MINE - ORCHIDE 2 | HYUNIN

11. rész

Gyomor görccsel foglal helyet Hyunjin a repülőn, amikor végre megtalálta a jegyére írt ülést. Nem akart visszamenni Costa Ricába. Most pedig mégis ott ül az első osztályon, hogy egyenesen visszatérjen a probléma forrásához. Képtelen megoldani a helyzetet Szöulból, így nem volt más választása.

Hála Minhonak napokon belül el tudta intézni a vízumot és a repülőjegyet. Így sokkal hamarabb térhet vissza, hogy elintézze a dolgait. Még az omegának se mondta el, hogy hova megy. Annyit tud, hogy távol lesz tőle pár napot a munka miatt és mindent a testőrökre bízott. Úgy köszönt el tőle, hogy nem tudja az az utolsó volt-e. Benne van a pakliban, hogy nem éli túl. A maffia nem életbiztosítás.

Kételyei támadnak az úttal kapcsolatban. Lehet, hogy normálisan is el kellett volna tőle búcsúzni. Viszont az egója nem engedett és bízik magában, hogy épségben hazatér. Még ha ő is tudja, hogy éppen úton van az oroszlán szájába.

Az emberek ellepik a folyosót, ahogyan keresik a helyüket. Hyunjin a középső sorban ül, ahol két nagyobb ülés található egymás mellett. Az ablakok mellett pedig csak egy hely van. Azt szereti a legjobban az első osztályon, hogy nem túl zsúfolt, mint a többi. Nagy hely van és van egy külön magánszférád. El lehet húzni két kisebb függönyt, hogy a mellette ülök se zavarják, így békésen csinálhat azt, amit akar.

Ekkor az orrát megcsapja az eper illat és Jeongin huppan le a mellette levő ülésre, mire Hyunjin felkapja a fejét. Az omega becsatolja az övét, míg a másikban egyre jobban megy fel a vérnyomása.

- Mit művelsz?! - elrejteni se tudja az idegességét, hogy mennyire is kiakasztotta őt. Az agya megszűn működni, ahogy realizálja, hogy lesz egy útitársa. Nem is akárki...

- Szerinted? Jövök veled Costa Ricába. - néz rá értetlenül. Míg az omega teljesen nyugodt, addig az alfáról ezt nem lehet elmondani.

- Te nem mész sehova! - annyira mérges rá, hogy még a feromonjai is felszabadulnak. Ez több embernek is szemet szúr.

- Késő. Egyébként is hogy gondoltad, hogy szó nélkül lelépsz?! - most Jeongin az, aki kiakad rá. Ő neki is úgy súgta meg Minho, hogy hova tervez menni az alfa. Az, hogy el se köszönt tőle normálisan és hülye indokot használt a távollétére, még jobban kiakasztja.

- Nem tartozok neked semmilyen magyarázattal, hogy mikor és hova megyek. - fordítja el róla a tekintetét frusztráltan. Eddig is ideges volt az út miatt, most, hogy a nyakába kapott egy omegát, elmondani se tudja a dühét. Már nem egy, hanem két problémával kell megküzdenie.

- Oh persze, mert párszor össze feküdtünk el is felejtetted, hogy mi kollégák vagyunk és rám is vadásznak! Szóval ez ugyanannyira az én ügyem, mint a tiéd! - osztja ki hangosabban, mire Hyunjin frusztráltan sóhajt és a hajába túr.

- Csendesebben... - halkít a hangján és sárgán világító szemekkel néz vissza rá, jelezve neki, hogy vegyen vissza magából. - Szöulban ott vannak a testőrök. Ők vigyáztak volna rád és biztonságban lettél volna. Erre, mint egy hülye bele futsz az oroszlán szájába!  Te neked teljesen elmentek otthonról?!

- Akkor úgy látszik, hogy ketten vagyunk olyan hülyék. - néz rá merész tekintettel, ami nem segít az alfa dühén.

- Ide figyelj! - hajol közelebb hozzá, hogy ne hallja más is. - Most azonnal leszállsz és vissza tolod a seggedet a lakásodba, ahol szépen eltöltöd a napjaidat, mint eddig is. - utasítja őt, de ez mit sem ér a másikkal szemben.

- Nekem nem vagy a főnököm, hogy parancsolgass! Egyébként is Minho mondta el, hogy hova jössz és ő intézte el a jegyemet. - dől nyugodtan hátra a székében, mintha itt befejezte volna a vitatkozást.