MINE - ORCHIDE 2 | HYUNIN

12. rész

Az ablakon beszűrődő kora reggeli napfényre ébred Jeongin, ami bevilágítja az egész szobát. Megfordul az ágyban, hogy Hyunjinnal szembe találhassa magát, viszont a fiúnak csak a hűlt helyét véli felfedezni. Erőt vesz magán, hogy ki kelljen a puha és meleg ágyból, majd rendbe rakja magát, hiszen látszanak rajta az előző este nyomai.

Megmossa az arcát a fürdőben és felöltözik egy kényelmes öltözetbe. Így már sokkal komfortosabban merészkedik ki a folyosóra, hogy megkeresse az alfát. Csak a személyzet mozgását hallja a házban, így kénytelen a szagokra és az ösztöneire támaszkodni, hogy merre is lehet a keresett személy.

Követve a cigaretta illatot, ami elég gyenge, így feltételezi már egy ideje nem járt erre a fiú, az elvezeti őt egy újabb helyiséghez. Benyitva az új szobába, szinte arcon csapja őt az a tömény feromon bomba, ami ott bent ólálkodik. A hasa görcsbe rándul. De nem csak az alfa illatától, hanem attól, amit bent talál.

Az egész szoba tele van fegyverekkel. Vörös színű falakon sorba sorrakoznak a különböző puskák, pisztolyok és más egyéb eszközök, amiket Jeongin nem ismer. A tér közepén található egy nagyobb asztal, ami üvegből készült és abban még több vágóeszköz fedezhető fel.

Hyunjin elmerülve az egyik lövőeszközben, amit az asztal tetején tölt meg, észre sem veszi, hogy váratlan látogatója akadt. Az eper illat az, mire feleszmél és az omegára kapja a tekintetét, ki bátorkodik bentebb menni.

- Mit csinálsz? - sétál hozzá a kisebbik és végig néz az alfán. Teljes feketében van és még egy fekete sapkát is visel. Emellett az asztalon ott hever egy fekete maszk is. Ez elárulja őt, hogy mire is készül. - Hova mész? - helyesbít.

- Minél hamarabb le kell őt vadásznom. - kapkodni kezd a teendőivel, amit Jeongin ide-oda ugráló tekintettel próbál követni.

- Nem várhat? Még csak most érkeztünk meg. Legalább egy picit pihenhetnél. Biztos megviselt az időeltolódás. - az omega próbál rá hatni, hogy ne fusson bele észt veszett fejjel. Bár Hyunjin nem úgy néz ki, mint, aki hallgatna is rá.

- Majd a koporsómban pihenek. - mordul fel és közben lekap két pisztolyt a falról, amit elrak a hátsó zsebébe. - Nem akarok egyetlen egy napot sem elvesztegetni.

Hyunjin fejében cikáznak a kidolgozatlan tervek és aggodalmak, amióta Costa Ricába értek. Minél hamarabb haza akar érni és az egészet maga mögött hagyni. Viszont az nagyban segítené a munkásságát, ha nem kéne még egy omegával is foglalkoznia. Bármennyire is valahol mélyen magában örül, hogy a nehéz pillanatokban is vele van.

- De nem vesztegetsz el ezzel semmit sem, ha kicsit kikapcsolódsz. - nem adja fel olyan könnyen, hogy meggyőzze őt. Legalább egy pár órát el szeretne tölteni a fiúval.

- Nem érted, hogy mekkora veszélyben vagyunk?! - kel ki magából az alfa és levágva az eddig kézben tartott dolgait, az omega felé fordul. - Amióta betettük ebbe az országba a lábunkat csak másodpercek kérdése, hogy mikor támadnak ránk! Sokkal nagyobb bajban vagyunk itt, mint Koreában! Ide nem azért jöttünk, hogy vakációzzunk! Jobb lenne, ha inkább te is felkészülnél, mert itt nincs béke és nyugalom!

Olyan hangnemben oktatja őt ki, amire kénytelen a másik csendben maradni. Érzi rajta, hogy ideges és fél. Nem akarja őt még jobban felbosszantani. A feromonjai már így is a tetőfokot érik el, olyan erős, amire az omega gyomra újból bukfencezik. Vagy talán, az nem is a gyomra volt...

- Rendben. - bólint. - Mit szeretnél, mit csináljak?

- Csak maradj itt és ne menj sehova sem! - adja ki a parancsot.