Neki kell dőlnöm egy pillanatra a csukott ajtónak, mert úgy érzem mentén elájulok. A testem olyan szinten forr, ahogyan még soha sem. A szívem majd ki ugrik a helyéről. Most infarkt gyanús vagyok, vagy szimplán megbolondultam? Fogalmam sincs, de az tuti, hogy nem normális ez a reakció. Úgy érzem magam, mintha bevettem volna valami tudatmódosító szert, és képtelen vagyok uralkodni miatta a testemen, és az agyamon is. Mintha a szer akarna irányítani. Csak jelen esetben itt nem valami piruláról van szó, hanem egy hús, vér emberről, aki mellesleg a másik szobában tartózkodik.
De vegyük csak sorban a dolgokat. Már egy éve, hogy megtörtént a dolog. Jól voltam, sőt, mi több, nagyon jól. Végre azt éreztem, hogy igazán önmagam lehetek, azt tehetek amit csak akarok, persze bizonyos kereteken belül. Egyedül találtam meg magamat, egyedül éltem túl minden nehézséget, na meg persze Emmával. Viszont nem éreztem azt ezalatt az egy év alatt, hogy nekem bármilyen módon is szükségem lenne egy fiúra az életemben. Nem hiányzott, hogy valakivel beszélgessek, hiszen ott volt nekem Emma, a szüleim. Nem hiányzott, hogy valakivel össze bújjak, csókolózzak, vagy bármi féle szexuális dolgot tegyek. Úgy éreztem, hogy az a tavalyi eset kiölte belőlem ezen vágyaimat nagyon-nagyon hosszú időre. Most pedig ott tartok, hogy nem bírok a bugyimban maradni egy olyan srác miatt, akit hosszú évek óta-fogjuk rá, hogy- ismerek, viszont egy hete ostromolja az életem. Még ezek a hülye szerelmes, romantikus filmek sem szólnak ennyire abszurd dolgokról, mint amit én érzek. Pedig azok aztán tudnak elég beteges sztorival szolgálni a nézők számára.
Itt van Ő, a maga tökéletes kinézetével. Magas, pazar a haja, de úgy kábé állandóan, a szemei mindig csillognak, akkor is, ha épp fáradt. A teste kifogástalan, a tetkók pedig, nagyon szexik. Úristen, az egy héttel ezelőtti Rea, most jól pofon vágna ezután a kijelentés után. Ja, csak sajna az is én vagyok. Az öltözködési stílusa számomra nem a legideálisabb, de ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondjam, hogy hogyan öltözködjön.
Nem értem miért pont Ő?! Miért vágyom rá most hirtelen ennyire? Alig beszéltünk egymással ezalatt az egy hét alatt, nem is ismerem őt úgy igazán. A külsőségek meg nem annyira fontosak, sőt! Idegesítő, állandóan nyomul rám, ha megteheti. Ennek taszítania kéne, és nem vonzania.
Ellököm magam ezután a nem túl eredményes gondolatmenet után az ajtótól, és úgy döntök, hogy jobb lesz, ha lefekszem aludni. Vagy kéne egy hideg zuhany előtte? Már így is rettentő sokat tartózkodom a víz alatt, ami tökre nem egészséges, viszont sokkal jobban érzem magam utána. Ezzel el is döntöm, hogy nem érdekel semmi, én beállok a hideg zuhany alá. Annak segítenie kell rajtam, az mindig segít. Persze, kapaszkodhatok én mindig az utolsó reményszálba, de nem fog mindig bejönni, sajnos.
Az ágyban fekve továbbra is küzdöttem magammal, a démonokkal, amik megtámadtak így hirtelen, hogy elárasszák a gondolataimat furábbnál-furább dolgokkal. Mit akarok én egyáltalán ettől a sráctól? Ő egy nagypályás focista, engem meg egy srác döntött meg eddigi életem során, és az is egy érzelmi nyomorékká tett. Szuper. Nekem nincsen semmilyen tapasztalatom, nem igazán vagyok jó ezekben a dolgokban. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincsenek mélyebb érzéseim a focista irányt, valószínű neki sem irántam, sőt, ez biztos! De akkor minek kéne lefeküdnünk egymással? Csak mert az valakinek jó? Jó neki, nekem eddig egyszer sem volt az. Viszont itt motoszkál a fejemben egy hang, hogy adjak egy új esélyt magamnak, a jövőmnek. Nem élhetem le az életemet úgy, hogy örökké félni fogok minden férfi érintésétől. Talán hallgatnom kéne erre a hangra. De mi van ha most sem lesz jó? Sosem tudom meg, ha nem próbálom ki.
Ezzel a lendülettel ki is pattantam az ágyból, és gondolkodás nélkül, szinte rohantam a szomszédos szobáig, ami nevetséges, hiszen itt van pár méterre, de mégis így tettem. Lépni akartam, amíg tart a hirtelen jött önbizalmam, és bátorságom. Kopogtam kettőt, de válasz nem érkezett, helyette kinyílt az ajtó, én pedig szembe találtam magam a félmeztelen, fáradt tekintetű Szoboszlaival.
