From the Grey - Bad Omens fanfiction (NoahxNick)

From the Grey - 8.

Sziasztok! Végre meghoztam nektek a folytatást :) Ha tetszett, mindenképpen küldjetek egy csillagot.

8.

A turné hamarosan kezdetét vette, és Noah már az első úton töltött napon elkezdte tervezgetni a télit, amin majd főzenekarként fogunk fellépni. Két koncert között órákat beszélgettek Mattel, és láttam rajta, hogy lelkes, tele van ötletekkel, de közben egyre jobban fáradt. Lemondta, ha a srácokkal kimentünk esténként iszogatni, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót a hangszálainak az alkohol, és videojátékozni sem bújt elő. A napjai nagy részét a buszon vagy a szállodai szobában töltötte, megjelent a próbán és a koncert előtt, de ezen kívül alig láttuk őt. Minden este a maximumot adta, ami után hulla fáradtan köszönt el tőlünk és már nem is akartuk megkérdezni, hogy velünk tart-e a városba, mert sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél többet pihenhessen.

Éppen elfoglaltuk a vegasi hotelszobáinkat a próba után, és amint ledobáltam a cuccaimat a földre, a lábaim szinte maguktól vittek Noah szobája felé. A recepción hallottam a szobaszámát, csak kettővel volt mellettem, így nem kellett messzire mennem. Kopogtattam az ajtaján, és pár másodperccel később kényelmes cuccokban, egy pólóban és egy rövidnadrágban nyitott ajtót. Kicsit meglepődött, amikor meglátott.

- Oh... - mondta elgondolkodva, de aztán elmosolyodott.

- Oh? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Nem rám számítottál, igaz?

Nevetve megcsóválta a fejét, és kitárta nekem az ajtót.

- Pár perce rendeltem kaját, azt hittem, már meg is hozták – magyarázta, és miután bezárta az ajtót, felmászott mellettem az ágyra, és a háttámlának dőlt. A hosszú lábait a bokájánál keresztezte, a combjára húzta a laptopját, felvette a szemüvegét, és elmélyedt a monitor tanulmányozásában. - Introkat próbálok összerakni a téli turnéhoz.

- Hm... - bólogattam elgondolkodva. Mellé ültem, én is kényelmesen kinyújtottam a lábaimat, és hagytam, hogy a felkarom meg a vállam az övéhez nyomódjon. - Tudod, azért néha velünk is kijöhetsz kajálni – mondtam neki óvatosan, mert nem kioktatni akartam, csak utalni rá, hogy hiányzik a társasága. Noah oldalra pillantott rám, aztán levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemeit.

- Az elmúlt napok kicsit... lefárasztottak – vallotta be, amit már én is láttam rajta. - De úgy érzem, muszáj haladnom a dolgokkal. Hallottad, mit mondott Matt. Az ismertségünk megint nagyot ugrott... és ez nagyon beteg, Nick. – Az utolsó mondatnál a szája már a füléig ért, a szemei pedig büszkén csillogtak.

- Csakhogy ezzel párhuzamosan úgy érzed, a nyomás is nagyobb rajtad – fűztem hozzá halkan, mert talán nem annyira, mint ő, de én is éreztem a változást a saját bőrömön.

Noah visszafordult a laptop felé, és megvonta a vállát.

- Nem csak úgy érzem, hanem így is van.

Ezzel nem tudtam, és nem is akartam vitatkozni. A szobaszerviz ezt a pillanatot választotta, hogy kopogjon, és mivel közelebb ültem az ajtóhoz, már pattantam is, hogy kinyissam. Megköszöntem a lánynak, hogy felhozta az ételt, aztán visszaültem az ágyra Noah hamburgerével és sült krumplijával. Kinyitotta a burger papírdobozát, és azonnal felém is nyújtotta, de megcsóváltam a fejem. A krumpliból viszont loptam egy párat, és miközben eszegettünk, néztem, ahogy dolgozik. Minden nyugodt és csöndes volt, kicsit visszaidézte a tó mellett együtt töltött napokat, amik alig egy héttel később máris hiányoztak. A kaja lassan elfogyott, és Noah már egyre kevésbé pörgött. Amikor ránéztem, láttam, hogy alig tudja nyitva tartani a szemeit. Az órára pillantottam.