ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇᴅ sᴢᴀɢᴀ

X

Az iskola kapuján ki lépve egy nem várt személy állta el az utam . És már megint itt van Kazutora. Ki ráz a hideg tőle... Annyira idegesítő!

- Baji-san egy órával később végez - mondtam neki unottan. Nincs kedvem hozzá. Főleg nem vele beszélni vagy csak rá nézni.

- Tudom, de én téged várlak - ugye most csak szórakozik?!

- Most nincs kedvem hozzád - vágtam rá rideg hangon.

- Neked sosincs! - duzzogott.

- Figyelj kedves tőled, hogy segítesz Baji-sanon de kérlek hagyj békén engem - néztem mélyen sárga szemeimbe.

- Segíteni rajta? Te miről beszélsz? - vágott értetlen fejet.

- Hát az anyukája megtalálásában - kezdem el bizonytalanodni. Baji-san hazudott volna? Nem. Biztosan nem hazudna nekem!

- O hogy te nem tudod! - vigyorodott el.

- Mit nem tudok ? - annyi kérdésem lett volna, de ekkor Baji-san jelent meg mellettünk szikrát szóró szemekkel.  Most mi baja van? És el lógott az óráról megint...

- Kazutora, ne üsd bele az orrod amibe nem kell! - ezután meg fogta a kezem és egészen hazáig rángatott.

- Ne állj szóba többet vele! - Mondta, nem is már ordította nekem.

- Miről beszélt? Mit nem tudok? - egyszerűen nem bírom, meg öl a kíváncsiság.

- Chifuyu, kétlem hogy a te dolgot lenne ez. Csakis rám tartozik. - ezzel be viharzott a szobámba. Nem érem őt....

Ezek után fel hívtam Takemichit, rég találkoztunk. Meg beszéltük, hogy a közeli parkban találkozunk. Egyre jobban érdekel Baji-san titka. Ki szeretném deríteni, de hogyan tegyem? Ki kell találom egy tervet... Talán Takemichi tudna segíteni.. Nem, Takemichi nem tudhat Baji-san titkairól.
Gondolataimbol egy melettem el haladó, visítva nevető lány csapat  szakított ki. Olyan hangosak!
" Egy újabb áldozata van, ennyi idő után" - egy pillanatra meg álltam, ki mondta ezt? Körbe nézve meg láttam Mikey-t, Mitsuyaval beszélgetni. Őket halottam az előbb. Újra el indultam de most feléjük sétáltam.

- Chifuyu, rég láttalak - mosolygott Mitsuya.

- Hali - Köszönt a melette álló is.

- Sziasztok - vettem fel egy vidám arckifejezést.

- Chifuyu, hallottad a híreket? - Kérdezte Mikey.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Úgy néz ki elölről kezdődnek a gyilkosságok - sóhajtott fel Mitsuya.

De hát Baji-san már nem öl.-gondoltam magamban.

- Ki az áldozat? - remélem nem ismerjük...

- Haruto nevű fiú - Mondta Mitsuya.

- Nem ismerem - ráztam meg a fejem.

- A város másik végén lakott - folytotta Mikey.

Egy meszebbi áldozat? Remélem nem ez Baji-san titka...

- Értem, nekem most mennem kell. Már biztosan vár Takemichi. - mosolyogtam rájuk.

- Takemichi? Mehetek? - csillant fel Mikey szeme.

- Persze - így végképp nem beszélhetek Baji-sanrol.

Már ketten  indultunk el. Mitsuya azt mondta, hogy ő Hakkaival találkozik és nem jött. Amint meg érkeztünk én gyertya tartónak érzem itt magam. Mikey olyan mint egy pioca, teljesen rá cuppant Takemichire. Már be volt sötétedve mikor el indultam haza. Olyan érzésem van mintha valaki követne. Hátra fordultam kétszer is, de nem volt senki sem mögöttem. Egy kicsit kezdek félni... Főleg így, hogy tudom vannak vámpírok. És van egy új áldozat. Előre fordulva újra el indultam.

- Csak így egyedül sétálgatsz? - Ölelte át a vállam Baji-san.

- Miért ne? - kérdeztem vissza.

- Mert egy gyilkos van a városban. - válaszolt.

- Baji-san te ölted meg azt a fiút? - kérdeztem rá kicsit félve.

- He? - nézett rám meglepődve. Talán nem számított erre a kérdésre.

- Chifuyu, volt egy egyességünk nem?- nézett rám. Igaza van.

- Igazad van Baji-san ne haragudj - sütöttem le a fejeim.

- Hagyd, gyere mennyünk. Valamit szeretnék csinálni veled - vigyorgott rám.

Mégis mire készülsz Baji Keisuke?

Haza érve vacsoráztunk, anyum nagyon fáradt volt. Meg mondtam neki, hogy feküdjön le pihenni. Be mentünk Baji-sanal a szobámba. Kíváncsi vagyok mire készül...

- Chifuyu ne haragudj, hogy ma rád kiabáltam - fogta meg a kezeim, úgy mint az iskolában.

- Nem kell - válaszoltam bele nézve a szemeibe. Rám vigyorgott és meg láttam a fogait. Talán éhes...

Lassan lökni kezdett az ágy felé. Amint el értem rá lökött. Ő fölém mászott. A nyakamhoz hajolt és meg puszilta. Nyalogatni és szivogatni kezdte azt. Még sosem csinált ilyet nekem de annyira jól csinálja, meg szívta erősebben mire fel nyögtem.
Hirtelen abba hagyta és fel nézett rám.

- Halkabban, anyud fel kel - simitott az arcomra. Le nézett újra a nyakamra, és meg nyalta a száját.
Értettem mit akar, csak bolintottam neki. Újra le hajolt a nyakamhoz, meg éreztem a fogait.

Köszönöm hogy el olvastad! Bocsánat a sok késésért és a hibákért !