Gyerekkori barátokból szerelmesek /Tom Kaulitz/✅

1. Új suli, új élet, régi barátság

Sziasztok Emily Kelin vagyok, 17 éves. Lipcsében élek a szüleimmel. Van egy nővérem aki Hollywood-ban él így nem igazán látom őt maximum chaten. Anyukám Miranda Kelin apukám neve pedig Félix Kelin. Apukám nagyon híres gitáros egész Europa ismeri őt ami kicsit fura számomra mert én nem vagyok olyan ismert hiába a lánya vagyok. De ez nekem teljesen jó.

-Jo reggelt -köszöntem anyának amint lementem a konyhába de anyám csak szó nélkül kiment az ajtón és elhagyta a házat. Apa nem él velünk mert anyából elege lett, elege lett hogy anya folyton csak ivott mióta meghalt a bátyám csak rám tudja fogni hogy ez az én hibám volt.

-Jo reggelt -ölelt meg a ház előtt Peter az egyik legjobb fiú barátom aki mindig is velem volt mióta csak az eszemet tudom. Voltak barátaim...de őket akkor itt kellett hagynom mikor elköltöztünk innen, 3 éve költöztünk vissza ma pedig új suli, új élet!

-Szia -öleltem vissza, Peter-nek hosszúkás barna haja van és kék szeme

(Csak úgy egy kép róla)

-Indulhatunk? -kérdezte miután beült a volán mögé majd elindultunk a suliba. Gyalog elég messze lenne de így volt csak 14 perc  -Izgulsz? -kérdezte miután leparkolt a suli parkolojában

-Kicsit..jó nagyon! Annyi minden másabb mióta elhagytam Lipcsét és fura...

-Most jöttél vissza 10 év után nem csodálkozok -ütögette meg egy kicsit a térdemet majd kiszállt az autóból én pedig követtem tettét.

-Szerinted szeretni fognak? -néztem rá a tőlem jóval magasabb fiúra aki elgondolkodott

-Tuti, és te leszel a suli új legszebb és legaranyosabb csaja! -borzolta össze a hajamat majd elfutott nevetve

-Hé ne hagyj már itt! -futottam utánna majd a hátára ugrottam -megvagy!

-Jolvan megadom magam csak ne viselkedjünk gyerekesen -ezen mindketten felnevettunk, belépve az iskolába elkapott a gyomorgörcs

-Oh franc...-bújtam jobban Peterhez aki észrevette, hogy eléggé ideges vagyok így átkarolva a vállamat vezetett el az igazgatói irodához.

-Jó napot! -léptem be miután kopogtam

-Áh, biztos te lehetsz Emily Kelin! -állt fel a székből majd nyújtotta is a kezét amit elfogadtam. Elmondta a suli szabályait és azt is hogy hol található a termem. Kérdezte hogy van-e olyan akit ismerek a suliból mire mondtam hogy Peter Jeremy Scott is ide jár mire behívatta, elmondta hogy mutassa meg nekem hogy mi hol található míg a többiek az órán vannak. Ezt az osztályfőnököm is hallotta mivel állítólag neki lyukas órája volt és a következő órája velem lesz. Elköszöntünk az igazgatótól majd Peter elkezdett végig vezetni az iskolában, hatalmas azt el kell mondanom de nem is igazán várhattunk mást a Kurfürst-Joachim-Friedrich- Gimnázium-tól.

-És végül itt van a termed -mutatott egy fehér ajtóra majd megfogta a kezemet és elkezdett húzni

-Nekem nem órára kellene mennem? -kérdeztem miközben kihúzott az udvarra és leültetett egy padhoz

-De, de mondanom kell neked valamit. -nézet a szemembe -Az osztályod fura lesz, sok a ribanc ebben az iskolában de főleg az osztályodban. Nem a legjobbat kaptad de sajnos ha csak oda volt hely oda volt hely -mondta majd megszólalt a csengő -a fiúk nem igazán normális fajta, sok a bolond és sok az olyan aki csak egy éjszakás kalandokat akar, majd ott hagyja a lányokat. -mire befejezte a mondandóját az udvaron már hemzsegtek a tanulók -Na gyere menyjünk be -fogta meg a kezemet majd elkezdett húzni -kérsz valamit? -kérdezte mikor megálltunk egy büfé előtt. Én csak megráztam a fejem ő pedig addig beszélt a büfés nénivel én pedig egyhelyben felmértem a szememmel az aulát. Hatalmas nagy ablakok vannak és hatalmas. A szemem megakadt egy 4 csapatos fiú csoporton akik elég ismerősek voltak. Ahogy láttam ők is észre vettek és amit ittak -gondolom teát- félrenyelték majd összenéztek és elmentek

-Jol vagy? -lengette a kezét előttem Peter mire rá néztem

-Mi? Ja aha csak valami fura volt -indultunk el egymás mellett fel az emeletre majd a termemnél elváltak útjaink, még voltak a folyosón de most nem nagyon érdekelt. Óvatosan benyitottam és láttam hogy az osztályfőnököm van még csak bent a terembe

-Üdv Emily -fogott velem kezet majd elkezdtünk beszélgetni a suliról.

-Igen, Peter nagyon kedves fiatalember az iskolánban, örülök hogy tetszik önnek az iskolánk -mondta majd hallottam ahogy nyílt az ajtó és bejött rajta 2 fiú akik elég furán néztek rám. Ismerősek de nem tudom honnan, annyi minden törlödött az emlékemből

-Fiúk, nem akartok bemutatkozni? -kérdezte az osztályfőnök mire a fekete hajú ide akart jönni de a másik lefogta

-Ismerjük -jelentette ki a raszta hajú fiú mire én csak egy felvont szemöldökkel néztem rá mire ő csak vigyorgot

-Ezesetben rendben van, az osztálynak miután bemutatkozik akkor őt hátul az ablaknál lesz helyed ha neked rendben van

-Természetesen -mondtam

miután bejött mindenki a tanárom elmondta, hogy új vagyok és hogy mutatkozzak be

-Sziasztok! Emily Kelin vagyok, 17 éves. Most költöztünk vissza Lipcsébe 10 év után, új életet szeretnék kezdeni és emiatt is választottam ezt a gimnáziumot -fejeztem be mire az osztályfőnök mellém állt

-Valakinek valaki kérdése?

-Mi történt a szemeddel? -kérdezte egy lány a második padsorból mire a szívem a torkomban dobogott

-Ja elég ronda -nevetett fel a mellette ülő mire a tanár lekiabálta őket mindenfélével én pedig leültem az új helyemre. Mindig ezzel voltam csufolva hogy az egyik szemem világos kék a másik pedig világos zöld. Utálom!

Órák után senki nem igazán jött oda hozzám beszélgetni, amíg Peter be nem jött hozzám

-Na Mizu kicsi? Milyenek? -tudta jól a választ én pedig csak szomorúan néztem rá -Na ne szomorkodj! Nézd mit hoztam neked? -húzott elő a pulcsijából egy tábla csokit

-Köszi..-mondtam mosolyogva. Ezek után elment mert hívta az egyik haverja míg én egyedül maradtam

-A barátod? -kérdezte egy nagy tüsis hajú fiú. Jó sok hajad van haver

-Hat csak legjobb barát -néztem rá mire kihúzta a mellettem lévő széket és leült rá

-Értem, mikor jöttél vissza? -mosolyogott rám, annyira jó látni ilyen pozitív embereket suli időben is

-Hát iskolakezdés előtt pár nappal. -mondtam -Nem igazán volt kedvem vissza jönni...

-Miert nem? -kérdezte szomorúan. Annyira cuki baszki

-Hát..nem igazán szeretnék róla még beszélni! -néztem rá egy kínos mosollyal

-rendben van, ha készen állsz én itt vagyok nyugodtan elmondhatod -tartotta ki a kezét hogy megöleljem amit meg is tettem.

-Köszönöm am... -rájöttem hogy nem tudom a nevét így kínosan csak rá néztem ő mosolyogva megcsoválta a fejét

-Bill, Bill Kaulitz -mondta

-Huh..ismerős csak nem tudom honnan, találkoztunk mi már? -neztem rá aki csak mosolyogva vállatt vont majd végül leült a raszta mellé. Annyira ismerős!