💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
---~..*♡ Junkyu ♡*..~---
Már négy napja, hogy azt a képet láttam és feltörtek az emlékeim, de sokszor eszembe jut. Két barátom, anyával ért egyet, hogy felnőttünk és ha látnám is, elmennénk egymás mellett, már nem számítana a múlt. Szerda reggel van és nehezen ébredek. Nehéz az egész fejem. Kétszer vissza is alszom az ébresztőm után. Anya jön be a szobámba, hogy rámnézzen mi van velem.
-Fiam, háromnegyed 8 van, indulnod kellene. - Azonnal kipattan a szemem. 'Ma is sikerül elkéssek, remélem a többiek nem várnak rám.' Telefonomra nézek. Két nem fogadott hívásom van és nagyon sok üzenet két barátomtól. Írok nekik egy üzenetet, hogy ne várjanak, csak most keltem menjenek csak be, majd megyek. Aztán öltözöm és szinte rohanok a suliig. Nem az erősségem a testmozgás, de késni nem lenne jó. Valamivel csengő után érek be az iskola épületébe. Már csönd van körülöttem, nálunk is csukva az ajtó, 'Ezek szerint a tanár már bent van.' Óvatosan nyitom ki a hátsó ajtót, hogy be tudjak lépni a terembe. Mindeki felém néz, a tanár bólint és megnyugtat, hogy tudott a késésemről, de azért beírja. Leülök és a csengő után mind két barátom egyszerre kezdett hozzám beszélni.
-Te tényleg elképesztő vagy. - nevet Alexa.
-Hogy tudsz te mindig elaludni? - jön a kérdés Mashihotól, aki hátrafordult, hogy szemembe mondhassa a kérdést.
-Csak későn fekszem le és sokat akarok aludni, ennyi az egész. - válaszolok, de láthatóan nem győztem meg, ahogyan a mögöttem álló osztályfőnökömet sem.
-Kim Junkyu, kérlek gyere velem ki beszélgetni egy kicsit. - két barátom inkább kárörvendő mint aggódó szemeivel a hátamon megyek ki a teremből. - Kezd nagyon össze gyűlni a késések száma. Büntetést kell rád kiszabnunk. Bent maradsz ma délután és segítesz nekünk a tanáriban. - az ítélet elhangzott, büntetés volt, egyértelműen, de még a tűrhetőbb. Bírnak a tanárok, ami azon is látszik, hogy mégcsak 11.-es vagyok, de a kezembe adták az egyik választható tantárgy diákvezetői posztját. Ezért is nem adatnak nekem most alantasabb munkát, akár legyen az udvar vagy wc tisztítás. Ez tisztelet munka, mert igazából még jutalmat is kapok bent, ha jól csinálom.
-Na mit kaptál? - kérdezi a már az asztalon ülő Mashi, mikor vissza megyek a terembe.
-Tanáriban segítenem kell délután. - mondom, és rántok egyet a vállamon. - Büfé? - teszem fel a nyelvtanilag teljesen helytelen kérdést, de két bólintás után közre fognak és megindulunk. Velük mindig jól érzem magam, nevetünk és egyáltalán nem izgat a környezetem, ilyenkor ki tudom zárni. Az a fiú sem jut eszembe a mai napon többet. A fenti aulába megyünk, mert sokkal nagyobb a hely és szerintem sokkal kényelmesebbek az ottani puffok.
-Meddig kell maradj ma délután? - kérdez rá Lexa aki a padon ül mellettem.
-Nem mondta, de legutóbb két óra volt össz-vissz. - bólintanak, majd Mashiho magyarázza meg a dolgot.
