A mardekár jég hercegnője (Sirius Black)

łł 3 łł

Ariana Rodriguez 

Másnap reggel kipihentnek éreztem magam, annak ellenére, hogy eléggé sokáig kimaradt az éjszaka folyamán, felöltöttem a maszkom felvettem az egyenruhát majd leindultam ahol már a többiek vártak. Öcsémet ugyan úgy köszöntöttem, mint minden reggel. Majd leindultunk a nagyterembe. A belépőnk szokásos volt. Egyedüli lányként kicsivel előrébb haladtam mellettem pedig a fiúk jöttek, ijedt tekintetek néztek rám, de én egyenes háttal büszkén mentem. Minden napi jelenségnek számított már ez nálunk, hogy így közlekedünk, addig ameddig el nem kell mindenkinek mennie a saját órájára, bár mostanában Persel kicsit sokat vagyunk együtt, vagy pedig titokban Lily is csatlakozik hozzánk a tanulásban, mivel nekünk ez az R.B.F éve ezért a tanárok rendesen hajtanak minket. Az asztalnál a helyünkön szokásos csevegésünket folytattuk. Regulussal ültem szembe, akivel azóta se esett szó a vonaton lévő beszélgetésünkről, mellettem Pers és vele szembe Adam. Most mindenkinek a szokásosnál is jobb kedve volt, mit szokott. Néha néha éreztem, hogy valaki néz, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, már megszoktam, hogy felénk pillantanak. 

Elindultunk bűbájtanra Perselussal a másik két fiú, pedig legendás lények gondozására indult. Perselussal egymás mellé ültünk a hosszú padoknál, a terem lassan kezdett megtelni, majd a tanár is bejött kivéve a négy griffendéles fiút, akik pár perc késéssel érkeztek meg, már épp mindegyik be akart volna ülni hátrább amikor a professzor megszólalt. 

-Nocsak megérkeztek a késők is. Üljenek le csak előre, ahogy látom Rodriguez mellé még le tudnak ülni. Foglaljanak csak helyet a hölgy mellet. -Intette őket mellém. Némelyik száj húzva vagy unottan kezdett el felénk közeledni. Majd mintha valami harcot vívnának szemmel döntik el ki üljön le mellém, ahogy látszott Black vesztette el ezt a kört, lassan leült mellém, nagyobb távolságot hagyva köztem és közte. -Tessék csak közelebb ülni, hogy elférjen mindenki. -Ingatta meg fejét Flitwick professzor a könyvein állva. Fintorogva, de közelebb ült hozzám. Legszívesebben megütöttem volna, de nem tettem meg. 

Az óra lassan, de eltelt és amikor a professzor elengedett minket mindenki egy emberként pattant fel kivéve minket, mi lassan ráérősen indultunk el. A tekergők voltak az elsők akik a termet elhagyták. Elindultunk Persel gyógynövénytanra, ahol a mandragórákkal fogunk foglalkozni. A terembe Bimba professzor boldog mosollyal fogadott minket, szívesen vissza mosolyogtam volna, de nem tehettem meg mivel hűnek kellett maradnom a rideg maszkhoz. Leültem hátra és onnan figyeltem, ahogy telik meg a terem. 

>>>>>>>

Nap végén fáradtan rogytam le az ágyamra, hogy egy kicsit tudjak pihenni még az asztronómia előtt ami pontosan éjfélkor kezdődik a csillagvizsgálóba. Nem volt semmi kedvem hozzá, de muszáj lesz, mivel szüleim kicsinálnak, ha nem leszek jó belőle. Mivel tökéletesnek kell lennem. Az idő múlt és én elindultam fel a csillagvizsgálóba, ahol nagyon kevéske ember volt. Leültem egy félre eső helyre és gondolkodni kezdtem. Majd mindenki ott volt aki felvette ezt a tárgyat ami meglepő volt, hogy Black is megjelent. Mivel ma a csillagok állását kellet megnézni ezért mindenkit leültetett a professzor egy helyre, mellém pedig Black került. Mint a nap folyamán már megtörtént bűbájtanon is mellém ültették. Csönd volt az egész toronyba miközben az eget kémleltük, jegyzeteltünk és figyeltük a tanár mondandóját. 

Szenvedve, de végeztünk és már mehettünk is le. Mivel fáradt voltam és nyűgös minél hamarabb le akartam jutni onnan a pincébe. Sietve tettem meg az utamat, sikeresen elkerülve Friccset kimondtam a jelszót és a kőfal feltárult előttem. Boldogan mentem be a szobába és vetődtem az ágyra.