ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

XII

Lassan engedtem ki a bent rekedt levegőt. Szóval tényleg igaz. Nem értem, miért nem mondta el nekem, talán nem bízok bennem?
Egy kicsit csalódottnak érzem magam, miatta én vagyok a legjobb barátja és mégsem én vagyok az első, kinek el mond bármit... Akármit, az igazat!

- Hol van? - néztem a szemébe.

- Egy elhagyatott helyre zártam be, de ki szabadult. - sóhajtott.

- Szóval ő... Az új gyilkos? - Baji-sannal ez máshogy volt, miért nem tud úgy élni mint a fia?

- azt hiszem - fordította el a tekintetét.

- Hogy változott át? - tettem a kezem az ő kezére.

- Nem direkt volt - törtek elő a könnyei - nem akartam esküszöm Chifuyu - szorított rá a kezemre.

- Shhhh semmi baj - húztam magamhoz közelebb egy ölelésre.

- Véletlen volt, rosszkor jött be a szobámba és én - csukott el a hangja - én rá támadtam - szorított magához.

- Fel ismer téged? - mivel szeretem az ilyen filmeket valamennyit tudok a vámpírokrol.

- Az első nap holtan feküdt, azt hittem meghalt de... Újra éledt és rám támadt, nem ismer, olyan mint valami mutáns... - halkult el a végére.

- Hányszor haraptad meg? Talán túl sok méreg jutott be a véribe - ezt egy filmben láttam, elég nagy hülyeségnek tűnik de talán igazam lesz.

- talán háromszor vagy négyszer - nézett a szemembe.

- Baji-san az sok...

- Tudom de annyira ideges voltam és éhes - temedte tenyerébe az arcát

Ezután egyikünk sem szólalt meg. Le feküdtünk aludni. Másnap iskolában minden úgy ment mint eddig. Baji-san is úgy viselkedett mint eddig. Minden olyan monoton. Házi, tz, felelés, osztály verekedés, a matek tanár borzalmas viccei, mind olyan unalmas már. A halál esetek nagyrészt el vannak feledve, még Baji-san anyukája eltűnése is. A pletyka fészkek is a szokásos, ki kivel feküdt le, kinek milyen outfitje van vagy épp milyen szar zenéket hallgat épp az a fiú.
Haza uton egyedül mentem mivel Baji-sant egy adag csaj fel tartotta. Kissé irigy vagyok... Mármint nem arra, hogy a csajok körül lengik, hanem mert beszél velük, rájuk néz, mosolyog nekik, flörtöl vélik. Azt hiszem el jött ez is, egy csapat lányra vagyok féltékeny.

- Szia Hercegnő - ölelte át a vállam barátom.

- Szia kaszanova- karoltam át a derekát.

- Ma nagyon cuki vagy - nézett rám szórakozottan.

- Csak ma? - néztem rá hitetlenkedve.

- Na jó, mindig cuki vagy - a mondat végére a fenekembe csapott.

- Meg vagy veszve?! Az úton vagyunk!- erre ő csak fel nevetett. Elég jól szórakozik rajtam ahogy látom...

- Na és a lányok... Khm tetszik valaki közülük - néztem rá. Talán tesztelem, hogy tényleg szerelmes-e belém.

- Hm igen, van egy szőke haj szép világos kék szem, kerek fenék, izmos és nem kimondottan lány inkább fiú - hajolt közelebb az arcomhoz.

- Na ki találod ki ő? - már csak centik választották el az ajkainkat.

- Chifuyu, Baji mit műveltek? - halottam anya hangját mire bennem meg állt az ütő. A francba...

- Szia anya - nem tűnt mérgesnek,annyira mérgesnek...

- Chifuyu csak nem együtt vagy Baji-kunnal? Ryoko ha ezt látná! - futott hozzánk és meg ölelt minket.

- Hogy mi? - fagytam le. Ezek meg... mivan? Komolyan?

- Gratulálok kincsem, tudtam hogy egymásra fogtok találni - hatodott meg anya.

- Szóval nem haragszol, hogy egy fiúba vagyok szerelmes?

- Szerelmes vagy belém? - nézett rám Baji-san kissé meglepődve.

- Jaj de kis édesek vagytok, gyertek pizza lesz estére - dalolta anya.

- Az anyád nagyobb shiper mint gondoltam volna. - folytotta vissza a nevetését Baji-san. Akkor mi most járunk? Nem értem...

Amint be értünk a szobámba muszáj volt rá kérdezek. Tényleg szeret? Akar velem járni? Én még nem jártam fiúval, mondjuk még lánnyal sem de mindegy.

- Baji-san szóval mi most járunk - hadartam el.

- Ha akarod akkor igen - ez akkor most egy igen?

- Oké akkor akarom. - vágtam rá.

- Akkor járunk - vont vállat. Ezt gyorsan meg beszéltük.

- És akkor most fog valami változni a kapcsolatunkban? - most úgy néz rám mint egy sült bolondra...

- Igen ha bárki kérdi már van pasid - vette elő a füzeteit és neki állt házit körmölni.

- Ennyi?

- Ja, meg nyálaskodni fogunk egy csomót - nyújtotta el az utolsó szót.

- Ez nagyon romantikusan hangzott - forgattam meg a szemem.

- Tudom én találtam ki - nézett fel rám.

- Mit írsz? - néztem arra a macska kaparásra ami a füzetben fogadott.

- Ez a matek házim - felelte haldokló hangon. Mondjuk ő már meghalt...

- Akárhogy nézem, de az a hat meg nyolc nem tízenhárom.

- Igaz az tizenöt! - csillant fel a szeme.

- Nem! Tízennégy! - El kezdte az ujján ki számolni. Mint egy hat éves...

Köszi hogy el olvastad! 💗 A hibákért elnézést sietve írtam 😩Bocsánat, hogy rég volt rész:( De igyekszem hamarosan be fejezni^^