Gyerekkori barátokból szerelmesek /Tom Kaulitz/✅

17. Érzelmek

-Mit akarsz? -tette nadrágja zsebébe a kezét a fiú mire Tom úgy orr nyergen vágta hogy az azonnal vérezni kezdett.

-Azt hitted bazdmeg nem tudom meg hogy hol van?! -Rontott volna újból neki de a fiúk azonnal lefogták -Mi a faszt csináltál vele?

-Ember neked mi közöd van hozzá?

-Sokminden! Mi van köztetek bazdmeg! -ragadta meg azonnal a fiu poloját

-Együtt vagyunk -amint ezt Trevor kijelentette nagy büszkeséggel Tom azonnal elkezdte őt a parkolóban ütni, verni

-Szállj le róla! -ütött mégegyet az arcába ami már tisztára véraláfutásos volt

-Hé hé hé elég! -húzta le testvérét a fiúról

-Jobban jársz ha nem keresed és mindenhol letiltod! Nem akarlak újra meglátni a közelében és ezt a kapcsolat jobb ha megmondod neki hogy feloszlik!

-Megmondanám ha tudnám! -törölte a polojába az orrát -De bazdmeg ott fekszik bent!

-Mit csináltál vele te elmebeteg!?

-Én vagyok az elmebeteg? Én? Pont én Tom Kaulitz? Most is te rontottál nekem és nem én neked, neked mi közöd van hogy kivel van együtt elvégre barátnőd van

-Natasha nem jelent számomra semmit és eddig se jelentett -Nézet komoly tekintettel a másik fiú szemébe -Emilyért pedig az életemet adnám, nem csak gyermekkori legjobb barátnőm, hanem az a lány aki számomra megér minden kincset! Szeretem bazdmeg! -Amint ezt Tom kimondta azonnal könnyekkel a szemébe futott be a recepcióra hogy megkérdezze merre találhatja a lányt ám már lejárt a látogatás így elmondták neki hogy csak holnap mehet be.

/Tom szemszöge/

Tegnap amint megtudtam hogy Emily kórházba került és a legszebb hogy Trevor miatt azonnal elindultam oda a fiúkkal majd a parkolóban szétvertem azt a fiút aki miatt az a lány aki számomra a minden most bent fekszik egy terembe. Másnap reggel van én azonnal elkezdtem öltözni a többiek is úgy döntöttek hogy jönnek hiszen mégis a legjobb baratnőjükről volt szó. 11:23 van az orvosok azt mondták hogy van latogatója de ha szeretnénk bemehetünk de csak óvatosan.

-Menyj te Tom -fogta meg a vállamat Bill és a többiek egyet értően bólintottak így hát benyitottam félve az ajtón mikor megláttam az édesapját és Olivert

-Akkor mi megyünk is -állt fel az apja majd elköszöntek tőle aztán kimentek. Én azon nyomban mikor zárult az ajtó könnyes szemmel zuhantam a nyakába

-Annyira sajnálom! -hallottam keserves hangját -Annyira sajnálom Tom, ez az én hibám, nem kellet volna elmennek arra a találkozóra

-Shh! Emy ne gondolj erre hiszen nem a te hibád -sepertem ki gyönyörű puha haját a két szép szeméből -Ez az egész Trevor hibája és nem a tiéd -mondtam majd homlokomat homlokának döntöttem -Elmeséled mivolt?

-Hát..annyira emlékszem hogy Trevor elmondta az érzéseit irántam aztán ittunk és egy kamionnal karamboloztunk...

-Az a fasz...ne aggódj pici -fogtam meg a kezét és adtam rá egy puszit

-Tom..-hallottam fájdalmas hangját, istenem! Megölöm azt az embert!

-Igen picur? -Láttam ahogy a becenévre elpirul egy kicsit annyira aranyos.

-Kérlek ne hagyj el -tekintetében félelmet, aggodalmat és komolyságot láttam.

-Soha nem hagylak magadra ezek után! Megígérem! -pusziltam homlokon. Annyira megakarom csókolni basszameg!

-köszönöm -mondta majd átölelt amit óvatosan viszonoztam. -Tom a fiúk is itt vannak?

-Igen, hívjam be őket? -néztem rá mosolyogva mire bólintott egy aprót így kimentem a fiúkhoz

-Gyertek! -néztem rájuk majd bementek de Bill visszahúzott

-Elmondtad neki?

-Nem, de van egy ötletem

-Rendben van -veregette meg a vállamat majd én is bementem utánna.

-Annyira aggódtunk mikor hallottuk a híreket! -Láttam ahogy Bill szeméből a könnyek folytak már. Hát igen a testvérem mindig is egy gyenge lelkű volt de utoljára akkor láttam őt így sírni mikor Emy elhagyott minket és Seattle-be utazott. Akkor azt hittük hogy soha többet nem fogjuk látni és a szívünk szakadt meg érte.

-Nincs bajom

-Francokat nincs! Az a faszfej néz mit tett veled! -Georgnak igaza volt, én csak Emily mellett ültem miközben a kezét fogtam -Alig tudsz beszélni is

-Georg semmi bajom, mivan Trevorral?
-Mi ekkor csak összenéztünk

-Emy...mit érzel Trevor iránt? -Erre mondjuk én is kíváncsi voltam.

-Hát Bill, nem tudom..nem ismerem és nem igazán jön be az egész egy elhamarkodott kapcsolat lett -vont vállát mire megkönnyebűltem -Semmit nem érzek iránta és Tomnak tudok igazat adni
-Nem tudtam mit mondani, igazat add nekem? Bár igen igazam van hogy ez mind a faszi hibája de woa sose hallottam még ilyet a szájából

-Akkor jó -Sohajtott Bill. Beszélgettünk meg egy kicsit majd végül egy könnyes búcsú után kimentünk. Az orvos elmondta hogy holnap haza lehet vinni Emilyt és hogy lenne e aki haza hozza. Először az apukájat kérdezte meg aki visszavonta

-Majd Tom Kaulitz eljön érte -fogta meg a vállamat. Ennyire szembetűnő hogy szerelmes vagyok Emily-be?

-De..

-Tom nincs de, szereted Emyt és szeretném ha melletted boldog lenne. Mond el neki mit érzel hiszen sose tudhatod és bízok benne hogy a lányom is érez irántad érzéseket! Emilyt ismerem hiszen a lányom és tudom hogy nagyon jó ízlése van fiúk téren. Már amikor beléptél az ajtón láttam hogyan nézett rád. Ne aggódj fiam! Mond el neki és legyetek egy boldog család a jövőben -nyújtotta a kezet

-Ennél szebb szavakat se kaptam még -fogtam vele kezet mire magához rántott egy ölelésre -Köszönöm uram! Ígérem vigyázni fogok a lányára!

-Azt megköszönném -mosolygott az apja, Emily annyira hasonlít rá és talán ezért olyan gyönyörű mert az édesapja kész modell alkat. Jó nem azt mondom hogy bejön az apja csak értitek na

-Oliver hol lesztek? -kérdezte Bill Emily bátyjától

-Apával élek már és Seattle-be megyünk vissza -Hát igen, miután kiderül hogy Emilynek van egy bátyja így az apjuk is felkereste őt így kivette a fiút a családból és "egy családként élnek"

A nap végül hamar eltelt. Én egész éjjel alig aludtam mert csak Emily járt az eszembe, szeretném neki elmondani és tudom is hogy mivel.