Hajsza a szerelemért

6 |Charles csicskítása|

Isabelle szemszöge:

Itt vagyunk az év második pályáján, Jeddahba. Első versenyen vagyok itt Charlesszal.

Valljuk be érdekesen fog kijönni, hogy vele jelenek meg FERRARI homejában, úgyhogy az apám a MERCEDES csapatfőnöke. Direkt emeltem ki, hogy érezzétek a súllyát. Kurva nehéz ezt ki merem állítani.

Az egész sajtó arról fog írni, hogy együtt vagyunk. Bár a tegnap esti dolgokat még mindig nem tudom értelmezni.

Jó ez tény és való valami fenomenális érzes volt az a csók, de ha az megjelenik a médiában nekem is és Charlesnak is vége van. Vagyis apám általi halált kapunk.

Éppen dél múlt. Apum felé kezdtem el indulni, hogy menjünk el együtt ebédelni, mikor Lewis nagy sebesen futott felém.

-Isabelle! Isabelle!-üvöltötte felém a nevemet.-Apád nagyon mérges valamiért rád. Meg Charlesra is.-az arcom teljesen lefagyott.

-Neked is szia Lewis.-próbáltam elfedni a sokkomat egy kedves mosollyal.-Nem tudom miért mérges rám, de beszélek Charlesszal, hogy beszéljünk vele okés? Csak megnyugszik arra.-vagy nem...

Mondtam ártatlanul és egy kicsit még beszélgettünk az élet nagy dolgairól, majd a brit férfinek valami dolga akadt, így egyszerre elkezdtem futni a Ferrari home felé.

El is értem nagyon gyorsan Charles öltözőjét. Elkezdtem rajta dörömbölni, mire a monacói srác egyszerre ki is nyitotta az ajtót.

-Char! Kurva nagy bajban vagyunk. A paparazzik lefotózták a tegnapi műveletünket. Apa teljesen ki van akadva és ahjj beszélni akar velünk.-böktem ki azonnal, mikor a srác kinyitotta az ajtót.

Teljesen sokkosan állt előttem.

-Még akarok élni egy ötven évet, ha nem zavarja.-volt az első reakciója a fiúnak.-Gyere beljebb!-nyitotta jobban ki az ajtaját, hogy egymás mellett elférjünk.

Én nem tudom milyen felindulásból, de mikor beléptem a helyiségbe és már az ajtó is csukva volt. Odahajoltam Charleshoz és nyomtam egy puszit az arcára. Ebbe a srác belerezzent.

Egy kis ideig csend volt. A monancói srác csendben leült a kanapéra és mutatta a kezével, hogy csatlakozzak hozzá.

-Isa, ez a Char becenév tetszik nagyon ezt megtarthatnád!-szólalt meg egy kis idő után a fiú.

Én egyszerre zavarba jöttem hát nem is kell mondani.

-Nos, ha annyira akarod megtarthatom.-ebbe szerintem egy kicsit bele is pirultam.-Szerintem menjünk beszéljünk apával.

Pattantam fel hirtelen és egyszerre el is indultunk apum irodája felé.

Útközben izzadt a kezem meg úgy unblock mindenem. Az út, ami nem volt hosszú nagyon lassan telt.

-Hajj én ezt nem merem le fog minket baszni, mint a pengős malacot.-jelentettem ki körülbelül fél úton.

-Nem akarlak elkeseríteni, de valahogyan én is ezt érzem.-ekkor a bal kezét átlendítette a másik vállamra. A fejemet közel húzta az övéhez és nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Nem lesz baj!

Ó a faszt nem itt puszilgat meg minden lelesifotóztak minket miközben csókolóztunk, na meg mikor az ölében ültem és úgy adott puszit. Aha nem lesz baj és nem fogja egyikünket se megölni apám. Szép vicc, de én úgy tettem, mintha elhinném.

Kopogtattam a Mercedes csapatfőnök ajtaján és vártam egy picit. Majd egy halk ja szólalt meg. Nos szerintem ez már szokása, hogy németül szólal meg és nem angolul, de hát mit is várunk ha ez az anyanyelve.

Beléptünk az ajtón és az osztrák férfi egyszerre fel is nézett.

-Na fiatalok egésznap rátok vártam.-támasztotta ki a fejét két kézfejével.-Üljetek le!-adta ki a parancsot. Rávetettem egy pillantást a monacói srácra, aki teljesen sokkos állapotban volt.-Nos nem tudom tudjátok-e miért hívtalak ide titeket.-nézett végig rajtunk és mi egyszerre lesütöttük a szemünket.-Ezek szerint tudjátok.-fordította felénk a monitort ez után a kijelentése után.-Isabelle én nem így engedtelek el. Tudom húsz éves vagy felnőtt nő, de ezzel most nagyon felforgathat a közönség mindent.-állt fel hirtelen és lépett oda hozzám.-Isa én csak téged féltelek. De remélem nem lesz igazam.-ekkor felálltam és megöleltem apumat.

Mivel én anyum termetét örököltem így éppen csak meg ütöm a százhatvan centimétert. Apum pedig négy centi híjján két méter, valljuk meg egy törpe vagyok.

-Apa, dehát azt hittem leeszed a fejemet.-mondtam neki miután elváltunk.

-A tiedet nem fogok, de Leclercét igen.-ekkor ránéztem a monacói fiúra, aki sokkos állapotban állt előttünk.-Jajj nyugi csak szivatalaak.-mondtam apám kicsit sem meggyőzően.

-Mi szerintem megyünk sok dolgod van ugye Charles?-a fiú egyszerre heves bólogatásba kezdett.
-Jajj apa este nem vacsorázunk együtt?-ő egy széles mosolyt mutatott felém, hogy benne van és bólintott egyet.

-Rendben lányom este hétkor az halba találkozunk.

Nos valljuk be ha hím egyed lennék fosnék az apámtól az fix.

Miután kiléptünk apum irodájából a monacói srác rám nézett.

-Azt hittem élve elás azzal a tekintettel.-mondta elég sokkos állapotban még mindig.

-Nyugi Charles itt vagy még nem kell félni élsz még!-még...

Ekkor megöleltem a srácot és nyomtam egy puszit a szájára.

-Na azért ezt meg tudnám szokni.-mosolyodott el pimaszul.

-Hahaa csak nem fogod!-küldtem neki egy puszit a levegőbe és elindultam a legjobb haverjaim felé.

Alias Lando és Pierre felé.
Lando már tárt karokkal várt.

-Jajj Isabelle nekem olyan jó ötleteim vannak igaz?-fogadott egyszerre a tegnap történtekkel.

Tiktok: petrawriter_