💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
---~..*♡ Junkyu ♡*..~---
Nem vagyok annyira bulizós, nem kenyerem a sok ember, de a barátaimért elmenni egyre, az persze teljesen más. Ilyen volt a tegnapi is. Mashiho és Lexa addig kértek, amíg rá nem vettek. Értük pedig hajlandó vagyok bármire. Aludni Mashihoék házába mentünk, ahol rendszeresen rendezünk ottalvós partykat. Olyankor rendszeresen belerángatnak valami horrorfilm megnézésébe, pedig tudják, hogy a felénél úgyis le kell állítani, mert nem bírom tovább nézni. Mikor ma kinyitottam a szemem, szokás szerint Mashi szobájában egy hatalmas plüsse társaságában aludtam egy szivacson. A két lány az ágyon még aludtak. Ilyen is régen volt, hogy hamarabb kelltem volna bármelyiküknél. A virágokkal körbe rakott órára nezek, ami nemsokára delet mutat. 'Akkor nem keltem korán, csak ők alszanak sokat.' felkelek, hogy telefonomért menjek, akkor nyitja ki a szemét Mashi.
-Jó reggelt! - mosolyog. - Hogy hogy fent vagy?
-Én nem ittam annyit mint ti. - bukik ki belőlem nevetéssel együtt.
-Hé! - kapja fel a vizet, de utána ő is nevet, amivel a harmadik barátunkat is felébresztjük. Kicsit morog, aztán másik oldalára fordul, majd felül.
-Miért vagytok ilyen hangosak?
-Na ne legyél ilyen, csak nevettük és különben is, dél van. - szól a nevünkben Mashiho. - Szóval inkább menjünk le enni. - teszi még hozzá, amit én nagyon díjjazok. Minden úgy megy, ahogy szokott, Mashiho anyukája és apukája is nagyon kedvesek és mivel sokat vagyunk itt, ismernek minket. Szinte már a családba tartozunk, beszélgetünk mind az asztalnál. Utána én hazafelé veszem az irányt, mert megígértem, hogy segítek otthon anyának a takarításban. Elköszönök és végigsétálok a falu főutcáján. Bár süt a nap, de olyan hideg van, hogy érzem, hogy csípi az arcomat a szembe fújó szél. Mikor haza érek, anyáék éppen az ebéd végén tartanak. Először a szobámba megyek fel, hogy lepakoljam a kabátom. Ekkor egy üzenetet jelez a telefonom. Megnyitom a képernyőt és egy ismeretlen számról küldött üzenet fogad.
»Hello!«
'Ki köszön már így manapság?' futott először át rajtam, majd a következő üzenetbuborék is megjelent.
»Te photo szakkör tag vagy?«
'Ez egyre furcsább.' nevettem a telefonom nézve. Egy screenshot-ot készítve azonnal küldtem is két barátomnak.
KYU~ »Van öteletetek ki lehet?«
Válasz azonnal nem jött, ezért válaszoltam az idegennek.
»Szia, nem tudom ki vagy, de igen, tagja vagyok a media szakkörnek, ha arra gondolsz.«
»Akkor meg tudod mondani, hogyan kell oda belépni?«
'Nem mondja meg ki ő, elég bunkónak tűnik ez alapján.' vonom le a következtetést, de csak magamban, csöndben.
