I Need U

5. rész

Az évnyitó óta eltelt vagy 3 hónap. Javában december van és lassan közeledik a karácsonyi buli a suliban, amiről az elején nem is gondoltam, hogy mi lesz belőle. 2 évig kihagytam ezt a bulit és igazából az összeset, amit rendeztek, mert tudtam, hogy nem látnak ott szívesen, de idén teljesen más ez a tanév. Mióta megismerkedtünk Chan-nal máshogy érzem magam. Sokkal jobban érzem magam, mintha újra szín akarna jönni az életembe.
A lányok egyből ráugrottak, és meg akarták maguknak szerezni, de elhajtotta őket. Egy-két sráccal jóban van úgy az egész suliból, de nem különösebben lóg velük. Velem annál inkább, ami számomra fura volt, de kezdtem talán már túlságosan is megszokni. Jól esett, hogy mindig velem volt, törődött velem és mindig próbált a kedvembe járni. Az elején, mikor megtudta a szülinapom, nem is számítottam rá, hogy emlékezni fog rá, nem hogy még meg is ajándékoz. Egy nyakláncot adott a nevével, amit azóta a mai napig hordok és soha nem veszem le. 3 hónap után olyan érzésem van, mintha mindig is ismertem volna, és ez az érzés valahol meg is rémíszt. Túlságosan is megkedveltem Chan-t és élvezem a társaságát. Mondhatnám, hogy a függője lettem, és félek, hogy őt is el fogom veszíteni. Sokszor emiatt furán is viselkedtem, amit nem értett. Ezekből majdnem veszekedések lettek, de a végén meg tudtuk beszélni. Vagyis csak félig, mert még mindig nem tudja azt, hogy miért vagyok ilyen, csak bocsánatot kértem tőle, és valami kifogást mondtam neki, hogy hamar felejtsük el az egészet. Tudom, nem helyes, amit csinálok, mert minél tovább titkolom előtte, annál rosszabb lesz. Na, erre ezt a karácsonyi partyt szemeltem ki, ugyanis Chan a lelkemre kötötte, hogy ki ne merjem hagyni, mert nem zárkózhatok be többet, mivel megígértem neki, ezért közölte velem, hogy meGYÜNK a buliba. Tökéletes pillanat lesz arra, hogy elmondjam neki, hogy mitől is félek igazán, és hogy hogy érzek iránta. Kicsit jobban megkedveltem, mint szimpla barát, de nem vagyok abban biztos, hogy ez szerelem lenne.

Rohamosan közeledett a karácsonyi party és én még nem tudtam, hogy mit veszek fel. Rájöttem, hogy semmi partyra való ruhám nincs, így el kellett mennem vásárolni. Chan szeretett volna velem jönni, de ezúttal visszautasítottam, mert meglepetésnek szántam neki is, így nem akartam, hogy lássa, miket választok ki magamnak. Ezt az ötletemet csak azért utáltam, mert egyedül utálok bárhova is menni, nem hogy vásárolni, de most nem jöhetett velem. Egy kicsit be is sértődött rám emiatt, mivel másnap, mikor átjött hozzánk, eléggé durcás volt, és alig beszélt velem.
- Most durcázol, amiért nem jöhettél tegnap velem ruhát keresni? - kérdeztem rá, mikor már untam a köztünk lévő csendet.
- Igen. Legszívesebben veled lettem volna, tudtam volna segíteni választani, jól el lettünk volna, te pedig nem engedted.
- Ne haragudj rám. De meglepetésnek szántam neked is.
- Meglepetés? - vonta fel kíváncsian szemökdökét és egyből rám szegezte tekintetét.
- Igen. Eddig kihagytam a bulikat a suliban, nem érdekeltek, de most miattad elmegyek, ami mindenkit meg fog lepni, de akkor már adok magamra és egy nagyon csinos ruhát választottam.
- Huu, már alig várom, hogy lássam. - húzta félmosolyra száját, amiből tudtam, hogy valamit forgat a fejében.
- Ne aggódj, hamarosan láthatod.
- A végén még feltékenykedek a sok tekintet miatt, ami rád fog szegeződni.
- Miért? Az lennél? - lepődtem meg. Valahol abban bíztam, azt fogja mondani, hogy igen, mert tetszem neki, de valahol meg nem akartam, hogy így legyen.
- Hát igen.... - fordította el fejét, majd visszafordult és folytatta. - A végén még nem szállnak le rólad és nem foglalkozol majd velem... hajtotta le fejét szomorkásan. Annyira cuki ez a srác, hogy az nem igaz. Közben egy nagyon helyes és értelmes srác, amit tökéletesen kompenzál ezzel a gyermeki viselkedéssel, de pont annyira, hogy az még imádnivaló legyen, mintsem idegesítő. Talán pont emiatt kedvelem őt annyira.
- Ez nem történne meg. Tudod, hogy nem igazán vagyok velük jóba. Ezek után ne is akarjanak velem jóba lenni. Elküldeném, mindegyiket.
- Ez az én barinőm! - ölelt meg szorosan, majd folytatta. - Ennek örülök, mert nekem is van egy meglepetésem a számodra.
- Igen?
- Igen.
- Kíváncsi lettem.
- Nyugi, majd a partyn megtudod. - mosolygott sejtelmesen, amitől kirázott jó értelemben a hideg, és még kíváncsibb lettem.
Már nagyon vártam a bulit.
Eltelt egy hét, jött a péntek, azaz a karácsonyi buli. Rövidített napunk volt, hogy fel tudjunk készülni az estére, így ezt kihasználva siettem is haza, hogy rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, felvettem a buli szettemet, kisminkeltem magam, megigazítottam a hajam, aztán felvettem a nagyobbik kabátom, hogy rendesen kitakarja a ruhámat és ne fázzak meg. Ekkor a csengőre lettem figyelmes, amiből már tudtam, hogy a kísérőm, Chan is megérkezett.
- Szia! - húzta széles ámbár szexi mosolyra száját. Komolyan mondom megbabonáz.
- Szia! - én is hasonlóképpen tettem.
- Szép vagy.
- Köszönöm. - ennyi! Itt lettem szerintem azonos árnyalatú a ruhámmal, amit egyenlőre csak én látok.