ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

V

Reggel anyám kopogott az ajtón, de nem értem miért hisz szombat van.
Talán valami történt... Vagy csak ma is be kell mennie és el köszön.

- Jó reggelt fiúk - húzta el a sötétítőt, mire Baji-san és én is hunyorítva néztünk szét.

- Neked is anya - Mondtam Baji-san csak bólintott egyet.

- Baji-kun beszélnünk kéne - jött közelebb hozzánk anyám. Vajon mit akar?

- Rendben - nézett rá értetlen fejjel barátom, anyára.

- Az anyukád... Khm mikor láttad utoljára az anyukádat? - mi van? Úgy nem...

- Tegnap reggel azt hiszem mikor iskolába mentem - igaz mikor délután nálla voltunk, csak mi ketten voltunk.

- Értem, Baji - kun a rendőrség azt szeretné, hogy tegyél vallomást arról hogy hol láttad utoljára anyukád. - Baji - san szemei ki kerekedtek és könnyek gyűltek a szemébe.

- Gyere kint várnak a konyhába - ahogy ezt ki mondta anyám úgy kezdett el folyni Baji-san szeméből a könny. Bólintott és már hárman mentünk ki. Mivel tegnap Baj-sanal voltam és náluk ezért engem is ki hallgattak. Anyukám meg kérte Baji-sant, hogy lakjon itt velünk amíg meg találják az anyukáját. Szóval már hárman osztozkodunk a szobán. Én, Baji-san és Peke J.

Már három hapja nem találja a rendőrség Ryōko-sant. Mint akit el nyelt a föld. Baji-san azóta kicsit jobban van de szerintem hiányzik az anyja. Az apját is le sújtotta a hír, azóta roszabbúl van.
Mindenki olyan sajnálkozva néz Baji-sanra. Ettől még én is szomorúbb leszek.
Este a házit csináltuk. Vagyis kéne csináljuk de én nem azt csinálom. Vajon az a banda hová lett el?

- Baji - san tudom, hogy nem szeretnél beszélni róla. De mi történt aznap este... Azzal a bandával mit csináltak veled?

- Hát jó.... Nem emlékszek tisztán a történtekre, de ők nem inni vittek. Valami régi elhagyatott házba húztak be.... És csináltak valamit velem.

- mit csináltak? - suttogtam.

- Meg.... Meg haraptak. - sóhajtott.

- Megharaptak? - én ezt nem értem mi?

- Tudod amikről mindig beszélsz azok a vámpír szerüségek.

- Baji-san, vámpírok nem léteznek. Szerinted a gyilkosságok mögött az a banda áll?

- Nem érted.... Add ide a kezed - erre ki nyújtottam felé a kezem. Ki táltotta a száját és a szemfogai kétszer akkorák lettek mint eddig. A bőrömbe mélyesztette szemfogait, erre egy fájdalmas nyögés el hagyta a számát. Már nem érzem hogy fáj csak furcsa bizsergő érzés ahol épp harapja. Ahogy el vált a kezemtöl úgy végiig nyalt a szívott területén, ami hirtelen be gyógyult. Ezt nem hiszem el... A legjobb barátom egy vámpír.

- T-te vagy a gyilkos? - hátráltatam el Baji-santol.

- Rá jöttél... - nézett rám bűnbánó szemekkel.

- De miért?

- Mert ha nem iszok folyakatosan vért meghalok - hajtotta le a fejét.

- És anyukád? - remegett meg a hangom erre.

- Anyát nem bántottam és nem is bántanám soha, ahogy téged sem - nézett mélyen szemeimbe.

- Kérlek ne ölj meg több embert - mondtam neki.

- Akkor ölj meg. Biztos ismersz valami módot rá...

- Nem. Alkut ajánlok - húztam ki magam.

- Alkut? - nevette el magát Baji-san.

- Igen, ihatsz az én véremből... Csak ne ölj meg senkit - mondtam magabiztosan.

- Rendben. De akkor csak tudd Chifuyu a véred szaga valami elképesztően jó - húzta mosolyra ajkait. Ettől az én arcom fel forrosodott.

- Segítesz a háziban? - tartotta felém a matek füzetet. Tipikus Baji-san...

- Segítek - sohajtottam fel.

A házi megírása után Baji-san el ment fürdeni , én addig meg ágyazok. Vajon Baji-san tényleg igazat mondott az anyukájával kapcsolatban? Őszintén nem tudom. De hiszek neki. Amint végzett barátom én követtem őt. Már az ágyban vagyunk mikor eszembe jutott még egy kérdés.

- A banda el hagyta Tokyot?

- Nem tudom, de most aludni szeretnék.

- Baji-san te vámpír vagy...

- És? Attól alszok .

- Miért hazudtál nekem az aznap esti látogatásodrol?

- Nem akartam hogy félj tőlem...

- Véres húst ettél. Eléggé ijesztő látvány volt. Azt hittem oda hányok.

- Helyetted is meg tettem.

- Undi. - fordítottam hátat neki.

- Te mondtad hogy akarsz takarítani - haborodott fel.

- alugyál! - néztem hátra vállam fölött, a sárgán izzó szemeivel kereste tekintetem.

- Meg sem kérdezed hogy miért nem porladok el a napon? - igaz is. El felejtettem.

- Na mond már - fordultam teljesen vele szembe.

- Hát azt hittem te tudod a választ...

- Most komolyan?

- Aha - röhögött fel.

Aznap este többet nem beszéltünk. Mind a ketten hamar el aludtunk. Mint meg tudtam a legjobb barátom egy vámpír, és ő a felelős a három halál esetért. Ezt senkinek sem mondhassuk el.

Köszönöm hogy el olvastad! Bocsánat a rövid részért és a hibákért!