Hamis élet

XIV: Fejezet: Ante mortem

Pisztoly nyomódott a tarkómhoz. Hideg és nyirkos csőtől kirázott a hideg. A ravasz kezdett meghúzódni. A levegő megfagyott. Egy kis erőkifejtés egy élet kioltására elegendő. Szinte felfoghatatlan milyen önpusztító fegyvereket gyártunk, mellyel saját magunkat írtjuk ki. Nem tanulunk a hibákból, a háborúkból. Az ember mindig is háborúzni fog, ha nincs kivel, akkor önmagával. Egy végtelen körforgás, ami sose ér véget.

Lepergett előttem az idáig átélt pillanataim. Az elmúlt egy hét az életem legszebb pillanatai voltak.

Halk hangok hallatszottak az ajtó mögül. Egy fiú és egy lány hang.

Fiú: Miért én mondjam?

Lány: Nem én fogom mondani, te vagy a férfi.

Fiú: Mondd te. Tőled jobban félnek.

Lány: Mi az, hogy jobban félnek tőlem? A te hangod mélyebb. Mondd te!

Fiú: Rendben van.

Fiú: 1.2...

Lány: Most komolyan visszaszámolsz? Mondjad már!

Fiú: Mit mondjak?

Lány: Találj ki valamit.

Fiú: Ez itt a razzia, kezeket fel!

Lány: Mi vagy te rendőr? Nehogy razziát mondj te ütődött!

Fiú: Állj vagy lövök!

Lány: Csak csináld már!

Óvatosan az ajtó felé nézek majd Steph-re. Jax és Ari lenne az? Betörik az ajtó.

Jax: Hagyjátok abba! Fel a kezekkel!

Jax és Ari lép elő. Kezükben pisztollyal. Ari rá néz Jax - re majd kuncogni kezd.

Ari: Ennél még a razziás szöveg is jobb volt!

Jax: Kösz a támogatásodat!

Marcus: Ez, hogy lehetséges?

Ari-ék elővesznek a zsebükből egy fém dolgot.

Marcus: Vortex klónozók.

Ari: Klónozó gép-el le klónoztuk magukat.

Marcus: De mikor?

Frusztráltan néz felváltva a klónokra és Ariékra.