From the Grey - Bad Omens fanfiction (NoahxNick)

From the Grey - 5.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

5.

Utolsóként zuhanyoztam le a tóban pancsolás után, és amikor leértem a konyhába, a többiek már a vacsorát készítették elő. Aby sorolta a tennivalókat, Noah pedig épphogy csak egy picit elveszve követte az utasításokat. A rádióból szólt a zene, és teljes összhangban táncikáltak és dúdolták a dallamot. Számunkra az egész zenekari crew olyan volt, mint egy nagy család. Steven a merch-ökkel foglalkozott, és a felesége is sokszor besegített, amikor turnéra indultunk, és leltározni kellett a készletet. Mindketten egy nagy egész pótolhatatlan láncszemei voltak, és mindemellett barátok. Steven imádta Noah-t, egyszerre volt az apja és a barátja, Aby pedig sokszor úgy viselkedett velünk, mint egy tyúkanyó, pedig még csak a harmincas évei végén járt.

- Helló, zöldszemű királyfi – köszöntött Aby, amikor meglátta, hogy a konyhapultnak dőlve tétlenkedem. Noah is hátrafordult, és egy mosollyal üdvözölt. - Lenne kedved besegíteni az uborka szeletelésben?

- Persze – feleltem, és odaléptem hozzájuk. Noah egy vágódeszkát tolt elém késsel, Aby pedig az éppen megmosott uborkát. - Noah, cica, megtennéd, hogy megkeresed Steve-et, és szólsz neki, hogy tíz perc múlva kész a vacsora? Azt hiszem, a motorcsónakhoz ment.

Noah bólintott, megtörölte a kezét a konyharuhában, és amikor elment mellettem, a karja az enyémet súrolta. Utána pillantottam, aztán újra a szeletelésre koncentráltam, mert az ujjaimra elég nagy szükség van a színpadon.

- Apropó, cica... - kezdte Aby, amikor Noah hallótávolságon kívül volt már. - Ha már úgyis szakértőjük vagy, Nick, akkor esetleg beavathatnál, mi a helyzet Noah-val és azzal a csajjal... hogy is hívják?

- Karin – segítettem ki.

- Ó, igen, Karin – húzta el a száját Aby, amin nevetnem kellett. - Noah azt állítja, hogy Karin nincs többé.

- Ezt csak megerősíteni tudom. De mást nem nagyon mesélt nekem sem – vontam meg a vállam.

- És nem furcsa, hogy látszólag még csak meg sem viseli?

Nem tudtam, mit válaszoljak erre. Sejtettem, hogy miért kérdezi, de nem éreztem fairnek, hogy rajtam kéri számon, hogy faggassam ki Noah-t a lelki dolgairól.

- Rákérdeztem, többször is, de nem akar róla beszélni.

- Hm – dünnyögte Aby, miközben belerakta a felforrósodott serpenyőbe a fűszeres halat. - Csak attól tartok, nehogy magába fojtsa ezeket a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy annak nem lenne jó vége.

Visszagondoltam a négy évvel ezelőtt történtekre, és egyet kellett értenem. Noah és Jolly a nyugati partra költöztek, még csak ott sem tudtam lenni vele, hogy észrevegyem, baj van. Amikor megtudtam, hogy Noah nincs jól, már ott tartottak, hogy nem merték magára hagyni egy pillanatra sem, annyira beszámíthatatlan volt a folyamatosan jelentkező pánikrohamok, szorongás és depresszió miatt. Az egész a semmiből jött, mindenféle előjel nélkül. Annyi szarság történt már vele, hogy senki sem gondolta, hogy éppen abban az időszakban fogja letaglózni, amikor minden jól alakult.

Síri csend volt a házban, amikor megérkeztem egy gurulós bőrönddel. Furcsálltam, mert elméletben mind a négy fiúnak otthon kellett volna lennie, de volt egy kulcsom, ezért be sem kellett csöngetnem.

A bőröndöt a földszinten hagytam, aztán felmentem az emeletre, és Noah szobája felé indultam. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de Jolly alaposan rám hozta a frászt az előző esti hívásával. Azonnal jegyet foglaltam magamnak a hajnali járatra, és egy fél nappal később Kaliforniában voltam. Jolly éppen kilépett Noah szobájának ajtaján, és szinte fellélegzett, amikor meglátott. A szemei alatt sötét karikák voltak, a haja kócosan meredezett minden irányba. Látszott, hogy ráférne egy kiadós alvás. Azonnal hozzám lépett, és magához ölelt.