Gyerekkori barátokból szerelmesek /Tom Kaulitz/✅

9. Vallomás

Jó pár hét eltelt mióta anyával veszekedtem, Henrikkel azután újra összejöttem és fogalmam sincs hogy miért, csak egyszerűen annyira jól néz ki hogy nem tudom. Komolyan mondom nem tudom mi van velem. Mai napon éppen Peter buliján vagyok a fiúkkal ahol mondjuk Petert már egy jó ideje nem láttam ám helyette mást igen. Henriket. Odajött hozzám beszélgetni de én csak némán hallgattam. Unom. Fogalmam sincsen hogy miért jöttem újra össze egy olyannal akinek nem jelentek semmit ezért pár napja újra szakítottam vele de ma nem tudom miért van itt.

-Nem tudom mit tettem de kérlek hallgass meg! -azt se tudta hogyan érje el nálam azt hogy meghallgassam. Nincs kedvem vele beszélni.

-Henrik kérlek! -könyörgtem már neki vagy 5 perce hogy menyjen haza de még mindig itt áll.

-Oke, nézd én...

-Henrik menyj el!

-Nem megyünk be inkább megbeszélni? -nézet rám amolyan könyörgő tekintettel mire meghallottam magam mögül egy ismerős hangot és egyből oda fordultam

-Megkért hogy menyj el!

-Tom megoldjuk, nyugodtan menyj el! -tettem a fiú mellkasára a kezem

-Nem, inkább maradok!

-ne ne ne ne ne mi ez most komoly? -nézet rám mérgesen én pedig a tekintetemet a két fiú között váltogattam. Majd egy pár perc hatásszünet után megszólalt újra -Nem is Emilyről és rólam van szó hanem rólad és Tomról! Hülyéskedsz velem? Valojában ezért szakitottál velem, mert ebbe a szerencsétlen buzi gyerekbe vagy szerelmes!

-Ha Emily Kelin szakított veled az azért lehet mert talán végre felnyílt a szeme és rádöbbent hogy jobbat érdemel! -mondta már idegesen és vigyorogva Tom majd nyílt az ajtó és megláttam ott Saraht. A legjobb barátnőmet. Róla tudni kell hogy nagyon szerelmes Tom Kaulitzba. De ezt itt elbasztam.

-Szerelmes vagy Tom-ba? -nézet rám könnyes szemmel Sarah majd beviharzott

-Sarah, én nem...! -mentem volna utánna de inkább visszafordultam -Henrik menyj haza! -néztem már könnyes szemmel a fiúra.

-Sose voltál jó barátnő! -mondta majd elment, belőlem pedig a sírás előtört. Ha belegondolok az életem nem állt másból eddig csak sirásból, veszekedesbol, szakitásból.

-Gyere be -fogta meg az oldalamat Tom majd bevezetett a nappaliba. Ott elmondtam Peternek is mindent aki nyugtatni próbáld de hát nagyon be volt rúgva aztán végül megkerestem Saraht

-Bejohetek? -kopogtam a szobája ajtaján

-mit akarsz?

-Figyej, félre értetted! Nem tetszik nekem Tom és tényleg semmi nincs köztünk! -fogtam meg a kezét majd könnyes szemmel rám nézet

-Biztos? -kérdezte szipogva. Ahj elbasztam!

-Igen! -öleltem meg majd visszaölelt. Ezt az idil pillanatot pedig egy kopogás zavarta meg -Gyere!

-Emily, beszélni szeretnék veled -mondta Bill mire Sarah-ra néztem aki bólintott

-Igen? -kérdeztem miközben kiléptem az ajtón

-Holnap után lenne egy turnénk és szeretnénk ha eljönnél -Mondta azzal az aranyos mosolyával.

-Es engem miért akartok vinni? Olyan kivülállónak érezném magam...-forditottan el a fejemet, de ő vissza fordította hogy a szemébe nézzek

-Miért lennél kivülálló? Ne érdekeljen mit gondolnak majd a többiek, a legjobb barátnőm vagy...Emily gyere kérlek!

-Rendben -egyeztem végül bele. Visszamentem a szobába elmondtam Sarahnak hogy mi történt ennek nagyon örült bár kicsit szomorú volt hogy ő nem jöhet de azt mondta bele nyugszik.

-Menyjünk inni! -fogta meg a kezem majd lehúzott a konyhába ahol nem kicsit ütött be a pia. Már csak annyit éreztem hogy valaki átöleli a derekamat és a nyakamba csókol. Mikor hatrafordultam Billt láttam.

-Mit csinálsz Bill? -kérdeztem nevetve miközben a kezemet át tettem a tarkójánál

-Annyira gyönyörű vagy...nem tudok neked ellenállni! -nézet mélyen a szemembe majd megcsókolt. Az egész világ lelassult körülöttem amint ajkait az enyémre tapasztotta. De hiába is voltam részeg tudtam hogy ezt nekünk nem szabad

-Bill...mi csak barátok vagyunk -Toltam el magamtól a fiút majd kifutottam a házból. Most nem jött utánnam senki se. Mikor hazaértem átöltöztem majd csináltam valami ételt hogy egyek aztán elmentem lefürdeni olyan 22 óra felé majd végül elmentem aludni. A fiúk most ha jól láttam Tom és Bill a kanapén voltak a másik kettő pedig felszívódott.

A fiúk szemszögéből:

-Hé Tom -szolalt meg Bill a másik kanapéról a korom sötétségben

-Hm?

-Ébren vagy? -kérdezte kissé felülve a fekete hajú

-Igen, ja miért? -mondta kicsit komásan Tom mivel már így is fáradt és nem tudja testvére mit akar mondani

-Asszem kurva nagy hülyeséget tettem, megcsókoltam Emilyt a bulin -Amint ez Bill kimondta Tomnak kipattantak a szemei és már a sirás kerulgette
-Olyan jól csókol és úgy érzem talán beleszerettem -mosolyogva mesélte el Bill hogy mit gondol Emilyről miközben Tom a könnyeivel küszködve hallgattta, már próbált mindent végül egy parnába nyomta a fejét.-Szörnyű ember vagyok!

-Nem, nem tesó...Tudod..megesik az ilyen hogy nem gondolkodunk tisztán -vett mély levegőket hogy ne sírja el magát -És milyen volt?

-Egyszerűen tökéletes, azt mondja hogy nem tud csókolni de úgy mint ő egy lány se csokolt meg meg így annyira édes ajkai vannak és....

-Jo elég lesz! -Jelentette ki Tom majd küszködve azzal hogy ne sírja el magát elaludt.