MINE - ORCHIDE 2 | HYUNIN

4. rész

- Mégis hova jöttünk? - kérdezi Jeongin.

Az autóban ülve néz körbe a kis utcán, ami Szöul egyik legveszélyesebb negyedében található. Az út keskeny és koszos. Éppen, hogy letudott vele parkolni a járda szélére. Bezárt boltok sorakoznak egymás mellett, néhol még az ablak is ki van tőrve.

Kiszállnak a kocsiból, viszont Jeongin még mindig nem érti, hogy mit keresnek itt. Az utcán fura alakok sétálnak, akik szemmel megeszik az autót és őt is. Nem tudja nem megérezni az omega azt a bűzt, ami ott kint van. Csatorna szag.

Némi kiabálást és sikoltást is hall távolról, majd egy autó sziréna szót, amire megugrik a fiú. Egyenesen Hyunjinhoz, ki megfogja a karjánál őt.

- Félsz?

- Nem. - vágja rá egyből a másik.

- Helyes. - mosolyodik el rajta, majd bemegy az ottani egyik boltba, ami a többihez képest a legjobb állapotban van.

- Mi van ha ellopják a kocsit?! - akad ki Jeongin, de követi őt.

- Tudják, hogy az enyém. Rá se mernek nézni. - legyint nem érdekelve az alfa.

- Várj az a tiéd? És honnan ismernek ilyen helyről?

- A kérdéseket későbbre tartogasd kérlek. - fordul felé Hyunjin, majd visszafordul a boltba, ahol találkozik az ottani eladóval. - Rég láttuk egymást. - mosolyodik el Hyunjin.

A nő már ötvenes éveiben lehet. Haja ősz és rövid. Ahogy elmosolyodik Hyunjin látványától látszik, hogy egy foga hiányzik. Emellett egy óriási anyajegy van az arcán, amit nem bír Jeongin nem észrevenni. Lehet kedves akar lenni ez az eladó, de nem a legbizalomgerjesztőbb. Főleg nem a bolt. Sötét, kopott és ételtőlt kezdve alkoholon át, még könyveket is lehet venni. Nagyon egy furcsa hely.

- Hwang, micsoda szerencse! Mi járatban? - sokkal mélyebb hangja van, mint egy asszonynak. Ezen Jeongin magában kiakad. Feljön benne a kérdés, hogy miért ismer ilyeneket Hyunjin?

- Szeretnék beszerezni egy-két dolgot.

-Hyunjin... dehát, amit itt lehet kapni minden másik sarkon tudsz találni... - súgja neki oda Jeongin, mire Hyunjin felé fordul.

- Van itt olyan, amit nem tudok minden sarkon. - súgja vissza, majd visszapillant az eladóra.

- Jelszó. - mondja a nő.

- Most komolyan? Dehát ismer! - tárja szét a karjait a fiú.

- Őt nem. - mutat egyenesen az omegára. - Ezt a baba pofájú gyereket is magaddal akarod vinni?

Hyunjin belenyúl a zsebébe, majd elővesz egy érmét, amin koponya fej található. Odaadja a nőnek, aki egyből zsebre rakja azt. Jeongin próbál nem reakciót mutatni, de felkeltette az érdeklődését az az érme. Olyasmi, mintha egy alvilági pénz lenne.

- Így tisztában vagyunk? - mosolyog rá féloldalasan Hyunjin.

- Menjetek.

Az asszony felhajtja a szőnyeget, majd kinyitja a padlón található ajtót. Egy lépcső vezet lefelé, mire Hyunjin egyből neki is vág. Jeongin egy darabig vívódik magában, hogy most lemenjen-e, de biztonságosabban érzi magát az alfa mellett, mint a felszínen ezzel a idős hölggyel.

Lent teljesen más látvány van, mint, ami fent volt. Míg fent minden kopott és sötét, itt minden új. A padló is márványból készült és falak, valami elképesztő. Mindenhol beépített üveg szekrények, ahol sorakoznak a pisztolyok, puskák és más egyéb fegyvereket, amiket Jeongin nem ismerhet. Még a szája is tátva marad a látványtól. Ez egy olyan fekete üzlet, amit elképzelni sem bírt volna.