łł 2 łł

120 8 0
                                    

Sirius Black 

A nap a reggel történtek után eseménytelenül telt. Jóslástan, átváltozástan, bájitaltan és ezeket követte még pár óra. A kettő bájitalon a mardekárral voltunk. A falnál leghátul ült a Rodriguez lány és mellette pedig Pipogyusz. Hideg unott arckifejezése volt. A legtávolabb ültünk le a mardekártól. Hátul ültünk Jamessal előttünk pedig Remus és Peter foglalt helyet. A többi órán meg nem igazán figyeltem mivel egy új csínt terveztünk a mardekárosok ellen. Ami nagyon jó csínynek alakul

>>>>>>>>>>>

Este olyan hajnal előtt amikor már a csillagok fényesen ragyogtak az égen és nem tudtam aludni, elvettem James láthatatlanná tévő köpenyét, majd leindultam a toronyból. A kastélyban sétálgattam mikor észre vettem egy sziluettet, de nem is akár kiét. Ariana Rodriguez volt ott. A csillagokat nézte az ablakból, teljesen elmélyülve. Érdeklődve figyeltem a lányt. Majd becsukta az ablakot és elindult. Egész végig követtem. Körbe ment a kastélyon megnézve, hogy van-e kint olyan akinek nem kéne kint lennie. Elindult ki a főbejárathoz. Halkan kinyitotta az ajtót, majd elindult ki. Levetette a cipőt meztelen lábbal sétált a füvön, a szél néha bele kapott szép kék hajába, amely táncot járt a levegővel, szoknyáját a szél néha felkapta majd leeresztette. A tiltott  erdőbe ment az egyik kidőlt fa törzsén leült, ahonnan gyönyörű rálátás volt. A hátát neki támasztotta a mögötte lévő fának, a hold fénye selymesen világította meg arcát amely, gyönyörűen hatott, kisimultak voltak a vonásai, szemeivel az eget kémlelte. Közelebb merészkedtem hozzá, az egyik bokorban bújtam el, ahonnan tökéletes rálátásom és hallhatóságom is volt. 

Nagy meg lepődöttségemre elkezdett énekelni, elsőnek halkan majd kicsivel hangosabban kezdett el dalolni. Hangjára nem csak én, de az erdőben élő s rejtőzködő állatok is felfigyeltek. Lassan mindegyik állat a közelébe merészkedett. Majd letelepedtek köré, vagy akár rá. A szemeit soha nem emelte le a csillagos égről amely úgy hatott mintha a lány hangját figyelné és azért ragyognának ennyire erősen. Az erdő vadai a lány szelíd hangjára megnyugodva pihentek le, baglyok halkan néha huhogtak hangjára, fúrkászok, bólintérek figyelték. Fura érzés kerített hatalmába. Eddig azt hittem, hogy egy érzéstelen ember, akinek a szíve egy jégcsap, de kiderült, hogy tévedtem ebbe, amögött a minden napos kifejezéstelen arc mögött egy igen is dobogó szívű lány van csak elrejti. Az ölébe a bólintérek elaludtak ahogy a többi állat is nyugovóra tért. Annyira koncentráltam a lány lágy gyenge és hívogató hangjára, hogy miközben közelebb akartam menni hozzá, ráléptem egy ágra, ami az erdő hangulatos nyugalommal teli légkörébe, hangos reccsenéssel roppanással tört szét, amire az eddig énekelő lány és nyugodtan alvó állatok is felkapták a fejüket.

 Megfagyva álltam James láthatatlanná tévő köpenye alatt, miközben a lány óvatos lépésekkel közelítette meg a bokrot ami mögött elbújtam. Pár centire mellettem nézett szét, így éreztem édes illatát ami megdöbbentett, rózsa, könyv és alma illata volt. Levegőt nem mertem venni ezek után. Majd elhajolt a bokortól és elindult futva vissza a kastélyba, mintha menekülne valamitől, én megvártam míg messzebb kerül majd bementem én is, gyors és halk léptekkel igyekeztem a klubhelyiség felé. A tűz ropogott levetettem magamról majd felfutottam a fiúk körzete felé, letettem James ágya mellé a köpenyt majd megmosakodtam és próbáltam lenyugodni. Lefeküdtem az ágyon és próbáltam elaludni, a lány hangja és illatára aludtam el.  

A mardekár jég hercegnője (Sirius Black)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora