NOAH
Szinte az összes vendég hazament már. Jenna anyámtól búcsúzkodott, Nick pedig valahol hátul Lionnal cigizett. Körülnéztem, és a buli után maradt felfordulást látva hálát adtam az égnek, hogy életemben először nem az én feladatom a mindennapos takarítás.
Az élénk társasági élet után jólesett egy kis időt magamban eltölteni, és azon gondolkodni, milyen szerencsés is vagyok. A buli baromi jól sikerült: az összes barátom eljött, az elképesztő ajándékok, amiket kaptam, ott tornyosultak az ebédlőben a kanapén. Éppen be akartam vinni a szobámba a cuccokat, amikor megéreztem, hogy valaki hátulról átkarolja a derekamat.
- Egy csomó ajándékot kaptál - duruzsolta Nick a fülembe.
- Igen, de egyik sem mérhető a tiedhez - feleltem, és megfordultam, hogy a szemébe nézhessek. - Ez a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam, és nagyon sokat jelent, mert te adtad nekem.
Nick mintha egy pillanatra elgondolkodott volna a szavaimon, majd egyszerre halvány mosoly ült ki az arcára.
- Örökké hordani fogod? - kérdezte. Az énem egyik része felfogta, hogy ez nagyon fontos neki, bizonyos értelemben a szívét-lelkét beletette ebbe a nyakláncba, én pedig melegséget éreztem a szívem tájékán.
- Örökké.
Elmosolyodott, és magához vont. Az ajka végtelenül gyengéden, lélegzetelállítóan gyengéden tapadt rá az ajkamra. Közelebb húzódtam hozzá, hogy még szenvedélyesebbé váljon a csókunk, de nem engedte, hogy hozzábújjak.
- Többre vágysz? - faggatott, miközben én a csókjára áhítoztam. Miért nem csókol meg, úgy istenigazából?
Kinyitottam a szememet, és láttam, ahogy engem méreget. A szeme lenyűgöző látványt nyújtott, szikrázó kékjétől borzongás futott végig rajtam.
- Tudod, hogy igen - feleltem zihálva, pattanásig feszülő idegekkel.
- Gyere velem ma éjjel!
Felsóhajtottam. Szerettem volna vele menni, de nem tehettem. Először is azért, mert anyám nem rajongott az ötletért, hogy Nicknél töltöm az éjszakát, így általában azt kamuztam neki, hogy Jennánál alszom. Meg aztán tanulnom is kellett, mert azon a héten négy tárgyból is érettségiznem kellett, és egy esetleges bukással minden esélyemet eljátszottam volna.
- Nem lehet - feleltem, és lehunytam a szememet.
A keze óvatosan lefelé vándorolt a hátamon olyan gyengéd simogatással, hogy libabőrös lettem az érintésétől.
- Dehogynem, és ott fogjuk folytatni, ahol a kertben abbahagytuk - folytatta, és az ajkával rátalált a fülemre.
Pillangók repkedtek a hasamban, és egyre nőtt bennem a vágy. A nyelvével a bal fülcimpámat cirógatta, majd a foga is szerephez jutott... el akartam menni vele. De nem tehettem.
Elhúzódtam tőle, aztán amikor kinyitottam a szememet, és a szemébe néztem, beleremegtem... Mennyire hiányzott az a sötét pillantás, az a félelmet keltő, mégis végtelen biztonságot árasztó test!
- Majd találkozunk, Nick - mondtam, és hátraléptem.
A tekintetével egyszerre jókedvűen és bosszúsan méregetett.
- Azt ugye tudod, hogy ha most nem jössz, nem lesz szex az érettségiig?
Mélyet sóhajtottam: piszkos játékot űzött velem, de igaza volt. Már nem lesz időm semmire, arra meg pláne nem, hogy bemenjek a városba, és találkozzak vele, és ha ő nem akar hazajönni, mert nem akar az apjával találkozni...
