From the Grey - Bad Omens fanfiction (NoahxNick)

From the Grey - 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, remélem, tetszeni fog :)

4.

Reggel hat körül felpattant a szemem, és hiába forgolódtam, keresve a tökéletes pozíciót, nem sikerült visszaaludnom. Éjjel vihar volt, esett az eső, és kicsit lehűtötte a levegőt, így amikor kimentem cigizni, örültem, hogy magamra húztam a pulcsim. Leültem a terasz falépcsőjére, de aztán meggondoltam magam, és inkább lesétáltam a tó partjára. A cipőm alatt ropogtak a kavicsok, és néhány madár felröppent a zajra az egyik közeli fáról, aminek az alsó ágai szinte belelógtak a vízbe. Úgy éreztem magam, mintha egy hátborzongató utópisztikus filmbe kerültem volna. A tó felett pára kavargott, a felkelő nap sugarai halványan átvilágítottak rajta, különleges aurával bevonva az egész helyet. A telefonom üzenetet jelzett a zsebemben. Az első gondolatom az volt, hogy talán Maya lehet az, és hogy fel kellene már hívnom. Virginiában már reggel nyolc körül járt az idő, és ő már biztosan elindult dolgozni. De amikor feloldottam a telefonom, láttam, hogy a nővérem küldött néhány képet. Ő és a húgom elutaztak egy kis időre Párizsba, és előző nap az ottani Disneylandben jártak. A felhőtlen boldogságukat látva nekem is mosolyt csaltak az arcomra. A jegyet még a húgom kapta tőlem születésnapjára, és úgy döntöttek, hogy ők ketten csajos nyaralásra indulnak Franciaországba. Én már annyi helyen jártam a világban, és semmire sem vágytam jobban, mint hogy ők is megtapasztalják azt a sok csodát, amit láttam. Hihetetlen, hogy ilyen ajándékokkal tudtam őket elhalmozni... néhány éve, még heti hét napot jártam a szalonba, kidolgoztam a belem, és amikor télen, hulla fáradtan hazaestem, nem működött a fűtés a lakásban. Még jó, hogy volt egy ágymelegítőm.

- Hmm, mégis hol jártál? Az Antarktiszon? - kérdezte Noah álmosan, amikor a vádlijai közé dugtam a lábam.

- Csak odakint, a hidegben. A szalonban is fáztam ma.

- Nincs is olyan hideg odakint. Virginia nem a hideg teleiről híres – kötözködött velem, mire én csak még közelebb bújtam hozzá, és elégedetten felsóhajtottam, amikor a testhője kezdett átmelegíteni. - Milyen volt a napod? - kérdezte, miközben a hajam simogatta.

- Mint a tegnapi. Vagy az azelőtti – feleltem neki unottan. - És veled történt valami érdekes?

Egy darabig nem érkezett válasz, amit furcsálltam. Nem tűnt szomorúnak, úgyhogy nem igazán aggódtam, de azért borzasztóan kíváncsi voltam. - Noah? - néztem fel rá kérdőn. Beharapta az ajkát, és már biztos voltam benne, hogy van valami. Mondani akart valamit, csak nem tudta, hogyan kezdjen bele.

- Beszéltem ma Sandrával.

Sandra az akkori zenekara dobosának nővére volt. Egy szőke, kék szemű, harsány barbie baba.

- És?

- Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem felmenni hozzá holnap este a koncertünk után.

A szemei csillogtak, és izgatottan nézett rám. Az, hogy mit válaszolt erre, az arcára volt írva. Csak azt nem értettem, miért.

- Noah... az a csaj vagy tíz évvel idősebb nálad. És a múltkor azt mondtad, idegesítő.

- Most anyáskodni fogsz felettem? - kérdezte felháborodva. Néha könnyű volt megfeledkezni arról, hogy még csak egy tizenhét éves tini, aki mindenre támadással fog válaszolni, ha nem úgy reagálok, ahogy ő szeretné.

- Dehogy. Csak nem értem – vallottam be neki, miközben a hátamra fordultam.

- Mit? Hogy miért tetszem neki?