𝘈𝘥𝘷𝘦𝘯𝘵 𝘞𝘪𝘵𝘩 𝘒𝘱𝘰𝘱 𝘐𝘥𝘰𝘭𝘴| 2023

12.04. Seungmin 👤❄️

Y/N vagyok és már születésem óta Szöulban élek. Most jelenleg egy ingatlan vállalatnál dolgozom, mint ahogy azt mindig is akartam. Valahogy egész életemben vonzott az, hogy én valakinek megmutathassak vagy, hogy eladhassak neki egy apartmant, vagy egy házat.

Éppen kanapémon telefonoztam, mikor kaptam egy hívást.

-Y/N! -Szólt a telefonba kollégám.
-Szia Yang Go! Miért hívsz? -Kérdeztem a lánytól.
-Hát be kéne jönnöd a céghez, mert van egy férfi aki érdeklődne egy ingatlan iránt és csak mi ketten vállaltunk a 4.ei napot, viszont én most nem érek rá, szóval ezért hívtalak. -Hadarta el Yang Go
-Oh rendben, akkor máris indulok.

Nem mondtam igazat. Nem tudtam volna egyből menni, hisz még sehol se voltam. Átt kellett öltöznöm, a hajamat is megkellett csinálni, és még a táskám se volt meg. Gyorsan szinte futó lépésekbe mentem fürdőszobámba, hol hajat mostam majd azt meg is szárítottam. Közben tettem fel egy kis sminket, majd utam a szobámba vezetett, ahol kiválasztottam egy elegáns, de mégis kényelmes ruhát. Mikor ezzel késszen lettem, felkaptam kistáskám, majd telefonomat belehelyezve indultam az előszobába hol felvettem kényelmes hótaposó csizmám, majd megfogtam kulcsaimat és hátam mögött bezárva az ajtót elindultam utamra.

Nagyjából 10 perc alatt oda is értem, hol Yang Go már várt, és elmondta a címet, hogy mégis hova kell mennem.

Az apartman egy 4 emeletes ház tetőtéri felében volt. A kilátás a liftből eszméletlen volt, hisz az egész városra teljes rálátás volt. Amint haladtam felfele a lakás kulcsát próbáltam előkotorni táskámból, amely hosszas folyamat után meg is lett.

Gyorsan kinyitottam az ajtót, ahol egyből áttcseréltem cipőm egy papucsra. Majd körbejártam a házat, hogy részletesen eltudjam mondani a vevőnek, hogy hol mi található.

Talán 20 perc múlva kopogtatásra lettem figyelmes. Kihúztam magam, majd odasétáltam az ajtóhoz, és kinyitottam azt. Az ajtó mögött egy fiú állt. Olyan mesébe illő arca volt. Mindha egy szeremes történet főszereplője lett volna. De vissza kellett térnem a valóságba ezért egy meghajlással köszöntöttem őt. Majd ezt viszonozta ő is.

-Szép délutánt uram! -Mondtam. Igaz nem lehetett nálam idősebb, mégis magáztam.

-Neked is! De nyugodtan tegeződjünk! Hisz nem lehetsz nálam szerintem annyival fiatalabb vagy idősebb ! -Mondta mosolyogva.
-Rendben!-Mondtam.
-Akkor erre gyere utánnam. -Fordultam felé, majd mutattam kezemmel az utat neki.

Miközben megmutattam a fiúnak a házat, közben elkezdtett esni a hó. Gyönyörű látvány volt. Olyan mágikus hatása volt, pedig már többször is esett a hó ezelőtt. Megálltam az egyik ablak előtt és csak néztem a tájat. Ő is mellém lépett, és ugyana azt tette mint én.

-Hát nem szép? -Kérdeztem tőle.
-De. -Mondta, majd felém fordult, így énis ezt tettem. -Igaz, hogy még nem is ismerjük egymást, de nem jönne el velem vacsorázni? -Kérdezte félénken.

-De persze, szívesen! -Mondtam neki mosolyogva. -De egyet árulj el. Hogy hívnak?

-Én Kim Seungmin vagyok! -Nyújtotta kezét. -És téged hogy hívnak?

-Én Y/N vagyok.

-Egyébként nagyon tetszik a ház. Majd az étterembe eltudjuk intézni az ilyen papírmunkákat? -Kérdezte

-Persze természetesen.

Majd a bejárati ajtóhoz mentünk ahol felvettük cipőinket, és kabátjainkat, majd útnak indultunk. Már teljesen sötét volt, és csak a lámpák, és a várost díszítő karácsonyi fények adták a világítást. Az étterem amit említett, nem volt messze. Már szinte vártam, hogy odaérjünk, mert már áttfagytam a hideg levegő miatt.

Amint beértünk, kellemes jazz zene fogadott minket, majd kerestünk egy szabad asztalt, és leültünk oda. Szinte egy perc alatt oda is jött hozzánk egy pincér, és miután felvette a rendelésünk el is tűnt. Mi addig elmeséltük szinte az egész életünk egymásnak, és rengeteg új dolgot tudtunk meg egymásról. Pár perc múlva meg is jött a rendelésünk, majd azt el is fogyasztottuk. Utánna kifizettük az ételteket, és elhagytuk az éttermet. Az utcán még mindig szakadt a hó. Amíg Seungmin elöl ment, én addíg gyúrtam egy hógolyót, és neki dobtam. Ő erre megfordult, és elkezdett havat lapátolni kezébe, és dobálni engem. Kívülről úgy tűnhettünk, mint két gyerek, de bellülről nagyon jól éreztük magunkat. Mikor egyre közelebb sétáltunk egymáshoz, ő mélyen szemeimbe nézett, amitől kicsit el is pirultam. Nem vettem észre célzását, de azért én is néztem szemeit. Majd a fiú egyre közelebb lépkedett hozzám, s mikor már csak pár centik választottak el minket, ő betöltötte azt a helyet, és ajkaimat célozta meg. Először lefagytam, de utánna elmélyítettem a csókunkat. Utánna a levegőhiány miatt széttváltunk és csak egymásnak döntöttük homlokainkat, és csak ölelkeztünk.

Sziasztok gondoltam lehetne egy rész a drága Seungmin-nal is ugyanis ő van a borító képen, sajnos nem volt időm ezért ezt a részben Hanna_vok írta nagyon szépen köszönöm neki! 🥰

Remélem tetszett bár ez biztos ugyanis Hanna_vok nagyon tehetséges.

Szép napot! ❤️

+Mai képecske( ezt focimeccs előtt ettük finom volt :D )