ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

III

Reggel Takemichi el ment, anyu haza jött. Én mentem iskolába. Baji-san az ajtó előtt állt nagyon fáradtnak tűnt. Szótlanok voltunk mind a ketten. A gyilkosságot közvetítették a tévében is. Az egész iskolában nyomott hangulat volt. Senki sem volt vidám. Mindenki rettegett. Köztük én is, nem szeretném a gyilkossal szembe találni magam. Baji-san a régi nem viselkedik furcsán. Inkább túl nyugodt a maga természetéhez képest.

A gyilkosság óta el telt egy hét. Nem történt sem eltűnés sem halál eset azóta. Talán csak valaki szórakozott? Nagyon beteg ember lehet... Takemichi mély depresszióba esett Hina halála óta. Voltam én is a temetesre. Rengetegen voltak.... A szülein arcán a fájdalom leírhatatlan volt. El veszítettek a gyermeküket, még nagyon fiatal volt és ilyen csúnyán el bántak vele.
Olyan pletykák is terjengnek az iskola falai között, hogy lehet állat tette. Milyen állat rágja ki egy ember nyakát aztán szívja ki a vérit?

- Chifuyu nagyon el vagy gondolkodva ma - Töri meg a csendet anyum. Ma nem kelett menni iskolába, és most anyummal vagyok itthon.

- Csak azon gondolkodom, hogy mégis milyen lény tette azt Hinataval - motyogtam.

- Ne gondolkodj ilyeneken kérlek, én nagyon féltelek Chifuyu könyörgöm hogy ha ki is mensz Baji-kunel esete... vigyed a paprika sprét. Tudom, hogy erős vagy de nem szeretnék egy nap arra kelni, hogy nem vagy... Nem bírnám ki - sirta el magát anyum.

- Ne aggódj, nem megyek ki sötétedés után - öleltem át. Nagyon jól esik, hogy így törődik velem. Remélem Baji anyukája is így gondolja ahogy anyum...

- Jól van kincsem, hívd le Baji-kunt vagy menyj fel hozzá és érezzétek jól magatokat kell az ilyen rosz időkben... - engedett el mosolyogva.

- Fel megyek - mondtam neki. A szobámba érve át öltöztem mert mégsem mehetek pizsomában át hozzá.

Fel érve az ajtó előtt álltam és gondolkodtam, hogy mit mondjak neki... Mégis miért? A barátja vagyok akkor jövök át mikor akarok. Fel batorodva be kopogtam hozzá és vártam. Baji-san csak az anyjával él együtt az apja a kórházban van már rég óta. Rákos, talán egyszer vagy kétszer láttam itt őt. Néha haza jár ha jobban érzi magát. Gondolataimbol az ajtó nyitodása rántott ki. Baji-san anyukája Baji Ryōko nyitott ajtót. Ő egy igazán kedves nő.

- Jó reggelt Ryōko-san, Baji-san itthon van? - azt kérte hogy szolitsam így hát azt teszem.

- Igen ott a szobájában még alszik - mosolygott rám, félre állt az ajtóból én meg öntudatosan el indultam barátom szobája felé. Kopogás nélkül be nyitottam mire két kíváncsi szem rám szegezödött.

- Nem tudsz kopogni? - ennyit a szórakozásrol.

- Te se szoktál, mit olvasol? - néztem a keziben tartott könyvre. Mire fel emelte hogy lássam a címet.

- Tudsz olvasni? - viccelödtem.

- hahaha meg szólalt mr. stréber vagyok. - vágott visza grimaszolva.

- Nem vagyok stréber és a helyedben nem sértegetném azt aki segít a házidban - erre csak el kapta a tekintetét rólam.

Le ültem az ágyra vele szembe mire a tévében meg szólaltak a hírek.

- Jó reggelt kívánunk Tokyo, ma egy nagyon szomorú napra ébredünk, tegnap este meg gyilkoltak egy újabb fiatalt Kawaragi Senju-t. Vélhetőleg ugyan az a tettes mind két halál esetnél. Innen is őszinte részvétet kívánunk a családnak! Most nézzük meg a idő járás-

- Még egy áldozat és mind a kettő lány... - mondtam magam elé nézve.

- Ja, nyugi úgy néz ki lányokra vadászik.... - Mondta mosolyogva Baji-san és a két hatalmas szem foga ki villant. Mióta ilyen nagy neki? Elég para.

- Állítólag a szektások azok - mondtam hátra dőlve az ágyon.

- Ki tudja... - kezdett újra olvasni.

- Alszol velem? - nézett rám. Van mikor csak át megyünk egymáshoz aludni.

- Igen - feküdtem mellé ő le tette a könyvet és el helyezkedett nekem háttal. Én is hátat fordítottam neki és úgy aludtunk.
Mikor fel ébredtem engem ölelt, a leheletét éreztem a nyakamon. Ki ráz a hideg tőle. Próbáltam ki mászni karjai közül, de annyira szorít meg sem tudok mozdulni.

- Fel keltél? - hajol az arcomba. Megint olyan sárgák a szemei. Most veszem észre mintha sokkal jobban nézne ki mint tegnap. Mint aki ki van virulva, a színe is visza jött és a haja is fényesebb.

- Igen, te mióta vagy ébren? - fordultam vele szembe.

- Fél órája.

- Fél órája? Miért nem keltél fel mellőlem?

- Mert a kezemet ölelve aludtál.

- Bocsi, és köszi hogy hagytad.

- Ne köszönd fizesd ki - vigyorog rám és azzal le lök az ágyból.

- áuu! BAJI KEISUKE! - kiáltottam rá ő meg csak ki nyújtotta rám a nyelvét. Az ágyról le véve egy párnát fejbe dobtam vele. Minden a régi.....

Már két áldozata is van a pszichopata gyilkosnak, ezért a rendőrség ki rendelte, hogy sötétedés után senki sem léphet ki az utcára.
Takemichi azóta kicsit jobban van Mikey - kun és Draken fel vidították őt. Voltunk motorozni együtt ötön. A többiek semmi változást nem vettek észre Baji - san közelében. Pedig tudom, hogy valami történt... Még mindig tisztán emlékszem arra az estére. És van mikor újra álmodom. Az álmaimba Baji-san egy szörnyeteg. De én sosem gyanúsítanám meg a két lány megölésével. Lehet mikor el ment azzal a bandával inni, be drogozták őt azért viselkedett olyan furán és hányt fekete trutyit. Azóta nem kérdeztem rá.

Most este van, kéne házit írjak de nincs kedvem. Zajra leszek figyelmes az ablakom felől. És nem sokára be lépett rajta barátom. Már kezdek hozzá szokni, hogy az ablakon át közlekedik. Olyan színtelen ma, úgy néz ki mint akin két tír át hajtott.

- De szarul festesz jól vagy?

- Kösz a bókot, jól vagyok - ült le az ágyra.

- Feküdj le ma korán, reméljük holnapra jobban nézel ki - nevettem a végére el magam mire nekem dobott egy könyvet.

- Éhes vagyok - Mondta rám nézve. Megint olyan fura szemei vannak olyan izzó sárga. Biztos valami kontak lencse...

- Egyél, ha valami kaja kell tudod hol a hűtő. - mondtam közbe neki kezdtem a matek házinak.

- Tudom, de másra vágyok most - Azt akarja, hogy vele egyek?

- Rendeljek?

- Nem kell majd veszek valamit - Mondta fel állva az ágyból, le hajolt össze borzolta a hajam és ki szökött az ablakon. Huh...

- Tudod egyáltalán, hogy mingyart ki járási tilalom van? - kérdeztem az ablakot nézve. Este kilenctöl van a tilalom és most fél nyolc.

Reggel úgy éreztem magam mint egy mosott szar. De legalább Baji-san virult mellettem. Be érve az iskolába megint olyan fura hangulat keletkezett. Történt valami?
Az első órám kémia, nem szeretem. Annyira unalmas és nehéz meg érteni... A tanár be jött és bele kezdett a reggeli beszédbe.

- Jó reggelt, mint tudjátok meg halt egy újabb diák. Ennek az iskolának a tanulja, iskola után lesz gyertya gyújtás a helyszínen . Aki szeretne jöljön el - mégis ki? Néztem körbe az osztályba de mindenki itt volt.

- Ki halt meg? - kérdeztem a melettem lévő lánytol.

- Atsushi Sendo.

Egy újabb áldozat. És ez egy fiú. A fiúk sincsenek biztonságban. Az eddigi áldozatok iskolas lányok voltak és úgy néz ki most egy iskolás fiút kapott el. Azt hiszem az a srác Takemichi legjobb barátja...

Köszönöm hogy el olvastad! Hibákért bocsi!