Gyerekkori barátokból szerelmesek /Tom Kaulitz/✅

15. Házibuli. újra

Fájdalom
Az utóbbi időben alaposan megismertem,
Azt a fájdalmat amit ugyanaz az ember okoz újra meg újra...
Csak azokban a ritka pillanatokban illan el a fájdalom, mikor magához húz és mindenfélét ígér,
Amit végül nem tud betartani....

-Halljátok! Natasha házibulit szervez -mondta az osztályba belépve Sarah majd leült az egyik pad tetejére.
Emlékeztek még mi volt a múltkori bulin? Amikor Henrik megjelent és Tom kiállt mellettem majd kiderült Sarahnak tetszik Tom, de Tom Natashaval van együtt? Na azóta Sarah is elkezdett kurvaként viselkedni hogy "hátha" majd össze tud jönni Tommal. Ám Tom fura a mostani időkben, alig van velünk és inkább a csajával van ami miatt néha a szívem megszakad. Tudtam nem kellene bele szeretnem mert ő soha nem fog másként mint barátként tekinteni rám.

-Emy neked is jönnöd kell! -jelentette ki Bill a száját húzva -annyira utálom azt a nőt -ült le mellém majd elkezdett beszélni amit végig bámultam mert csak Tom járt az eszembe

Már Natasha házában vagyunk és mindenki iszogat és jól érzi magát. Oliverről nem hallottam semmit se de voltak napok mikor keresset és beszéltünk állítólag dolgozik. A fiúk felszivódtak, Tom smárolt Natashaval ami miatt kicsit rosszul lettem. Szeretem Tomot de azért rossz látni hogy ez talán viszonzatlan szerelem marad

-Oh szia Emily! -jött oda az egyik évfolyam társunk Trevor

-Szia! Miujsag van, régen hallottam felőled -néztem rá miközben leült mellém

-Oh semmi különös igazából most szakítottam pár napja a baratnőmmel és gondoltam foglalkozok egy kicsit magammal de mikor megláttalak muszáj voltam ide jönni -nézet mosolyogva a szemembe miközben a kezét a térden pihentette -De ugye nem zavarok?

-Dehogy zavarsz Trevor! Sajnálom ami köztetek történt pedig jó páros voltatok

-Hát nem lehet minden Happy End nem igaz? -láttam kicsit aggódik vagy nem is tudom. De nagyon igaza van ebben

-de, nagyon is igaz -sóhajtottam, talán a mi történetünk se lesz Happy End. Talán én egyedül maradok míg Tom elveszi feleségül az álom baratnőjét Natashat majd lesz 5 gyerekük aztán én el leszek felejtve. Belegondolni is rossz ebbe de tudom hogy talán ez lesz a vége, én pedig belehalok Tom hiányába

-Minden okés? -kocogtatta meg a vállamat mire megrezzentem.

-Aha csak elgondolkodtam -néztem rá mosolyogva majd felálltam amit ő is követett -Megyek hozok valamit inni kérsz te is?

-Megyek veled -Erre csak vállat rántotam majd elindultunk a konyhába ahol nem igazán volt valami gusztusos látvány amit láttam. Natasha a konyhapulton ült míg Tom előtte állt és csókolgatta amit a kis ribanc sohajtással díjazott. Mikor meglátott engem azonnal arább tolta Tomot

-Mivan furaszemű? Nem láttál még embert kurni vagy vagy mivan?

-Nem is néztelek titeket! -mondtam még mindig nekik háttal

-Akkor húzzál ki innen ribanc! -legszivesebben hozzávágtam volna kezemben lévő piásüveget de ekkor megéreztem Trevor kezét a derekamon aki lágyan kihúzott a konyhából a hátsó kertbe másik kezében két pohárral majd elkezdtünk iszogatni és füves cigit szívni ami hatására kezdtünk kicsit be csicsenni .

/Tom szemszöge/
Mikor megláttam hogy Trevor megfogta Emily derekát az ideg az agyamíg szállt. Tudom! Nagyon jól tudom hogy Emily nem szeret engem és tudom hogy ez egy viszonzatlan szerelem lesz de nem bírok magammal. Kurvára beleszerettem Emilybe és nem fogom soha magára hagyni de most ezt Natasha nem tudhatja.

-Minden rendben van Tommy? -Kérdezte a pulton ülő lány arra várva talán hátha lefekszem vele de...de mióta Emy visszatért az életembe azóta egy lánnyal se voltam

-Bocs Lee de nekem mennem kell -mondtam majd megfogva a kocsi kulcsot elhajtottam a háztól.

A gondolataim össze vissza cikáztak de leginkább Emily-n. Elakarom neki mondani hogy mennyire fontos számomra de mivan ha...mivan ha...

/Emy szemszögéből/

-Emy! -hallottam meg Bill hangját amitől megijedtem

-El kell menned! -néztem a fiúra aki érthetettlenül nézet -menyj már! -amint elment én eloltottam a cigit majd eldobtam amilyen messze csak tudtam.

-Szia Bill

-Na végre azt hittem eltűntél! -mondta megnyugodva -Annyi hogy menni kellene

-Haleluja! -tettem össze a kezemet hogy végre megszabadulok ettől a háztól

-Emy te füveztél?

-Nem! Miből gondolod?

-Csak mert olyan a szagod -szagolta meg a felsőmet majd komolyan a szemembe nézett

-Jo egy kicsit. Egy szivást eskü!

-Mégegyszer meg ne tudjam kérlek! -mondta aggódva majd átöleltem jelzés kép hogy bízhat bennem. Mire visszaértünk fogalmam sincs hogyan vagy melyik szobába mentem be mert már hulla voltam.

Az éjszaka közepén csak annyit hallottam hogy nyílík az ajtó és valaki le öltözik majd befekszik mellém és magához húz de ezzel nem voltam most hajlandó gondolkodni mert álmos voltam így hát elnyomott az álom világ...

Na hiii💟 áh az az idézet kellett az elejére mert nagyon tetszett szóval igen plusz lényegében illik a könyvhöz. Ha van ötletettek nyugodtan írjatok le elolvasok mindent💓