łł 4 łł

119 7 0
                                    

Sirius Black

A napok hetekké, a hetek pedig hónapokká cseperedtek, minden este  ahányszor Rodriguez volt a járőröző én véletlen aznap nem tudtam aludni. Minden este követtem a kidőlt rönkhöz az erdőben. Minden nap a csillagokat nézte, az állatok hallgatták szép hangját, én pedig a távolból figyeltem. A mai este is egy ilyen nap volt, egy szép december 19-i nap. Amikor Rodriguez mindent megnézett felöltözve elindult ki, én pedig követtem a lányt. Időről időre egyre jobban ismertem meg a másik részét amit csak a távolból láttam. Szerette nézni a csillagokat, az erdő állatait szerette, szeretett énekelni. Leült szokott helyére, én pedig hallgattam a hangját, ami nyugtató volt. Mivel már nem szerettem volna a távolból nézni tovább, felvettem animágus alakom, és elindultam felé. Mellette megálltam és a fejem a ölébe hajtottam és úgy pihentem. A lány illata körbe vett, kellemes volt az rózsa a természetre emlékeztetett, a könyv a könyvtárról ahol sokat látni, az alma pedig felfrissítően hatott. Óvatosan a fejemre tette a kezét és simogatni kezdte a fejem búbját ami jól esett. A többi állat is ott volt, voltak akik a fűben voltak vagy fáról figyelték, de mindig körbe vették. Még a vadabbnak tűnő állatok is megszelídültek hangjára, mintha képes lenne a hangjával befolyásolni az állatokat.  

Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt csinálnom, de érdekelt, szerettem nézni az arcát miközben a csillagos eget nézte. Nem tudom miért vagy, hogy de egyszer már csak azon kaptam magam, hogy amikor kint van én is kijövök, hogy halljam a hangját. Még év elején amikor valaki azt mondta volna, hogy egy mardekárossal aki nem mellesleg a jég hercegnőnek emlegetik, majd pont ő lesz az akit sokszor követek amikor ő járőrözik csak, hogy halljam a hangját, akkor az arcába nevettem volna.

 Megállt az éneklésben a lány majd mosolyogva, egy tényleg boldog mosollyal nézett az égre ahonnan apró pelyhekben esett le a hó, beterítve a tájat. Apró kezét az ég felé emelte, amibe bele hullott az apró pehely.  Egyik pillanatról a másikra nagy pelyhek sorozata hullott le az égből, mire a fák ágait a roxfort tornyait és a földet belepte vastagabban a fehér réteg. Arianat nem érdekelte, hogy esik boldog volt. Hagyta, hogy a haját beterítse a hófehér nagy szemekben hulló pelyhek. A szempilláját a ruháját és a haját ellepte a hó. Gyönyörű látvány volt. Nevetve forgott egyet, én boldogan néztem. Meg akarom jobban ismerni. Felkeltette az érdeklődésem ez a lány. Vajon milyen titkokat rejthet még el a világ elől. A hóba kifekve hóangyalt csinált, mellé befeküdtem én is és néztem. 

Már kezdett nagyon hideg lenni, egy kisebb idő eltelt már mióta kint vagyunk, már helyeken állt a hó, lehetett olyan három óra körül az idő, de továbbra is boldogan nézte a hó esést a lány a rönkön ülve, miközben az állatok szokásosan körbe vették, én vissza tértem előbbi pozíciómba miközben fejemet simogatta. Néha néha már kezdtek a szemei lecsukódni a fáradságtól. A fejemmel megböktem a kezét. Lassan felállt lehajolt hozzám és nyakamnál fogva megölelt miközben a hátamon párszor végig simított, és már ment is be a kastélyba. Én percekkel utána mentem be. A szobába Remus fent volt, és amikor bementem felém nézett, kérdő pillantásokkal illetve. 

-Te hol jártál? -Tette fel a kérdést gyanakodva. 

-Csak nem tudtam aludni és lementem. -Mondtam el a fél igazságot. 

-És mindig csak aznap nem tudsz aludni amikor Rodriguez járőrözik a folyosókon? Az igazat mond. Ismerlek már Tapmancs. -Fenébe prefrektus így tudja mikor ki van. 

-Ezt ne mond el senkinek. Még év elején kezdődött amikor egyszer egy véletlen miatt nem tudtam aludni, így kölcsön vettem James láthatatlanná tévő köpenyét és kisurrantam, az egyik ablaknál megláttam Rodriguezt a csillagokat nézni. És Merlin szakállára mondom nem tudom miért, de követtem. A tiltott rengeteghez ment, egy törzsre ült le és elkezdett énekelni, magához vonzva az állatokat, meglepődve figyeltem a jelenetet, és akkor kezdődött, azóta mindig amikor ő a soros elmegyek és követem, hogy halljam ahogy énekel, rettentően szép hangja van és az állatok oda vannak érte. Mintha lenne egy szerető meleg oldala és nem csak egy fagyos. -Fejeztem be mesélésem. 

-Ahogy te is oda vagy érte. -Jelentette ki az igazat amit én is nagyon jól tudtam. 

-Igen pontosan. -Adtam igazat neki. -Ma animágusként közelebb merészkedtem hozzá. Ő csak azt hitte egy közönséges fekete kutya vagyok. De vonz magához az, hogy kiderítsem a titkát, hogy miért olyan amilyen. Mi történt vele, hogy egy fagyos jég burkot emelt a szíve köré, amit csak este vagy nagyon ritka esetekben omlaszt le. 

-Tapmancs, te szerelmes vagy? -Kérdez rá félve. 

-Nem hülyeségeket beszélsz holdsáp. Hiszen ő mardekáros ráadásul a jég hercegnője, te is láttad ami év elején történt. Azok után nem. 

-Hiszen csak metamorf mágus. -Hitetlenkedett. 

-De nem közönséges, teljes körű metamorf mágus. Ami tudod mit jelent ritka képesség, sok ember foga fáj rá.  

-Akkor is ember, nem tudhatod milyen a családja, hogy mit élhet át és miért ilyen. Gondolj bele. -Világosított rá a tényre. -Ha amúgy se érdekelne, nem lógnál ki csak érte, ne tagadd le, ismerd be magadnak. 

-Ismerjem be? Azt, hogy elkezdett érdekelni? Hogy jobban meg szeretném ismerni annak ellenére? Igen meg szeretném ismerni, mert kíváncsi vagyok, amikor kint van akkor nyugodt, láttam nevetni, tényleg boldognak lenni, eddig azalatt az öt év alatt egyszer sem láttam boldognak, nem hogy még nevetni. Egy olyan oldalát láttam amit elrejt a külvilág elől. 

-Akkor tegyél valamit, hogy jobban megismerd. Állj elé, hiszen griffendéles vagy, a bátorság a griffendélesek fő eleme. Kezdj lassan közeledni felé. Mégha ezzel is kezded, hisz te mondtad érdekel téged és meg akarod tudni mi történt vele akkor cselekedj 

-Megpróbálom, de nehéz rettentően nehéz, hisz nehéz lesz. Ezt egyenlőre senki nem tudhatja meg rajtunk kívül. -Szögeztem le. 

-Lakat a számon. Csak ne törd össze még jobban. 

-Oké, nem fogom, legalábbis megpróbálom. -Egyeztem bele. 

Innentől pedig nem szóltunk a másikhoz hanem aludtunk. Adta az ég, hogy ma péntek volt. Így addig alszok ameddig akarok. 

A mardekár jég hercegnője (Sirius Black)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora