ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

VIII

Hideg van. Fázok. Hol vagyok?
Nyitogatni kezdtem szemeim, meg láttam a nyitott ablakot. A szobámba vagyok. Aztán a látó terembe fel bukkan Baji-san és Kazutora. Mit keres már megint itt?!

- Ooo fel ébredt Csipkerózsika - kezdett integedni az ablak párkányon ülő Kazutora.

- Fel ébresztettünk? - Kérdezte barátom.

- Le fagyasztottatok - bújtam be a takaró alá.

- Bocs de így biztonságosabb a közeledben lennem - szólalt meg  Kazutora az ablakból.

- Az a biztonságos ha meg fagyasztasz?! - kérdeztem kissé idegesen.

- Az ha nem érzem a vérednek szagát-mosolygott rám.

- Tessék? - gondolkoztam el. És eszembe jutott, hogy tegnap este Baji-san evett. Most ki bírta a két hetet valahogy.

- Ti amúgy nem csináltátok még? - nézet fel váltva rám és barátomra.

- Hogy mivan?! - húzta fel magát Baji-san.

- Mi csak barátok vagyunk - jelentettem ki.

- Értem a "csak barátok" szoktak smárolni is ? Na mindegy akkor el is csábithatom nem? - nézett Baji-sanra aki erre még idegesebb lett. A szeme élénk sárga, ha ezek össze kapnak még szét se tudom szedni őket.

- Ne merj egy ujjal se Chifuyuhoz nyúlni - Mondta barátom.

- Baji-san nyugodj meg. Csak hülyéskedik. - kezdtem nyugtatni.

- Nem hülyéskedek - nézett rám Kazutora. Ez a barom még fát tesz a tűzre.

- Csak kíváncsi voltam Baji reakciójára. - vigyorodorodott el.

- Most hogy meg tudtad, húzz el. - Mondta ridegen barátom.

- Nyugi, nyugi na csá - fordult meg az ablakon és ugrott le.

- Ez a barom - sziszegte Baji-san mérgesen.

- Mindenki szerint jó szagú a verem vagy mi? - nevettem fel.

- Olyan különleges - mutogatott barátom már le nyugodva.

- Hűha - sétáltam Baji-san felé mire mintha pír szökött volna az arcára.

- Öltözz már fel - suttogta le nem véve rólam élénk sárga szemeit.

- Dehát Baji-san, mind a ketten fiúk vagyunk és láttál már így - csak a pizsoma felsőm hiányzott rólam. Nem értem mi baja most...

- Mindegy - fordított hátat nekem és ki ment a szobából.

- Most miért menekülsz? - mondtam már csak a falaknak.

Ki menve a konyhába egyedül találtam magam. Na szuper......esküszöm Baji-sannak veszek kutya chipet.
Anyát egyre kevesebbszer látom, és kezd hiányozni. Ma biztosan haza fog jönni. Azt hiszem mégsem vagyok egyedül. Biztosan Baji-san tusol... Kicsit közelebb mentem, a fürdő ajtóig és mintha egy vissza fogott nyögést halottam volna? Oh baszki. A vámpíroknak is fel áll? Persze hogy fel! Hülye Chifuyu!! Mondjuk elég sexy volt ez is.... Nem. Nem szabad erre gondoljak. Indultam vissza a konyhába.

Én reggeliztem, barátom végig nézte. Délután anyu haza jött.... Elég eseménytelen ez a nap. Este a szobába be lépve látom, hogy Baji-san öltözik.

- Randi? - néztem rá viccelödve.

- Jah - Felelte. Végig néztem rajta egész jól néz ki de....

- Baji-san az ott az én Nirvana-s bluzom?!

- Oh igen, mostmár közös - vigyorodott el.

- El se hiszem. Ezt hol kaptad?

- A szekrényed alján volt. Tök jó ez a blúz. - mutatott a szekrényem felé ahol a ruhák össze-vissza ki voltak szórva.

- Mit - csináltál - a - szekrényemmel?!-kérdeztem szaggatva a mondatot.

- Hát gondoltam unatkoznál míg nem vagyok itthon - kezdte mire az ágyról egy párnát neki hajlítottam.

- Azt ott te szeded össze ha nem akarsz ki kapni - fenyegetőztem.

- uu anyuci be keményít- hallom meg mögülem Kazutora hangját.

- Te meg hogy a búbánatba kerültél ide?! - fordultam felé.

- Anyukád engedett be - vigyorgott. Esküszöm meg ölöm.

- Hagyd békén az anyám!

- Nyugi cicus - tette volna a hajamra a kezét de Baji-san el csapta azt.

- Gyere, indulunk - húzta ki kéznél fogva barátom Kazutorat az ablakon.

Szóval egyedül éjszakázok... Össze hajtogattam a ruhákat, visza pakoltam. Unatkozok.... Rá néztem az órára ami hajnali egyet mutatott. Baji-san még nem jött. Hétvége van, vagyis vasárnap. Holnap suli, ahoz sincs kedvem... Ahoz kinek van?
Baji-san biztos jól szórakozik most... Talán beszél egy szép lánnyal is. Egy neki valóval. Akkor biztosan kevesebbet lenne velem. Azt nem szeretném. És ha le váltana? Nem. Biztosan nem vált le egy lány miatt... Ugye? A francba hülyeségeken jár az agyam. Talán egy kicsit aludnom kéne...

Köszönöm hogy el olvastad! A hibákért bocsii!