Hajsza a szerelemért

12 |Fordulat|

Pierre szemszöge:

Mikor odaértünk a lány ajtajához Johannával egyszerre be is léptünk azonban halkan, de mikor megláttam, hogy per pillanat Charlesszal csókolózik életem szerelme. Darabokba hullott a szívem. Hallottam azt a nagy üvegtörést, ahogy millió meg egy kis darabba hullott az életem.

Johanna egyszerre megfordult és próbálta a szememet takarni.

-Johanna láttam.-mondtam alig hallhatóan úgy, hogy csak a lány hallhassa.

A két fiatal egyszerre ránk nézett. Majd Charles össze is kapta magát és kiegyenesedett a görnyedésből.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre Charlesszal. Johanna eltűnt mellőlem és már Charlest lökte félre a lánytól.

-Aaa te nő még egyszer így rám hozod a szívbajt kajak megöllek!-ölelte magához óvatosan a lányt.

-Figyelj már ezt is elmondhatom magamról. Átszúrták a gyomrom és még életben is vagyok.-nevetett fel mézédesen a lány.

-Ja nagyon ránk hoztad a szívbajt.-mondtam neki és odasétáltam Isabellehez egy fehér rózsacsokorral, amit sikeresen nem törtem el a reptértől idáig vezető úton.

-Ja hát mínusz egy ember nincs gáz.-vette el tőlem a csokrot.-Jajj, de kedves ez tőled Pierre. Köszönöm!-nyomott két puszit az arcomra.

Az egész testem beleremegett, egyszerűen olyan érzelmeket vált ki belőlem a lány, amin nem lehet sehogyan sem segíteni.

-Charles hozol ebbe a vázába vizet a virágnak?-kérdezte tőle nagy mosollyal.

-Persze, hogy hozok.-mosolygott rá kedvesen a gyerekkori legjobb barátom az életem első és valószínű utolsó szerelmére.

-Jajj lent hagytam a kocsiban a telefonomat és ti is ismeritek anyámat milyen ha nem veszem fel neki a telefont. Megígérte, hogy, majd hív este.-Johanna látta, hogy behoztam, de csendben volt.

Nos mikor történt ez az ominózus eset egyszerre felhívtam a lányt, aki rögtön neki felült a legelső járatra, ami indult ide Szaúd-Arábiába.

Miközben hoztam el a reptérről említette Johanna, hogy tegnap beszélt utoljára Isabellel. Akkor egy kicsit ingerült volt, az okát nem említette, de sejthetem, hogy én vagy Charles benne vagyunk a dolgokban.

Ezért utána mentem a haveromnak.

-Charles!-kiáltottam utána.-Beszélnünk kell.-mondtam egy kicsit mérges hangon.

-Öhmm mondjad nyugodtan hallgatlak.-mondta mosollyal az arcán.

-Az Istenit Charles, hogy neked bele kellett szeretned Isabellebe, mikor kurvára jól tudtad, hogy bele vagyok esve. A kislábujjamtól a fejem búbjáig megszállottja vagyok a lánynak. És te mégis beleszerettél.-mondtam ingerülten.

-Pierre azt hiszed csak te szerethetsz bele egy okos, intelligens és gyönyörű lányba? Azt hiszed csak te vagy Isabelle életében? Baszki, ne legyünk már ilyen szánalmasak, hogy egy kórházban veszünk össze a másik szerelmi életén.-mondta ő is felháborodva.-A végén még kidobnak.

-Értem én Charles, de akkor is tudom pedofilan hangzik, de nekem már tizennégy évesen is bejött a kiscsaj. Én meg voltam akkor huszonegy.-néztem rá a haveromra, aki még furábban nézett rám, mint én rájuk a szobában.-Mondtam, hogy pedofilan fog hangzani.-vágtam oda neki fél vállról.

-Nyugi Pierre mikor elkezdett nőiesedni nem csak te kattantál rá. Rosszabb, mint a drog. Szerinted, mikor egyszer találkoztunk a konditeremben mikor még tizenöt éves volt, hogy kellett magam tűrtőztetni? Hát elárulom kurvára. Úgyhogy megértem a te helyzetedet eléggé.-furán nézhettem rá a legjobb haveromra, mert egyszer se említette a történteket.

-És ezt az egészet miért nem mondtad el? Máshogy álltam volna hozzá a dolgokhoz. Azt hittem ő is olyan felindulás, mint a többi lány.-mondtam egy kicsit elszégyellve a mondatot.

-Azokat a lányokat sose szerettem. Őt szerettem egész végig és akár hiszed akár nem, mikor kis fiatal kiscsaj volt, már akkor tudtam, hogy nem leszünk, mi csak barátok, nem azért, mert húha én vagyok Charles Leclerc és meghódítom őt is aztán jól átbaszom. Nem. Ő más volt egész idő alatt. Ő az én életető erőm és tudod, milyen nehéz volt felállni apa és Jules halála után. De mikor egyik verseny után odajött hozzám, hogy mi a baj talán az volt az a pillanat, mikor éreztem már nem vagyok a földön.

Ekkor hallottunk egy halk motoszkálást és megfordultam egyszerre. A lány állt ott Johannával az oldalán, aki segítette a mozgásban. Abban a ronda kórházi hálóingben is aranyosan nézett ki.

-Na gyerekek most lett elegem tűnjetek innen kurva gyorsan és akkor gyertek vissza, ha nem csak ömlengve tudtok rólam veszekedni.-egyszerre furán néztünk rá a lányra Charlesszal.-Nem hallottátok? Tűnés és csak Johanna marad itt ti elkerülitek nagy ívben addig ezt a kórházat, amíg én itt tartózkodom. Na szedjétek a lábatokat egy-kettő.

Nem hittünk a fülünknek Charlesszal.

-Akármennyire is szeretlek titeket menjetek el! Mindenkinek sokkal jobb lesz.-sétált oda Charleshoz.-Ezt meg, majd megoldom én.-kapta ki a kezéből az üveg vázát.

Hogy kibasztak minket a kórházból? Igen. Vagyis nem az orvosok, hanem éppenséggel Isabelle, de csak úgy penderültünk.

Tiktok: petrawriter_