Három testvér, két királyság, egy trón.
A sárkányok tánca véget ért, de egyik oldal sem mondhatja, hogy nyert volna. Aegon örökre megnyomorodott, Aemond pedig gyengébb, mint valaha. A királyságok irányítása mégis az ő vállukat nyomja és Ellisonét...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Aerion
Jaehaera túl közel volt a sziklaperemhez. A felkelő nap narancssárga ragyogásában meztelenül és kibontott fehér hajával úgy nézett ki, mint egy látomás. Mint egy angyal, amelyet az istenek azért küldtek a Földre, hogy megkísértsék vele az emberi fajt. Mit képesek lettek volna megtenni a férfiak egy ilyen nőért? Mit lettek volna képesek megtenni a nők ilyen szépségért?
– Hera? Mit művelsz szerelmem? – kérdezte a herceg, de a hangja tompán szólt, mintha vattát tömtek volna a szájába és a füleibe.
Jaehaera talán nem hallotta a szél miatt, ami a völgy felől fújt feléjük. Vagy talán a kardok csattanásaitól és a férfiak halálhörgésétől. De amikor Aerion elég közel lépett hozzá a hercegnő visszafordult felé egy halvány mosollyal az ajkain. Nem beszélt, csak nézett rá, Aerion pedig képtelen volt elszakítani róla a tekintetét, miközben a lány szemeiből vér kezdett folyni. Aerion értetlenül kapott utána, de ahogy a lány erőtlenül a karjaiba zuhant az arany nap felgyulladt a horizonton lángba borítva a világot. Az ég elfeketedett a füsttől és egy hófehér sárkány bukott alá a feketeségből porig égetve mindent, ami egykor a völgy volt.
Aerion felüvöltött, ahogy a levegőt kapkodva felült az ágyon.
– Semmi baj! – kapott utána valaki azonnal, hogy megállítsa a csapkodását. És egy puha érintés letörölje az arcán végigfolyó könnyeket. – Rosszat álmodtál! Rion!
– Hera... – suttogta Aerion még mindig félig az álom félig a valóság határmezsgyéjén lebegve valahol.
– Itt vagyok – a herceg olyan lassan pillantott fel a feleségére, mintha attól tartott volna, hogy nemsokára megint megerednek a szeméből a véres könnyek és meghal a karjaiban. – Csak rosszat álmodtál.
– Élsz – bólintott Aerion, mire Jaehaera közelebb húzta magához, hogy Aerion feje a mellkasán pihenhessen és hallhassa, ahogy dobog a szíve.
– Élek.
—
Királyvárban reggelre olyan forróság kezdett tombolni, hogy az épületek között alig lehetett rendesen levegőt kapni. A szűk sikátorokba nem fújt be a szél. A macskakövek felett remegett a levegő, a nap délibábokat festett a távoli épületek közé és a házfalakból is szinte sütött a forróság. Ennek ellenére az utcák tele voltak emberekkel, akik mind az ifjú pár tiszteletére rendezett lovagi tornát szerették volna megnézni.
A korona herceget úgy rázta a hideg a kialvatlanságtól, mintha jeges vízbe merítették volna a testét. Talán éppen ezért karolt belé a felesége olyan erősen, ahogy csak tehette. Talán félt, hogy a férje alól kibukik a lába, ha nem teszi.
A koronaherceg és a mellette álló hercegné egészen addig integettek a tömegnek a páholy árnyékos korlátjától, amíg a bevonulójukat fújó fanfárok és a dobok el nem hallgattak. A nép ujjongva kiabálta a neveiket, az apák a nyakukba emelték a gyerekeiket, hogy jobban láthassák a hercegi párt és egészen addig tapsoltak, amíg a zeneszó végeztével el nem foglalták a helyeiket.
