From the Grey - Bad Omens fanfiction (NoahxNick)

I was lost, but now I'm found (2023 Xmas)

Sziasztok! Remélem, mindenkinek csodásan telik az idei Karácsony :) Ma este egy kis kirándulásra invitállak titeket... Lehet, hogy nem sokan vagytok jártasak a Bad Omens fandomban, de ha velem tartotok, ez biztosan meg fog változni. A januárban induló új történetben betekintést nyerhettek egy éppen feltörekvő zenekar életébe. Real fanfiction lesz, tehát a legtöbb tény a valóságból származik, amit kibővítettem, és amiben egy életmentő (azt hiszem, ez egyáltalán nem túlzás) barátság lesz a középpontban, ami lassan, de biztosan átalakul... A sztori több szempontból is nagyon fontos nekem, ezekről később majd beszélek még.

A mai kedvcsináló rész azért is érdekes, mert időrendben a fősztori után játszódik, de remélem, hogy egy kis karácsonyi hangulatba csomagolva ti is ugyanúgy megkedvelitek Noaht és Nicket, mint ahogy én :)

A város utcái már késő délután a sötétség leple alá kerültek volna, ha nem lett volna minden roskadásig telepakolva karácsonyi díszekkel. Így csak annyi történt, hogy a nappali fényt a mesterséges, színes LED-fény váltotta fel. Fáradtan csuktam le a laptopom, úgy döntöttem, aznap elég a munkából. Megdörzsöltem a szemeimet, és a tekintetem azonnal az életem értelmét kereste. Nick az erkélyen állt, csípőjét a korlátnak döntve, a kabátját a szabad karjával összehúzva magán, és miközben cigizett, a járókelők kötötték le a figyelmét. Hűvös volt aznap, de ez nem állíthatta meg az embereket, hogy kint legyenek, és felkeressék a karácsonyi vásárt. Amikor meghallotta az ajtó nyitódását, megfordult, eloltotta a cigit a korláton, és kifújta az ég felé az utolsó adag füstöt. Egymásra mosolyogtunk, és szó nélkül léptem mellé. Láttam rajta, hogy fázik, ezért oldalra nyúlva átkaroltam őt, az orrom a hajába fúrtam, amit feltornyozott a feje tetejére egy kontyba, és amiből néhány sötétbarna, vastag tincs már kiszabadult a nap folyamán. Mélyen beszívtam a menta, füst és valami édes, talán a fahéjas tekercsre hasonlító illatát. Nick felém fordult, hogy bebújjon a nyitott kabátom alá.

- Végeztél az e-mailekkel? - dünnyögte a pulcsimba. A forró leheletétől, és a mély, rekedt hangjától azonnal libabőrös lett a karom. Nem válaszoltam, helyette a nyakához hajoltam, és a fogaim közé szívtam a tetovált bőrét. Nick felsóhajtott, és szinte rongybabává változott a karjaim között. Elégedetten mordultam fel, és erősebben szívtam a nyakát. Csak az a gondolat térített észhez, hogy két nap múlva meg kell jelennünk egy családi vacsorán, és talán jobb lenne, ha nem úgy nézne ki, mint akit megtámadott egy vámpír. Kelletlenül emeltem fel a fejem a nyakától, és láttam, hogy elmosolyodott, még mielőtt kinyitotta volna azokat a csodálatos, zöld szemeit.

- Félsz anya rosszalló pillantásaitól? - kérdezte kihívóan, mintha a gondolataimban olvasna.

- Inkább Danni szókimondó kommentjeitől – feleltem neki.

- Még jó, hogy anya és a húgom is oda vannak érted.

- Igen, ez ilyen családi vonásnak tűnik – vágtam rá büszkén.

- Hát lebuktam... - jelentette ki Nick drámaian. A mosolyom ördögi volt, miközben a kezem a nadrágja kidudorodó részére szorítottam. Nick ajkai elnyíltak, és máris feléjük hajoltam.

- Hát le... - motyogtam a szájára kuncogva. Egy hosszú, szenvedélyes csók után Nick húzódott el először, hogy a szemembe tudjon nézni. Kicsit alacsonyabb volt, mint én, ezért hátra kellett döntenie a fejét. A hüvelykujjamat a puha, vörös ajkához emeltem, és lassan végigsimítottam.

- Tudod, hogy egy éve ilyenkor volt az első alkalom, hogy felfedtük az érzéseinket egymás iránt? - kérdezte tőlem. - Talán nem szavakban, de tettekben mindenképp.