Érzékeny szívek

Thirteen

Kedd délelőtt meglepően kellemes volt az időjárás. A Rosette család napfényben fürdőző szalonjában ülve Grace azon merengett, hogy mennyivel jobb lenne most odakint élvezni a jó időt, mint a házban várakozni. Ez volt talán az első igazi tavaszi nap az évben, ő pedig ismételten a két legidegesítőbb ember társaságában tölti az időt.

- Mi lesz, ha nem jön el? - Kérdezte aggódó tekintettel Caroline.

A Rosette lányok és Grace az asztalnál ülve teáztak. Már legalább egy órája vártak Richmond érkezésére, és lassan kezdtek unatkozni.

- Biztosan nemsokára itt lesz. Sok dolga van. - Magyarázta Grace, majd pedig belekortyolt az italába. - Ami pedig a tegnapot illeti, Isabella nagyon kedvesnek tűnt.

Erre Caroline felhorkantott.

- Hogy én mennyire gyűlölöm a kedves embereket! - Sóhajtozott a lány, mire Grace kényszeredetten elmosolyodott.

Való igaz, hogy a Rosette lányok meglehetősen furcsák voltak, de ezt Grace nem akarta az orrukra kötni.

- És nagyon szép is. - Tette hozzá végül, de nyomban megbánta.

- Szép?? - Kérdezte ingerülten Isla. - Úgy tűnik, egészen más fogalmunk van a szépségről.

- Teljesen átlagos. - Jelentette ki Caroline, mire a nővére bőszen bólogatni kezdett.

Grace nem szeretett másokat kritizálni, főleg nem valaki külsejét, hiszen arról már igazán nem tehetett senki sem. Egyébként pedig biztos volt abban, hogy a Rosette lányokból csak az irigység beszél, mert szerinte Isabella igenis nagyon szép lány volt.

- És ha nem jön el? - Sóhajtozott újból a herceg után Isla.

- Megígérte, szóval eljön. - Válaszolt neki határozottan Grace.

Valójában a lány csak reménykedett abban, hogy a herceg megtartja a szavát és eljön a találkozóra. A labirintusban lezajlott beszélgetésük óta semmit sem hallott a férfi felől. Valószínű viszont, hogy a parlamentben tevékenykedett, ahogyan azt mondta is.

- És ha nem? - Aggodalmaskodott tovább a lány.

- Itt lesz.

Grace annak ellenére bizakodott, hogy jól ismerte a férfi ingadozó személyiségét.

- És mégis mivel sikerült rávenned erre? - Kérdezte gyanakvóan Isla, miközben a teáját kavargatta.

A lány teste rögtön megfeszült. Szerencsére viszont nem kellett egy újabb hazugságon törnie a fejét, mivel Caroline megelőzte őt a válaszadásban.

- Isla, kérlek ne kételkedj a saját vonzerődben! Miért is ne lehetne, hogy pusztán önmagunk miatt akar látni minket a herceg?

- Talán azért, mert eddig még sosem akart. - Hangzott a válasz.

Caroline erre bosszúsan tette le a csészéjét az asztalra, majd pedig karba font kézzel hátradőlt.

- Remek! Rontsd csak el a hangulatot! - Szólt a testvéréhez, aki bűnbánóan pislogott vissza rá.

Néhány percig egyik lány sem szólt egy szót sem. Grace szerette a csendet, ez viszont most más volt. A szoba megtelt kimondatlan gondolatokkal és feszültséggel. A csendben jól érzékelhető volt, hogy milyen sokat jelent a Rosette lányoknak a herceg személye. Grace pedig kezdte igazán megsajnálni őket, hiszen Richmond a legutóbb egészen világossá tette, hogy semmit sem akar tőlük.