Hamis élet

XIII. Fejezet: Sötét szálak fonala.

Fájó érzésre kelek fel. Érzem, ahogy ezernyi fakopáncs fejemet fának nézve lyukat vájna bele. Mintha csillagok forognának a fejem felett.
A kezem mozdulatlan és mozdításra feszülne. Egy székhez vagyok kötözve. Szemem nyitom és zárom, ám a sötétségen kívül semmit sem látok.
Rodi: Már megint sötétség...
Steph: Rodi?
Rodi: Steph te vagy az?
Steph: Igen Rodi.
Steph hangjára nyugodtabb leszek, ám a helyzet kissé kellemetlen.
Egy rejtélyes hang szólal meg.
Idegen: Örülök, hogy felébredtetek.
Hangja fiatalos, mégis tekintélyt parancsoló, erőteljes.Reflektorfény világít ránk.
Steph: Általában, az emberek mikor örülnek valakinek nem világítják ki a másik szemét!
Idegen: Milyen kis harcias vagy!
Rodi: NA azért vegyél vissza!
A reflektorokat felváltják a fénycsövek. Bevilágítják az egész szobát.Kőrül nézve a szoba sötét falai fogadnak. Hidegen ragyogó fémpanelekkel díszítve, melyek rideg és gépies atmoszférát hordoznak magukkal. Vezetékek és kábelek futnak át a szoba minden egyes pontján, melyek kétfelé ágazódnak. Egy futószalagba vezetve robotok sorakoznak támadásra készen. Szembe a falat hatalmas monitorok és képernyők díszítették. A monitorokon a robotok és gépek folyamatos tevékenysége és az emberi lakosság ellenőrzése látható. Irányítópult segítségével irányít mindent, egyesével tudja a robotokat irányítani. Akárcsak egy sakktábla, saját maga kedve szerint mozdítja bábuit. A futószalag mögül lépteket hallunk. Egységes kemény dobbantások, melyek egyre közelibbek. Egy sötét árny, mely hozzánk közeledik. Egy magas férfi képe rajzolódik ki előttünk. Karcsú, mégis izmos testalkata van, melyet öltözéke ékesít.
Fekete ingje és öltönynadrágja eleganciát sugároz.
Szemöldöke alatti sötét, mélyreható barna szemei merev tekintetet és megfontolt látásmódot biztosítanak. Rövid, borotvált fekete haja szigorú karakterét hangsúlyozza.Arcán mély barázdák és hegek láthatók, amelyek még jobban erősítik karakterét.
Idegen: Nem tudjátok mennyire vártam ezt a pillanatot!
Steph: Ki vagy?
Idegen: Ha a nevemet akarod tudni, akkor Zordan. Marcus Zordan.
Rodi: Én pedig Bond. James Bond.
Marcus: Látom viccesnek találod magad fiatal ember!
Rodi: Nem csak találom, hanem tudom is!Mosolyogva zárom mondatomat.
Marcus: Csak nehogy letöröljem a mosolyt az arcodról!
Rodi: Próbálkozni lehet!
Steph: Rodi hagyd abba!
Marcus: Szóval Rodionnak hívnak. A görög rodon, azaz a rózsa szóból ered, de jelentése Rodosz szigetekről való Rodiosz névből is eredhet.
Szemkontaktust tartva jelenti ki, majd Steph-re néz.
Marcus: Kegyed milyen névvel rendelkezik?
Steph: Stephanie a nevem.
Marcus: Stephanie. Szintén görög eredetű, jelentése korona, koszorú.
Rodi: Köszönjük Wikipédia!
Marcus: Hogy bírod ki mellette?
Tekintete Steph-re szegeződik.
Steph: Nehezen néha.
Rodi: Hé most az ellenséggel vagy velem vagy?
Marcus: Nem vagyok az ellenséged. Senki ellen sem vagyok.
Rodi: Akkor miért vagyunk megkötözve? Minek készítesz robotokat, hogy leigázd velük az embereket?
Marcus: Ahogy látom eléggé távol áll egymástól a gondolatmenetünk. Hadd kezdjem az elejéről.
Rodi: Ha mesélni akarsz, akkor egy kis popcornt kaphatnék hozzá? Csak hogy izgalmasabb lehessen.
Steph szúrós tekintettel jelzi, hogy ne folytassam tovább.
Marcus: Anyám a születésem után meghalt. Apám nevelt fel, aki a munkájával kapcsolatban elég titkolózó volt.
Annyit tudtam csak, hogy szerelni szokott dolgokat és tanítgatott is, hiszen mérnök volt. 6 évvel ezelőtt váratlanul meghalt 19 éves koromban.
Néhány öltönyös alak jelent meg a háznál részvétüket nyilvánítani és felajánlani nekem egy munkát.
Mondták, hogy én venném át apám helyét, emiatt rögtön bele is mentem.
Rodi: Kezd izgalmas lenni a történet.
Steph: Rodi!
Rodi: Jólvan befogom. Mondjad csak tovább.
Marcus: Ekkor kerültem az Enerob-hoz. Egy a mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat, amely az AI által felruházott robotok tesztelésével és gyártásával foglalkozott.
A munkálatokat titokban tartották, hiszen a hadierőnek fejlesztettek és csak később kezdték el a háztartásba is átemelni a robotokat.
Apám helyén dolgoztam három évig, amikor is egy új megbíztatást kaptam. Ázsiába kellett mennem a cég megbízatásából egy ősi eszközt felkeresni, amely segíthet előre lépni a robotok fejlesztésében.
Ám amit ott találtam, az teljesen megváltoztatott mindent.
Rodi: A Zeijan-t? Mond azt, hogy a Zeijant!
Marcus: Eltaláltad, a Zeijan-t.
Rodi: Ezaz! Kapok érte valamit, hogy kitaláltam?
Marcus: Fogd be a szád, vagy leragasztom!
Rodi: Nem mondtam semmit.
Marcus: Egy öreg kereskedővel találkoztam, aki egy rejtélyes folyadékkal rendelkezett. Állítása szerint elképesztő erővel bír a folyadék, mely számtalan háborút segített eldönteni és technológiákat megalkotni a világháború során. Rossz kézbe jutva elpusztíthatja a világot. Természetesen nem hittem akkor neki, hiszen csak szállítottam a folyadékot. Az alagútrendszeren keresztül, amit megtaláltatok a régi bázis alatt.
Steph: Te is szállító voltál?
Marcus: Az is. Charlie-val együtt. Bár ő hamar otthagyta és átvette apja éttermét. A szállító munkám alatt gondolkodtam el rajta, hogy miért is olyan fontos és veszélyes ez a folyadék.
Titokban kísérletezni kezdtem a bázisban. Éjjel-nappal dolgoztam ám mégse jöttem rá a titokra. Éreztem, hogy nagyon közel állok hozzá. Az egyik nap kopogásra lettem figyelmes. Feltámaszkodtam az asztal felől és az ajtó felé vettem az irányt. Mikor már nyitni akartam berobbant az ajtó. Az Enerob-tól jöttek.
Megtudták a titkos kísérletezgetésemet. Elbocsátottak és eltulajdonították tőlem a Zeijan-t.
A robbanás hatására elvesztettem a bal kezemet. Ám ekkor jöttem rá mi hiányzott a felfedezésemből. A robbanás. A robbanás hatására a kifolyt Zeijan folyadék szilárd halmazállapotot vett fel. A folyadékban található molekulák hő hatására halmazállapotot változtatnak. Ekkor jöttem rá mindenre. Milyen erővel rendelkezik a folyadék és a kristály mekkora energiával rendelkezik. A kristály energiájával fejlesztett robotokkal betörtem az Enerob-ba és bosszút álltam rajtuk. Átvettem az irányítást az Enerob felett tovább folytattam a fejlesztést.
Rodi: Akkor most robot karod van, mert nem úgy tűnik. Nem fém színű.
A monitorok felé vette az irányt. Egy kést vett elő, majd felénk tartott.
Marcus: Jó, hogy kérdezed.Megvágja a jobb alkarját, amely egyből elkezd gyógyulni.A Zeijan folyadék a vérbe jutva segíti a minél hamarabbi regenerálódást.
Megvágja a bal kezét. A bőre alatt vezetékek vannak.
Marcus: A Zeijan kristály segítségével vezérlem a robot karomat. Az adja neki az energiát.
Szívére teszi a kezét.
Marcus: Itt van bent.
Steph: Kristály van a szíved helyén?Marcus: Pontosan. Képes a testet életben tartani évszázadokig. A második emeleti fa segítségével örökké tudok élni.
Rodi: Elég rossz állapotban van az a fa.
Marcus: Többször megfordultam Ázsiában az Enerob irányítása óta és tudtam szerezni magokat. Ha egy fa meghal elültetem a következőt. Az UV fény gyorsítja a fa növekedését. Évszázadokra bebiztosítottam magamat előre.
Rodi: Egy kérdés a robot karodat nem kell megolajozni néha?
Kést szegez a torkomhoz.
Marcus: Több tiszteletet kellen adnod nekem! BÁRMIKOR MEGÖLHETTELEK VOLNA TITEKET!
Rodi: Persze.A monitorokhoz siet. A képernyőkön felvételeket mutat. A bázist, ahogy épp a robotokat vizsgáljuk, A zsákutcát, ahogy a főhadiszállásról kimegyünk. A parkot, ahogy Ari-val ülök a padon, a kisbolt kameráját, amikor a maszkban ételért mentünk. Egy nagy képként Charlie éttermét kívülröl.
Marcus: Nem hiányzik a kis barátotok? Charlie-t látjuk székhez kötözve a konyha alatti bunkerben.
Steph: CHARLIE!
Rodi: CHARLIE!
Marcus: Azt hittétek olyan okosak vagytok? Végig az én nyomaimat követtétek. Mindvégig madzagon húztalak titeket! A robot, amely megölte a szüleiteket az én művem volt! A robot kutya az én művem volt! MINDEN AZ ÉN MŰVEM VOLT!
Steph: A te műved volt az a robot?Marcus: Kísérleteztem egy olyan robottal, amely összetettebb, mint a mostani robot rendőrök. Saját öntudattal ruháztam fel, ám úgy tűnt mégse volt jó ötlet. A tökéletes harci gép sem ember, sem robot. A kettő együtt adja ki a tökéleteset. Hiszen az ember tud hibázni, ám kritikus helyetekben átgondolja cselekvését. A robot csak egy parancsot követ. Azt, ami ki van neki adva. Ezért építettem meg a tökéletes harci gépet. Jobbra kinyílik az ajtó.
Két robot sétál ki belőle.
Marcus: Robot test emberi gondolkodással.
Fejfedőjük felnyílva Jax és Ari-t tárják elénk.
Steph: HOGY TEHETTED EZT? TE SZÖRNYETEG!
Marcus: Nem vagyok szörnyeteg. Csak egy elme, aki a jövőt látja maga előtt. Steph állát megemelve szemébe néz.
Marcus: Ha jól viselkedtek nem öllek meg titeket.
Steph arcát rázva ellenkezik.
Steph: Nincsen Daddy Issues-om hagyj békén!
Rodi: Nincsen?
Steph: RODI!
Rodi: Én azt hittem...
Steph: MIT HITTÉL? Ugyanannyi évesek vagyunk.
Rodi: Igazad van.
Steph: MIÉRT KELL A LEGROSSZABB PILLANATOKBAN HÜLYÉSKEDNI?
Rodi: Hogy eltereljem a figyelmet.
Lendületet véve rá ugrok a szék lábával Marcus lábára.
A fájdalom hatására felugrik és megpofoz.
Steph: Ennyit tudtál kitalálni?
Rodi: Legalább én próbálkozok!
Marcus: HAGYJÁTOK ABBA! Szörnyű pár vagytok. Meg akartam kímélni az életeteket, de nincs más választásom.
Jax-ékre néz.
Marcus: Öljétek meg őket.
Egymásra nézünk Steph-el. tudtuk, hogy eljött a vég. A kezét kezdte el piszkálni, majd ugrálva hátat fordított nekem. A gyűrűmet nyújtotta felém.
Steph: Vedd el!
Jobbra fordítva a széket átvettem a gyűrűt. Steph velem szembe helyezte magát.
Steph: Szeretlek Rodi! Köszönök mindent, amit értem tettél. Tőled lett boldogabb a világom.Szeme könnybe lábadt. Éreztem, ahogy a könnycseppek lecsordulnak az orcámon.
Rodi: Találkozunk a túloldalon!
Becsukom szemem és várom a halált.