Veszélyes vonzalmak

Első

Első fejezet - Emma Reed

Nem telt el olyan sok idő azóta, mióta Easton telefonjába megláttam az exe, Sarah üzeneteit. Később meghallgattam a mondandóját, és a legrosszabb csak az volt, hogy nem szólt erről. Meg kereste őt több év után, és neki ez természetes volt. Nem vagyok paranoiás, sőt, többnyire leszarom, vagy pozitív vagyok, de nagyon fura volt számomra. Az már biztos, hogy akar tőle valamit, de hogy mit… Nos, passz. 

Január 20-adika van. Éppen az érettségire tanulok ( bár csak jövőre lesz ) de jobb most, mint soha, nem de? Easton az egyetemen van, lassan vége az évnek, neki is sorba jönnek a vizsgák. Ma meglehetősen laza napom volt. Csak 5 órám volt, szóval már délután egykor itthon voltam.

Néha elgondolkozok azon, hogy hogyan tarthat ez köztünk ilyen sok ideje? Már két hónapja, hogy együtt lakunk, és semmi vita nem volt. Ilyen hosszan tartó normális kapcsolatom nem volt még. Most egy új filmnek kezdtem bele, vagy inkább minisorozat Netflixen, elég fura. Amikor nézem, úgy érzem magam, mint az egyik mellékszereplő. Egy házaspárról szól, azon belül az egyik író, és egyetemi tanár, aztán megcsalja a feleségét az egyik diákkal. A feleség pedig rájön, aztán ő is megcsalja. Fura érzésem van, amikor ezt nézem. Belegondoltam abba, hogy milyen lett volna, ha Eastonnek lett volna felesége, és megcsalta volna őt, miattam?! A gondolatok közepette eszembe jut Sarah, és az, hogy flörtölt vele. Néha feltör bennem az a kétely, hogy nem-e beszélget még most is vele…Persze titokban. És ha találkoznak? Amikor belemerülök ezekbe a gondolatokba, egyből olyan érzésem lesz, mintha elveszteném. A szívem szúr, és nyom. Ebben a pillanatban kinyílik a bejárati ajtó, és Easton mosolyogva felém lép.

– Szia, kicsi lány – csókot lehel a számra – Hogy telt a napod? – mondja figyelmesen, majd besétál a konyhába. Esküszöm, mint két házaspár.

– Unalmasan. Azon belül feleltem, és 4-es lett – nyújtózok egy nagyot, és követem őt a konyhába.

 – Neked milyen volt? 

– Gyors, és unalmas is egyben. Legközelebb már csak vizsgára kell bemenjek, két hét múlva. Addig itthon leszek – mondja miközben beindítja a kávégépet.

– Csinálsz nekem is, kérlek? 

– Természetesen 

Miközben őt nézem, a szemem a telefonjára pillant, ami mellettem pihen az asztalon. Odahajolok, hogy megnézzem ki írt, mert őszintén megmondom, vannak kételyek.

– Nem bízol bennem, igaz? – kérdezi, én pedig megrezzenek a hirtelen kérdés miatt.

– Nem arról van szó… 

– Akkor miről, Emma? Egy hónap telt el azóta. Egy – mondja szomorkás arccal. 

– Tudom. De te is tudod, hogy innentől kezdve ez lesz! Mit gondolsz, rád ír az exed, aki egy drogos kurva, és ne aggódjak? – háborodok fel, majd megrázom a fejem – Te nem aggódnál? 

– De… De azt hittem, hanyagoljuk ezt. Nézd át nyugodtan, nem írok vele – mutat a telefonra – Gyerünk! Győződj meg róla!

– Nem szükséges – mosolygok rá, majd mögé nézek – A kávé! – kérdőn néz rám, amikor végre hátrapillant az épp kifutó kávéra.

– Bassza meg! 

Így telik hát az esténk: Kávét iszogatunk, és nevetünk  a filmeken amiket megnézünk. Esküszöm, a legjobb dolog a vele töltött idő. Amikor hozzábújok, rendesen otthon érzem magam.  Mai napig fura, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem. Rápillantok, ő pedig gyönyörű zöld szemeit az enyémbe fúrja. Lassan közelítek hozzá, ő pedig türelmetlenül magához húz, és erősen a számba csókol. Megfogja a tarkóm, és nem enged. Lovagló ülésbe helyezkedek  el rajta, amire sóhajt egy nagyot. Letépi rólam a hálóinget, ami egy vörös - fekete ruha ( Csak, hogy szexizhessek ) Aztán a csupasz  mellem kezdi fogdosni, nyomkodni. Hirtelen megpördít, és maga alá helyez. Vadul falja a szám, és a keze egyre lentebb halad a mellemről. A bugyim egy mozdulattal leszedi (tépi) majd ujjait a bejárathoz viszi. Először csak egy ujját érzem magamban, aztán kettőt. Vadul mozgatja ki-be, én pedig érzem, hogy lassan átlépem a gyönyör kapuját. Mielőtt, de pont abban a másodpercben, amikor feltörne bennem az orgazmus, kihúzza az ujját, és lenyalja a nedvemet. Bosszúsan nézek rá, erre ő a nyakamra helyezi a kezét, és épp-hogy megszorítja azt. Ekkor pedig meg érzem magamban a farkát. A hirtelen érzés miatt felnyögök, amikor ő erősebben szorítja a nyakamra font kezét, az ütem is gyorsul. Érzem a bizsergést a gerincemben, behunyom a szemem, és  átadom magam a gyönyörnek. 

Pár másodperc múlva már mindketten kifulladva lihegünk az ágyban. A plafont bámulja, és nem szól semmit, ahogy én sem. Csupán a kezem az övében pihentetem. 

– Easton…

– Igen? 

– Te mit gondoltál rólam, amikor először megláttál ? – kérdezem, és felé fordulok.

– Mindenre gondoltam veled kapcsolatban, de arra nem, hogy szerelmes leszek beléd – mondja őszintén, és végre ő is a szemembe néz.

– Idegesítő voltam, mi? – kérdezem mosolyogva.

– Nem. Már akkor is volt benned valami megmagyarázhatatlan. Hazudni akartam magamnak, és kántálni, hogy egy utálatos ember vagy, és nem akarok  veled egy légkörben lenni. Az igazi érzéseim elrejtették azt, hogy mennyire ott akartam lenni veled szinte mindenhol. Féltékeny voltam, amikor nélkülem mentél akár buliba, és nem védhetlek meg. Talán őrültség, sőt, biztos, hiszen nem hiszek az “örökkében”... De veled…Veled el tudom képzelni az egész életem – a válasza megdöbbent. Nem szokott ilyen érzelgős lenni. Önkéntelenül is könnyek gyűlnek a szemembe, és szorosan átölelem. 

– Szeretlek – suttogom.

– Én is szeretlek, kicsi lány – suttogja vissza. Valahogy így aludtunk el.

Hangos zenére riadok fel. A fejem szétesik, és egyből keresem a zaj forrását. Easton mélyen alszik, amikor ránézek. Felveszem a köntösöm, és követem a hangot. A konyhából jön. Easton telefonja. Felemelem, és lehúzom a fényerőt, hogy ne vakuljak meg. Amikor meglátom a nevet, egyből kitisztul a látásom.

Sarah

Elgondolkozok, hogy felvegyem-e, vagy rakjam rá…Úgy döntök, ha Easton nem volt képes elküldeni, majd én.

– Igen, tessék? – szólok bele, a lehető legbunkóbb hangnemmel.

– Maga kicsoda? Hol van Easton? – kérdezi a nő. Olyan magas a hangja, hogy érzem ahogy kiszakad a dobhártyám.

– Sarah, ugye? –

– Igen.  

– Nos, Sarah, én Easton párja vagyok. Hajnali 1-óra van, és épp most keltem fel mellőle. Alszik. Minek köszönhetem a zaklatását? – kérdezem tőle csupa kedvességgel a hangomban.

– Easton párja? – kérdezi meglepődve.

– Igen. A párja – húzom fel a szemöldököm. Egy halk nevetés a válasz.

– Megkérdezhetem, mi olyan poénos?

– Semmi, semmi! Csal elfelejtettem, hogy Easton összeszedett magának egy kislányt. Ne Haragudj! – nevet tovább. Miért nincs még telefonon keresztüli bunyó?

– Hmh, marha vicces. Tudod mi a helyzet? – kérdezek vissza csupa kárörvendőn.

– Hallgatlak.  

– Te csak próbaidős voltál, érted? Valamit elbasztál, ha egy “kislány” jobban teljesít már, mint te. Ezt azért nézném! További kellemes estét neked, Sarah, nagyon nem örültem a beszélgetésnek! Puszi! – azzal rárakom a telefont. Első dolgom, hogy törlöm a számát. Ezután egy kő esett le a szívemről, és mosolyogva bújok vissza Easton mellé, aki mocorogni kezd.

– Ki volt az? – kérdezi álmosan.

– Egy nem lényeges személy – válaszolok, majd behunyom a szemem. Érdekes, hogy állítólag nem beszél vele, de a telefonszámát tudta. Nem de?

Kis Valentin napi ajándék! 💐

Spoilerek

Tiktok - _Natalieauthor_
Instagram - _Nataliewriter_