Hajsza a szerelemért

3 |A költözés|

Már a repülőn ülünk Charlesszal. A vacsora után nagyjából egyszerre el is indultunk. Vagyis hát miután Landot meg kergettem rollerral. Esélye nem volt, de megkíméltem.

Éppen nézegetek ki az ablakon. Mikor a velem szemben ülő félisten megzavart.

-Isabelle mi baj?-hajolt közelebb hozzám.

Én ősi ösztöneim egyszerre beindultak és ráharaptam az ajkaimra.

-Ó tényleg?-nézett rám pimaszol a monacói pilóta.

-Charles.-néztem rá lyukat égető tekintettel. Erre ő egy kicsit jobban elhelyezkedett, de a tekintete pimasz maradt.

Felállt a székéből, majd felém hajolt.

-Igen Édesem?-a kezei hátamon keresztül a derekamig vándoroltak.

-Charles...-mondtam félénken.

-Igen Isa?-hirtelen felkeltem.

Ó, hogy ezt az egészet csak álmodtam? Baszki pedig tök élethű volt.

-Elaludtam?-tettem fel a kérdést értetlenül.

-Igen olyan cuki aludtál.-nevette el magát.

A fejem egyre pirosabb lett éreztem. Borzasztó volt.
Az út további részén csak általános dolgokról beszéltünk.
Például elárulta, hogy Lando vele is fogadott. Milyen irónikus ez a gyerek legközelebb találkozunk felkötöm az első villanypóznára.

Lassan megérkeztünk Monacóba. Bevallom az őszintét mikor utoljára voltam itt nem ragadott el ennyire.

Mondjuk most este volt, de akkor is.

Mikor kiszálltam Charles autójából egyszerre megcsapta az orromat a sós víz illata. Beleszippantok a levegőbe és egyszerre tiszta volt a tüdőm. Ez mindig jól esett mivel asztmás vagyok. Sajna volt már ebből bajom.

Charles pont az egyik szemtanúja volt. De nagyon aranyos volt és egyszerre segített nekem.

Csak néztem a gyönyörű tájat, mikor Charles mellém lépett.

-Jó itt a levegő igaz? Remélem ez azért segíteni fog neked.-mosolygott rám kedvesen.

Figyelmes ez a Leclerc gyerek. Nos és még csak most érkeztünk milyen lesz ha már eltelik egy pár nap? Vagyis holnap megyünk is a következő futamra, de mindegy is. Huuu bele se merek gondolni hányszor fog a hideg futkosni a hátamon.

-Gyere menjünk be a házba pakolj le! Ha van kedved utána még kijöhetünk.-az egyik kezével átkarolta a vállamat és beindultunk a házba.

Na már most kezdődik mi lesz velem itt még hónapokig? Végem lesz. Lando ó, hogy jutnál pokolra.

Mikor beléptünk a "takaros kis"házikójába egyszerre egy nagy fehérség fogadott. Minden fehér volt ameddig csak a szem ellát. Nagyon jó ízlése van ennek a fiúnak.

A házban vaníllia illat volt. Imádom ezt az illatot egyszerű, de nagyszerű. Említettem valaha is Charlesnak? Nem, kétlem, hogy ilyenekről csevegtünk volna.

-Charles gyönyörű lakásod van!-jelentettem ki mosolygós kedvemben. Erre kaptam egy nagyon halk választ. Amit valszeg, ha nem lett volna ilyen jó hallásom hallni se hallottam volna.

-Akárcsak te...-mosolyodott el az orra alatt.

Na neki most az a célja, hogy zavarba hozzon? Mert ha igen sikerült neki, de iszonyatosan.

Én úgy tettem mintha nem hallottam volna. Így elkerültünk mindenféle félreértést. Kibeszél itt félreértésről? Egyértelmű volt amit mondott. Hajj Istenem gyere leeeee!

-Gyere Isa megmutatom a szobád.-fogta meg a kezemet lágyan, majd felvezetett a szobámba.

Beléptem a szobába és az előbbi látványhoz hasonlóan most is minden fehér volt.

-Köszönöm Charles.-fordultam és azonnal szoros ölelésembe vontam.-Ich liebe dich!-motyogtam el alig érthetően.

-Szívesen, de mit mondtál utoljára Hercegnőm?-nézett rám értelmetlen arccal.

-Semmit. Charles nem kell mindent tudnod.-nyomtam egy puszit az arcára.

A srác konkrétan földbe betonozott, de ignoráltam egy kicsit. Hadd élvezzem egy kicsit na. Mocsok vagy Isabelle, de jól csinálod. Végülis oda-vissza játék megy köztetek.

A szobában volt egy óriási francia ágy, ami már csak engem várt szépen be volt ágyazva. Egy óriási ruhás szerkény amibe talál elférnek a ruháim. Nincsen olyan sok ruhám, nehogy azt hidd. Egy tévé, ami konkrétan akkora, hogy egy egész étkező asztalt is beterít. És, mint utólag észre vettem van egy erkélyem is. Meg egy fürdőszoba. Ez egy konkrét lakosztály.

-Charles te egy öt csillagos hotel szobát rittyentettél ide?-fordultam felé.

-Isabelle te a legjobbat érdemled. Mert te vagy a legjobb.-lépett oda hozzám és megpuszilta a homlokomat.

Na jó ez most még váratlanabbul ért, mint eddig bármi. Blokkolva voltam teljesen. Charles hangja zökkentett ki ebből az egészből.

-Felhoztam a bőröndjeid.-rakta le a szobámba.-Mi a baj?-nézett rám furán.

Charles te vagy a probléma túlságosan is elveszed az eszemet. Mondtam magamba.
-Nincs baj. Köszi, hogy felhoztad.-mosolyogtam rá.

Elkezdtem kipakolni a szekrényembe a dolgokat és mikor a Mercedeses csapatpólókhoz és pulcsikhoz jutottam elgondolkoztam egy kicsit.

Átmentem Charles szobájába, de a keresett személy nem volt ott. Az erkély ajtaja ki volt nyitva így mertem feltételezni, hogy kint van az erkélyen.

-Nem, de Carlos mégis, hogyan tudnám elcsábítani?-egy kis csend.-Baszki, mert te aztán tudod, hogyan jöjj össze egy nálad hat évvel fiatalabbal, aki éppen a házadban lakik és közben a legjobb haverod egyike titkon szerelmes a lányba.

Na jó ez az utolsó mondata teljesen letaglózott.

Tiktok: petrawriter_