💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
---~..*♡ Yoshi ♡*..~---
Ahogy vége lett a művész órának és mindenki távozott, én újra az ajándékba szánt képet vettem elő. Egy félig kész Junghwan nézett rám róla sokadjára próbálom tökéletesre formálni a szemét, de nyolcvanadjára sem hajlandó úgy kinézni, mint szeretném. Dühösen az ecsettartóhoz csapom az éppen kezemben tartott festékes ecsetet amitől szétfröccsen róla a világosbarna festék a ruhámra. 'Ez a karma.' forgatok a szememen, majd újra elteszem a festményt és a mosdó fele indulok, hogy lemossam a ruhámat, mikor eszembe jut mit is mondtam ma Hyunsuk Hyungnak. 'Fogalalkozz azzal, amit az agyad akar.' Közben beértem a wc-be és a mosdóhoz menve megnyitottam a vizet minden reményemet belefektetve a fehéren folyó anyagba. Dörzsöltem és szappant is használtam a fehér fölsőm eredeti színének visszanyerése érdekében. Lassan, de biztosan fakult rajta a nem oda illő folt. Amikor már nagyjából elviselhető állapotban volt végre, elzártam a csapot és felnéztem a tükörbe még ellenőrizni, hogyan is fest, de valami más jobban megragadta a szemem. Junghwan lépett mögém.
-Festék? - kérdez, gondolom, hogy megkezdje a beszélgetést, amiből sokminden lesz, csak beszélgetés nem. Megfordulok felé és bólintok, majd a testem teljesen magától mozdul és vállába fúrva az arcom karjaimat a derekánál köré fonom. Egy lélegzettel beszívom az illatát és beleszédülök az érzésbe. Majd ő is körém, de inkább csípőm és fenekem határára rakja a kezét, amivel csak még jobban elveszi az eszem. Próbálom tartani magamat a két lábamon, mikor egyik irányba megindul velünk. Majd mikor már képes vagyok kissé magamhoz térni, egy wcfülke ajtajának belső részének támasztom a hátam és hallom a zár kattanását. Most egyenesen a szemébe néztem, ő pedig az egyémbe. Aztán a kezét értem az arcomra simítani. Meg akarok szólalni, de akkor az ajkaimhoz ér. Egy apró csókot nyom rá és utána már halad egyre lejjebb, a nyakam, majd a pólón keresztül a melkasomon, amitől megrezdülök. - Baj van? - mondja, mire azonnal tiltakozni kezdtem.
-Ne, nem erről van szó, hanem... nem itt és nem így kéne. - szomorúan hátrébb megy, mire a testem előrébb mozdul. - Sajnálom. - csak lesütöm a szemem és vissza húzódok a falhoz. - Elrontottam, igaz? - nézek kicsit fel, de nem látok rajta semmit, majd szerencsére megszólal.
-Nem, csak igazad van, nem is tudom mit gondoltam. - egy enyhe mosolyt villant rám, majd a zárhoz nyúl és kinyitja. - Én sajnálom, hogy rámenősebb voltam. Menjünk ki. Kérsz valamit a büféből? - ekkor már őszinte az én mosolyom és bólintok. Követem egészen a bódéig és ott ki is választom a kedvenc édességem, amit megvesz nekem. Utána én a nyalókámmal a számban, ő pedig kortyolgatva a forró kávéját indultunk el a suliudvarra. Órák után voltam én, de ha jól tudom Junghwan csak lóg valamelyik órájáról. Az udvaron van néhány konténer a néhány évvel ezelötti bútorszállításból. Ott szoktunk találkozni, ha nem az ebédlő mögötti folyosón. Követem hát hátra a szokásos útvonalon, de már valaki befoglalta azt a helyet. Egy adag ijesztő kinézetű ember lézeng a konténereink között és mikor meglátnak minket, feszültek lesznek. Junghwan maga mögé húz, majd oldalazva és kissé hátrafele indul. Szerencsénkre nem követnek, ezért megfordulunk és kapkodva a lábunkat az iskola felé haladunk. Ekkor tűnik csak fel, hogy nem csak maga mögé húzott, de a kezemet is megfogta és azóta sem engedte el. Érzem a redős meleg kezében az én vékony hideg kezemet. Már megálltunk az épületen belül de még mindig a tenyerében van az enyém.
