ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

IV

Egy újabb áldozat. És ez egy fiú. A fiúk sincsenek biztonságban. Az eddigi áldozatok iskolas lányok voltak és úgy néz ki most egy iskolás fiút kapott el. Azt hiszem az a srác Takemichi legjobb barátja...

Azt hiszem annál nagyobb fájdalom nincs mikor a barátaidat látod szenvedni. Takemichit le sújtotta az újabb halál eset híre. Azt hiszem egész életében nem sírt annyit mint ezen a három napom. Három nap telt el az újabb halál óta. De azt a fiút nem a kijárási tilalom után ölték meg. Az orvosok szerint azelőtt pár órával lehet halott. A gyilkosnak nincs DNS-e ezért a rendőrségnek fogalma sincs, hogy mihez kezdjen.
Három halál eset ugyan attól a személytöl. De tényleg a halál esetek mögött egy szekta áll? Már kezdem én is azt érezni, hogy ezt egy lény tette...

Baji - sant attól sem fél, hogy egy gyilkos van köztünk. Mintha nem is érdekelné ez az egész. Vagy csak jól titkolja...

- Fogytál? - lépett be a szobámba Baji-san. És most kivételesen az ajtót használta.

- Ez most, hogy jön ide?

- Csak kérdeztem, a csípőd jobban ki áll mint eddig.

- Köszönöm a kedves észrevételt. Csak enni sincs kedvem így, hogy tudom egy gyilkos van a városban és elég közeli áldozatai vannak. - mondtam el a bánatom neki.

- Ne félj majd én meg védelek - mutatott magára mosolyogva.

- És mi van ha te leszel a következő áldozat? - félek ettől.

- Nyugi, meg védem magam.

- Kérlek este... Este ne menyj az útra egyedül. - néztem mélyen a szemeibe. Ő közelebb jött és meg ölelt. Vissza öleltem szorosan.

- Nem lesz semmi baj. Akkor következőkor este jösz velem? - nézett a szemeimbe de még mindig nem engedett el.

- Jövök, de ha valami furcsa lesz vagy valami haza jövünk - mondtam komolyan.

- ne légy be szari Chifuyu - röhögött szembe velem és el engedett. Az ágyamra ült és meg paskolta a melett lévő helyet. Mellé ültem meg fogtam a kezit de... Annyira hideg. Mikor meg öleltem nem éreztem, hogy ennyire hidegek a kezei.

- Jézusom miért ilyen hideg a kezed?

- Hideg volt a lépcső házba.

- Miért ott dekkoltál fél órát?

- Lehet...

- Baji-san tavasz van, és elég meleg. A lépcső házban nincs annyira hideg hogy ki hülljön a tested. - közöltem vele a tényeket.

- Ne gyárts össze esküvés elméleteket Chifuyu - tette zsebre a kezeit. Kezdett megint el menni a színe, néha annyira fehér lesz mint egy vízi hulla.

- Keveset alszol? - kérdezrem tőle.

- Nem tudok jól aludni - nézett rám.

- Akkor azért megy el a színed. Mintha egy hulla ülne melettem néha úgy érzem magam - paskoltam meg a hátát mire ő csak gyilkos szemekkel illette tettem.

- A házid kész - kérdeztem rá.

- Úgy nézek ki?

- Nem épp.

- Nem kéne le írnod?

- Nincs kedvem.

- Nem csinálom meg helyetted - szűkültek össze szemeim.

- jól van anyuci - sóhajtott fel.

- Ha az anyád lennék félig agyon vertelek volna.

- akkor kitagadlak- kacagott fel mire ki látszódtak a hatalmas szem fogai.

- Milyen nagyok a szem fogaid - csúszott ki a számon.

- Huh? - komolyodott el.

- semmi csak.... mondtam.

- Aha én most megyek - indult el az ablakom felé.

- Az ajtót is használhatod Pók ember.

- haha nem leheget, szüksége van a városnak a megmentőre - vigyorodott el aztán ki maszott.

- Most tényleg szüksége lenne egyre - suttogta magam elé.

Másnap Baji-san még szarabbul festett mint eddig. A haja fénytelen, szemei be vannak esve, bőre hó fehér. Ilyen külsővel el mehetne egy Drakula filmnek a fő szereplőjének.
A nap szokás szerint unalmas volt. A nagy szájú diákok most vissza fogták magukat. Talán ők is rettegnek mint a többség. Minden szülő félti a gyerekét. Az utcák annyira ki haltak és csendesek nem mint régen. Ez a beteg állat félelemben tartsa a várost. Több rendőr járőrözik mint eddig, most mindenhol ott vannak .
A tetőre sem engedik fel a diákokat, szóval az ebédlőben eszünk. Vagy csak én Baji-san csak piszkálja az ételt. Azt mondta nekem mikor rá kérdeztem, hogy gyomor rontás de mégis mitől? Nem is eszik jóformán semmit...

Én már végeztem de Baji-sant meg akarom várni. Egy fél óra múlva meg látom ahogy közeledik.

- Mi van Chifuyu? Nem mersz egyedül haza sétálni? - karolta át a vállamot kezivel, és úgy kezdtünk sétálni.

- Már meg sem várhatlak?

- Gyere vegyünk valami nassolni valót- kezdett húzni egy közeli szupermarket felé.

- Nem azt mondtad hogy gyomor rontásod van?

- De kívánom a fagyit - nyafogott.

- Veszek neked - mondtam fel sóhajtva.

A szobájában ülünk és a fagyit esszük amit vettem. Baji - san már meg ette de olyan furcsa arcot vág.
Hirtelen fel szökött és magára zárta a WC ajtaját. Hallom hogy hányni kezd. Az ajtóhoz futtam én is és kopogtatni kezdtem rajta.

- Baji-san kérlek engedj be!

- Chifuyu menj el!

- Mi miért?

- Csak húzz el!..... Kérlek! - kiáltott rám olyan mély hangon. Mintha nem is ő lenne az.

Ahogy kérte, le indultam lefelé. Az ajtónk előtt állva el gondolkodtam, hogy helyesen tettem, hogy egyedül hagytam őt? Biztos hogy nem.

- Chifuyu miért nem mensz be? - halottam mögöttem anyám hangját. Hátra néztem de senki sem volt mögöttem. Meg örültem?

Este kilenckor kopogtattak az ablakon. Meg sem néztem ki az. Tudtam, hogy Baji-san akar be jönni. Remélem jobban van már...
Ki nyitottam és be lépett rajta barátom. Már sokkal jobb a színe, a szemei sencsenek be esve.

- itt alszok ma - ült le az ágyamra.

- Nekem jó - mosolyodtam el.

Le fekvéshez készülődtünk mikor Baji-san a semmiből meg ölelt hátulrol. Szeretet hiánya van?
Meg akarta fordulni, hogy meg tudjam ölelni de túl közel volt. Szájaink össze érték. Én le fagytam ő meg végig nyalt rajta.

- Mit csinálsz? - kérdeztem sokkos állapotban tőle.

- Ugyan már Chifuyu, senki sem tudja meg - hajolt újra közel. A szájaink újra össze értek és lágyan kezdte falni. Nyelve be jutást kért amit meg is adtam. Nyelvivel körbe járta a számát, levegő hiánya miatt el váltunk de újra kezdtük. Baji-san szemfoga el vágta a nyelvem, és azonnal el váltam tőle.

- Mi a szart csinálunk? - kérdeztem tőle idegesen.

- Miért csinálsz úgy, mintha ez lenne az első? - Kérdezte tőlem szemet forgatva.

- Amúgy meg mi a szart ettél olyan édes-sós meg vas ízű volt a szád? - tényleg érdekel...

- Meg vagy huzatva - feküdt le az ágyamra.

- Még ma ide jösz vagy ott állsz egész éljel és nézed, hogy alszok? - Kérdezte ideges hangon már.

- jövök, jövök...

Emlékszem az első csókra ami el csattant kettőnk közt. Még tízen négy éves voltam ő meg tízenöt. Mind a ketten kíváncsiak voltunk, hogy milyen egy fiúval. Biztos ez is olyan volt.

Köszönöm hogy el olvastad! Hibákért bocsánat!