ahogy ennek vége, ő maga magyaráz el nekem mindent. Hinni akarok ebben. Itt viszont tovább nem maradhatok, nem tetszik az atmoszféra. A lépcsőházba, majd az egyel alattibb folyosóra megyek. Ott is vannak páran, de nem akkora a tömeg mint ahonnan jöttem. Kavarognak a gondolataim. A legnagyobb kérdés az, hogy miről beszélt Park Jihoon, de ami engem a legjobban érdekel mégis az, hogy Miért nem mondta el nekem Jaek amit neki. A viszályukról csak annyit tudok, hogy meg vannak a maguk okai. Mikor erről kérdeztem, Jaehyuk mindig ködösen és kétértelműen válaszol vagy tisztán tereli a témát. A múljáról is csak annyit tudok, hogy 'Ne kérdezz róla, túl fájdalmas.' érthető, nagybetűs, TITOK. 'De én miért nem tudtatok róla?' Nem vagyok régóta az életében, de képes vagyok a titoktartásra. Ennyire ismerhetne. A csengő ébresztett fel, futó léptekben siettem a terembe és még a tanár előtt bent voltam. A hangulat viszont egy csöppet sem változott.
-Sahi! - jön oda hozzám Nana. - Suk kérdezi, hogy haragszol-e rá. Ha igen, megérti, csak tudni szeretné és tudatni veled, hogy ő sem tud többet mint te, nem akart ellened lenni semmiben. - 'Sokat beszél, de bírom.'
-Semmi oka aggódni, tudom, hogy nem tehet semmiről.
-Menjünk a helyükre. - jelent meg az ajtóból mögüllem az osztályfőnökünk. - Mindenki bent van?
-Tanárnő, Park Jihoon még nincs a teremben. - szólal fel az egyik, aki Jaekék ellen szokott lenni. Jihoon egyik barátja lehet, de a nevét nem tudom.
-Igen, róla tudok - jön a válasz a tanárnőtől. - az orvosiban van, el kell látni a sérüléseit, ahogyan Yoon Jaehyuknak is. Majd jönnek. Most pedig üdvözöljétek az új osztálytársatokat, Kim Doyoungot. Gyere, mutatkozz be! - új osztálytárs, nagy ügy, de nem izgat. Fáradt vagyok és fölösleges lenne odafigyelejk mert valószínűleg egy szót sem fogok vele beszélni a tanév hátra lévő részében. 'Jó éjszakát nekem.' mondom, azzal tényleg álomba merülök.
-Ébredj, ebéd van. - lök rajtam egyet Nana és mikor kinyitom a szemem, két barátom áll fölöttem. A diákok még nem mind tűntek el, ami nagyobb esélyt jelent a soroknál. Reflexből nézek hátra, de Jaekék már nincsenek ott. Nem is tudom, örülnék-e neki. Beszélnem viszont mindenképp kell vele ma. Még nem volt tele az összes hely, mikor a tálcáinkal asztalt kerestünk, ezért egy üres asztalt kiválasztva indultunk el felé. Viszont egy nem várt ismerős állt élénk, vagyis inkább Hyunsuk elé.
