14. Haza Lipcsébe

124 7 2
                                    

Alig aludtam valamit, folyton az járt az eszembe hogy mivan ha anya rájött hogy az bizony én vagyok. Talán haza kellene mennem

-Hova hova? -nyitott be Tom a szobába mire én leültem az ágyra

-Haza

-Mivan? Emy nem mész! -tette le a ruhát a kezemből és magafelé forditott.

-De Tom, megyek. Nem akarok nektek bajt kérlek értsd meg! -néztem rá, a szemei az aggodalomtól cikáztak össze vissza mire Bill is bejött a szobájába.

-Itt mi folyik? Miért van Emy bőröndje a...ugye nem?

-De Bill -néztem rá aki megfogta Tom vállát és egy kicsit arrább húzta megnyugtatni. Nem tudom Tomot miért érdekli ennyire hogy elmegyek. Igen megígérte hogy velem marad és mellettem de muszáj vissza mennem ezt ők is tudják..

-hozzank bármikor vissza jöhetsz és ha bármi van azonnal hívj kérlek! -mondta könnyes szemmel Bill mire Tom csak kiviharzott az ajtón -baszki..-nézet testvére után -Emy ugye nem akarsz minket elfelejteni?

-Bill dehogyis! Ugyan úgy megyek hozzátok ígérem csak anyával kell lennem...tudom hogy nem lesz nektek se jó ha én veletek maradok mert anya tönkre tesz titeket -öleltem meg a fiút aki habozás nélkül vissza ölelt

-Ezt kérlek vidd magaddal! -nyujtott felém egy pólót ami gondolom Tomé így csak értetlenül néztem rá
-Tudom tetszik neked Tom, na kérlek! -elvettem tőle.

Már a Hotel bejáratában állok miközben az összes fiú ölel. Miután mindenki elbúcsúzott -pedig holnap jönnek haza -lejott Tom is aki gyengéden de mégis úgy ölelt mint akit soha nem akar elveszíteni

-Kérlek ne szakitsd meg a kapcsolatot -súgta a fülembe ami arra késztetett hogy erősebben öleljem át amit ő is követett

-Ne aggódj, fontosak vagytok nem fogom! -amint ezt kimondtam ő csak belepuszilt a nyakamba amin nem kicsit lepődtem meg de félre tettem.

Végül Bill kivitt a reptérre ahol könnyes búcsút vettünk. Úgy érzem ezek voltak az utolsó együtt töltött napok, ezentúl újra anya irányítása alatt leszek de ha ez kell hogy anya ne tegye őket tönkre akkor megteszem.

Már éppen úton vagyok haza taxival mikor megláttam hogy a házunk előtt rendőrök állnak és a ház le van kordon szallaggal zárva.

-Álljon meg kérem! -a sofőr így is tett majd oda adtam neki a pénzt borravalóval majd elkezdtem futni a házhoz

-Héhé! Ide tilos a bemenet!

-itt lakom! -neztem a rendőr szemébe mikor megláttam hogy anya férjét Jakob-ot a rendőrség bilincsben viszi a rendőr autó felé. Amint rám nézet azonnal elkezdett kiabálni!

-MINDEN A TE HIBÁD TE KURVA! -orditotta rám mire össze rezzentem, az egyik rendőr férfi pedig be állt elém. Láttam ahogy anyát is kihozzák és 2 fekete zacskot...nem vagyok már kicsi szóval tudom mi ez. Anyáék megöltek valakit? Basszameg nem kellett volna haza jönnöm!

-Elnézést kisasszony ön ki? -jött ide az egyik dolgozó -Elnézést Albert főkapitány vagyok a helyi főkapitányságról -nyujtotta a kezet

-Emily Kelin -forgadtam el a kezét majd ő is bemutatkozott

-Értem, mi történt itt? -kérdezte és láttam hogy kamerázó emberek vannak körülötte szóval lehet hogy előben vagyok. Na geci..

-Elnézést de nem tudok semmit, meg csak most értem haza és most látok itt mindent

-Értettem! Nem tudja hogy a szülei miért gyilkoltak?

-Igazaból csak anyám volt a vérszerinti. Nem, nem tudom hogy mi oka lehetett. -nem mondhatom el hogy talán azért mert megszöktem és nem voltam hajlandó haza jönni hozzá, de mikor meg hazajövök akkor meg kiderül anyám nem csak alkoholista hanem gyilkos is -De nagyon remélem hogy az édesanyám és a férje életfogytiglant fognak kapni, rengeteget bántalmaztak miután édesapám elhagyta anyámat és hogy a bátyám meghalt. -húztam fel hátul a felsőmet hogy lássák a ferincemen végigfutó heget

-Intézkedünk, és kérnék egy telefonszámot hogy el tudjam önt érni hogyha a bíróság elé kerülne a szülei -megadtam neki majd végül elköszöntünk. Gondolkodtam hogy hova mehetnék de nem jutottam semmire amíg be nem ugrott hogy Bill adott egy kulcsot amivel mindig be tudok náluk menni. Beültem hát az autóba és elindultam hozzájuk. Nem laknak olyan messze de azért egy üres házban nem akarom hagyni az autómat.

Amikor kinyitottam az ajtót szembe találtam magam Simone-al

-Simone? -néztem rá meglepve mire megölelt

-Uristen! Emy dragám! -ölelt magához -Te hogyhogy itt? A fiúk?

Elmeséltem neki mindent és teljesen megértett, elmondta hogy ha szeretnék akkor maradhatok itt a fiúkkal vagy majd náluk leszek..hát akkor már inkább maradok a fiúkkal, lehet jól jönne egy kis társaság. Éppen a konyhát takarítottuk miután kisütőttünk egy kis süteményt amikor hallottuk hogy nyílik az ajtó. Már vagy 6 órája hogy haza jöttem Németországba és amint kinyílt az ajtó nem hittem a szememnek

-Tom lassíts már! -hallottam meg Bill hangját és hogy Tom beviharzott az ajtón majd leült a kanapéra. Én és Simone csak össze mosolyodtunk és nem szóltunk semmit csak álltunk csendben.

-Haver egy napot ott kellett volna meg maradnunk!

-Igen Gus? Igen? Neked ez a fontos, nem is Emily? -amikor meghallottam a szemem meglepődtem -Nem azért voltam azon a turnén mert annyira kedvem volt hozzá hanem azért mert gondoltam lehetek egy kicsit kettesben Emily-vel is. Amikor a koncerten megláttam az anyját aggódni kezdtem hogy mivan ha el akarja vinni. Erre ma meg hazajött de a háznál nem volt senkit! Basszameg aggódok! -támasztotta meg a könyökét a térdein és a kezen a fejét. Láttam ahogy Bill szét néz mivel nem tudta mit tegyen amikor meglátott engem azonnal felvisitott!

-AAA EMILY! -es ekkor elkezdett felém rohanni. A nappaliban ülő fiuk azonnal rám kapták a tekintetüket mire a többi három is elkezdett felém futni, igaz Georg majdnem elesett a szőnyegbe. Amint Bill letett Tom azonnal felkapott majd a nappali közepén kezdett el pörgetni mint aki már évek óta nem látták egymást

-Te-te hogyhogy? -nézet rám vigyorogva -

-Anyut lecsuktàk gyilkosságért így nem volt hova mennem gondoltam akkor ide jövök, amikor bejöttem láttam anyukátokat aki itt takarított így segítettem majd felajánlotta hogyha akarok lakhatok veletek vagy velük!

-Velünk! -nézet Tom kerlelően anyukájára

-Veletek lakik, ezt már eldöntötte -jelentette ki Simone mosolyogva mire Tom szorosan magához ölelt

A nap hátra lévő részében beszélgettünk, filmeztunk, ettünk majd Simone haza ment. A fiukknak elmondtam mindent és megertették a helyzetem, Georg, Bill latták a műsort amit rólam vettek fel a ház előtt és amikor anyaekat elvitték így ők tudtak mindent csak Tom és Gustav nem így nekik is kitárgyaltuk.

A mai nap után úgy érzem én tényleg beleszerettem Tom Kaulitzba és soha nem akarom őt elhagyni.

Gyerekkori barátokból szerelmesek /Tom Kaulitz/✅Onde histórias criam vida. Descubra agora