Dominik nem maradhatott az irodámban sokáig, hiszen teljesítenie kell a kötelezettségeit. Edzésről edzésre bizonyítania kell, hogy méltó arra, hogy itt legyen, hogy ennél a klubnál játszon.
Én, amint elment neki is álltam rendezkedni, viszont kellett pár perc, hogy össze szedjem a gondolataimat.
-Tessék, Mrs. Black irodája- szól bele gondolom a hölgy titkárnője a telefon másik végén.
-Jó napot kívánok, Rea Egerszegi vagyok, a Liverpool FC focistáinak PR menedzsere, szeretnék a főnökével beszélni, nagyon fontos ügyben- jelentem ki magabiztosan.
-Azonnal szólok neki, Hölgyem, egy perc türelmet kérnék- a hangja fáradt, azonban egyáltalán nem hallom a meglepettség semmilyen jelét. Talán számítottak arra, hogy jelentkezni fogunk.
-Jó napot, Rea- szól bele hirtelen egy erősebb, magabiztosabb hangú nő. Gondolom Mrs. Black.
-Jó napot- köszönök vissza neki.
-Miben segíthetek?- érdeklődik.
-Kettőnk közül, én tudok segíteni Önnek- vágom rá.
-Pontosan miben is?- felkeltettem a figyelmét.
-Ön, és az újságja részesülhetnek abban a megtiszteltetésben, hogy még a mai nap folyamán interjút készíthetnek a Liverpool FC legújabb játékosával, Dominik Szoboszlaival- avatom be.
-Miért jó ez nekem?- kérdezősködik tovább. Tudja rá a választ, csak érdekli, hogy én mit tudok még ezen felül ajánlani számára.
-Nos, ha nem szeretne élni ezen lehetőségével, szívesen szólok más újságoknak is, akik gondolkozás nélkül ugrani fognak erre az ajánlatra. Dominik első interjúja egy angol újságnak, gondoljon csak bele...- nem akarom én rá erőltetni magunkat, akarja ő ezt az én tukmálásom nélkül is, csak próbálja magát tartani előttem.
-Hány órakor lenne megfelelő a fiatal embernek?- na erről beszélek. Lecsapott rá azonnal.
-Fél négykor, itt nálunk, az edzőközpontban-felelem.- Azonban el kell mondjam, hogy Dominik nem beszél a családjáról mélyebben, sem a szerelmi életéről. Egy fotóst engedélyezek, és egy maximum két oldalas interjút, tisztelettudó kérdésekkel- szögezem le.
-De, Hölgyem...
-Ez az ajánlat, elfogadja, vagy sem?- vágok a szavába azonnal.
-Fél négykor, ott lesz a legjobb újságíróm, és egy fotós- szólal meg egy kis hallgatás után.
-Rendben van, várni fogjuk őket, szép napot, viszont hallásra- köszönök el, és ki is nyomom a hívást.
Mély levegőt vettem, és igazán büszke voltam magamra. Csak így tovább! Nem szabad hagynom magam, erősnek kell lennem, céltudatosnak, kemény kezűnek, mégis nagyon tisztelet tudónak, alázatosnak a srácokkal szemben. Leszerveztem a nyilvános edzés utáni sajtótájékoztatót, és az első meccs előtti, valamint utáni szintén sajtótájékoztatót, valamint interjúk lehetőségét is ígértem. Megegyeztünk az összegben, amit én már papíron megkaptam a főnökségtől. Elvégeztem minden egyes feladatot, ami a papíromra volt írva. Nincs más hátra, mint holnaptól elkezdeni egyeztetni a fiúkkal, és az edzővel. Tudnom kell róluk mindent. Hol tudok majd, és hogyan segíteni nekik.
Ebédre rendeltem magamnak egy lazac salátát, majd neki álltam össze állítani magamnak egy dossziét minden egyes srácról. A születési évektől, helyektől kezdve mindent, amit találtam róluk az interneten. Majd a napokban kiegészítem a segítségükkel. Muszáj ismernem őket ahhoz, hogy baj esetén ki tudjam őket húzni a slamasztikából. Remélem, hogy elég szimpatikusnak találnak majd, és befogadnak a bizalmukba.
