Felé hajoltam és egyszerre felismertem ezt az arcot. Nem láttam olyan régen, hogy fel ne ismerjem.
-Ááá úristen ez a mai bíró volt a tárgyaláson!-sikítottam fel és fordultam el egyszerre.
-Baszki tényleg?-nézett rám nagy kikerekedett szemekkel a középső Leclerc fiú.
-Lám lám-hallottunk egy nagyon ismerős férfi hangot a hátunk mögül.-Nem volt elég a múltkori incidens? Többet akarsz Wolff?-erre Charles elém állt.-Leclerc állj odébb!-parancsolt rá Rosberg. Charles ezt a kérést viszont nem teljesítette.-NEM HALLOTTAD? TŰNÉS A KIS RIBANC ELŐL!-üvöltötte el magát.
-Első sorban Rosberg nem hiszem, hogy neked jogodban áll velem kiabálni és mindennek elhordani.-mondtam neki úgy, hogy a monacói félistent eltaszítottam magam melől, hogyha ütést szeretne rám mérni nehogy neki essen baja.
-Te kis csitri tönkre tetted az egész életemet.-erre Charlesszal furán egymásra néztünk.-Igen jól hallottad!-ekkor elkezdett megint felém menetelni a férfi.
Elkezdtem hátrafelé futni, majd két forró kéz pár zavart meg a futásban.
Álmodtam, bár nem teljesen, mert úgy látszik éjszaka egy kocsiban ülünk a hotel előtt.
-Mi történt?-néztem rá kómásan.
-Bealudtál. Arthurtól pont jöttünk haza és útközben bealudtál.-mondta a mellettem ülő monacói félisten.
-És mi van vele?-tettem fel egyszerre aggódva a kérdést.
-Nem tudunk róla semmit.-biggyesztette le a száját.-Viszont gyere menjünk fel a szobánkba. Holnap hosszú napunk lesz.-mondta, majd ki is pattant a járműből és elkezdett az én oldalamhoz sétálni, hogy kinyissa nekem az ajtót.
Nagy nehezen kikecmeregtem az autóból, majd arra lettem figyelmes, hogy a barátom felkap mennyasszony pózba és egy újabb képszakadás veszi kezdetét, ami egészen reggelig tartott.
Reggel mikor felkeltem Charles már nem volt mellettem, azonban egy cuki üzenetet hagyott nekem az asztalon.
Jó reggelt Szerelmem!
Valószínűleg én még nem leszek fent mikor felkelsz, de hozattam fel neked reggelit, hogy ne kelljen lemenned.
És Arthurról megtudtam, hogy már jobban van, úgyhogy ne aggódj!
Ui:Ha Andrea sokáig akar edzést tartani meg mondom neki fontos dolgom van. A jövendőbeli feleségem vár.
Szeretlek, a te félistened.
Ezen az üzeneten jól elmosolyodtam. Majd mivel este nem fürödtem, így az utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Belenéztem a tükörbe és határozottan megállapítottam, hogy szarabbul festek, mintha nem aludtam volna éjszaka semmit.
Kimentem a szobámba, mikor egy nem várt személy fogadott ott engem. Nos azt úgy zárójelben megjegyzem, hogy egy törülközőben voltam.
-Úristen Pierre mit keresel itt?-néztem rá mosolyogva. Ő, azonban nem igazán mosolygott.
-Tehát együtt vagy Charlesszal?-vont úgymond egyszerre kérdőre, hogy hogyhogy együtt vagyok a gyerekkori legjobb barátjával.
-Igen...-az én arcomról is lefagyott a mosoly.-Nem akartam, hogy így tudd meg. Sajnálom...
-Semmi baj Isabelle tényleg...-csendesült ő is el.-Csak örültem volna, hogy nem így tudom meg, hogy együtt vagytok.
Ekkor lehoppant a kanapéra és elkezdett merengeni valamiben nagyon.
De ebből kizökkentettem, mint mindig.
-Hallottál arról, hogy mi történt tegnap Arthurral?-mondtam neki úgy, hogy én már a fürdőben voltam és öltöztem.
-Hát foszlányokat hallottam csak belőle, de addig eljutottam, hogy most kórházban van. Mi történt vele?-kérdezte a jó barátom tőlem, hogy mi a helyzet az ő legjobb haverjának öccsével. Na jól van ezek összevesztek tuti. De majd beszélek Charlesszal.
-Hát elmentünk tegnap Landoékkal...-álltam meg egy pillanatra.
-Mi van Landoékkal?-nézett rám mikor már felöltözve kiléptem a fürdőszobából.
-Hát én is ezt kérdezem tőled. Találkoztál ma vele? Vagy beszéltél vele telefonon?-néztem rá egyszerre aggódva.
-Nem beszéltem vele.-ekkor felkaptam a fejem és gyorsan a telefonomért szaladtam.
Beléptem a hívások közé és Lando nevéig görgettem. Fel is hívtam egyszerre, de felvenni nem vette fel. Meg is ijedtem, mert nem tudom mi volt vele a tegnapi este után elvileg egy szobába aludtak Johannával, de aztán kitudja mi történt.
Megcsengettem még egyszer meg még egyszer, de semmi Pierrerel egyszerre egymásra néztünk furcsállva.
-Hívd fel Johannát!-mondta bizakodva, hátha lesz valami siker.
Csengettem őt is nem vette fel többször se. Ezért gondolkodás nélkül elkezdtünk rohanni a szobájuk felé. Útközben Charlesszal találkoztunk.
-Szia Szerelmem! Gyere!-fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni magam után.
Tuti el volt fáradva, de hát én rátettem egy lapáttal. Andreát ismerve nem fogja úgy edzetettni a barátomat, hogy ne legyen meghalva.
El is értünk a legjobb barátaim szobájához. Elkezdtem kopogni először csak halkan. Majd mikor nem jött válasz hangosabban. De így sem történt semmi.
Felhívtam a személyzetet, hogy hátha tudnak valamit csinálni és hála az égnek tudtak adni egy pót kulcsot, ezért egyszerre ki is nyitottam az ajtót, de vissza is fordultam, ahogy csak lehetett. Lando és Johanna eszméletlenül feküdtek a földön.
Tiktok: petrawriter_
VOUS LISEZ
Hajsza a szerelemért
FanfictionA 20 éves Isabelle Wolff, Toto Wolff lánya próbál hétköznapi életet élni, több kevesebb sikerrel. Az egyik srác a mindennapjait fogja tölteni, míg a másikkal nagyon ritkán fog találkozni. A történetből semmi nem valós. Ha valami hasonlóságot véltél...
