Érzékeny szívek

Twenty-eight

Másnap ebéd után az özvegy hercegné ragaszkodott hozzá, hogy Grace együtt teázzon vele a rózsaszín szalonban. A lány tudta jól, hogy mi állhat a közös időtöltés hátterében, de egyáltalán nem bánta, nem állt szándékában ugyanis semmit elhallgatni a hercegné elől. A nő már ebédnél a részletekről kezdte faggatni őt és mindenbizonnyal úgy gondolta, hogy még nem hallott eleget.

- És mondd csak, van bármi kifogásod Sutherland herceget illetően? - Kérdezte a díványról a szoknyáját eligazgató hercegné.

Közben Grace is kényelmesen elhelyezkedett vele szemben.

- Valójában nincs.

- Kitűnő!

- De csupán csak egy órát töltöttem a herceg társaságában, így ezt aligha tudnám megítélni.

Bár fél órának indult.

Az özvegy hercegné erre elkomorult, egy pillanattal később azonban már újra ott csillogott a szemében a korábbi izgatottság.

- No, de hát ez majd még a későbbiekben kiderül! - Mondta gyermeki lelkesedéssel.

Grace kortyolt egyet a csipkebogyó teájából.

- Abban azonban biztos vagyok, hogy én nem tettem túl jó benyomást a hercegre.

- Ezt meg hogy érted?

A hercegné kidülledt szemekkel és egészen ijesztő arckifejezéssel meredt a lányra, aki csak az igazat mondta. Grace rögtön meg is bánta a túlzott őszinteséget, de már késő volt.

- Ami azt illeti, nagyon hidegen viselkedtem vele, mondhatni közömbösen. Ha volt is a hercegben valamennyi érdeklődés irántam, az mostanra már egészen biztosan elmúlt.

Grace valóban sajnálta ezt, mivel a herceg egészen másnak tűnt, mint a többi férfi. Még sosem találkozott olyan emberrel, akit ne érdekelt volna az ő származása és ez nagyon imponált neki.

- Nos, úgy vélem, ez nem lesz probléma, hisz a herceg is hasonlómódon képes az egészen közömbös viselkedésre. - Válaszolta a hercegné, miközben letette a csészéjét a szoba közepén álló asztalra.

Ekkor a lánynak eszébe jutott Richmond, aki Sutherlanddel ellentétben egy nagyon szélsőséges ember volt. Akármikor találkozott is vele mindig kapott hideget vagy meleget, az érzelemmentes arcától eltekintve pedig folyton dúltak benne az érzelmek. És ha az arca nem is, de a szeme mindig elárulta őt.

- Nagyon jó emberismerőnek vallom magam, illetve mások is annak tartanak. És úgy gondolom, Sutherland egy nagyon rendes és tisztességes ember, akiben sosem kell majd csalódnod. De más miatt is nagyon szerencsésnek mondhatod magad...

Ez már felkeltette a lány kíváncsiságát.

- Mi miatt?

- Hát a szerelem miatt.

Grace majdnem kiköpte a szájában lévő teát. Újra.

- Ugyan már, hisz ezt tudnod kell! - Folytatta a hercegné előre dőlve. - Kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy szerelemből házasodhassunk vagy, hogy egyáltalán lehessen bármiféle döntésünk a házasságunkat illetően. Sutherland herceg egy valódi modern gondolkodó, nagyon különleges ember.

- Ebben biztos vagyok, ugyanakkor nem vagyok szerelmes és ő sem lehet belém, hisz jóformán még nem is ismerjük egymást.

A lánynak azért eléggé megütötte a fülét a hercegné lelkesedése, mintha maga is rajongana a férfi iránt. Mindenesetre Sutherland valóban nagyon jó partinak számított a hölgyek körében, akik már szinte le is mondtak róla, hisz a férfi kerülte a társasági életet, ezért is volt egészen megdöbbentő és különleges az általa megrendezett álarcosbál. Bár Grace eddig egészen más okból gondolt az említett eseményre...