Veszélyes vonzalmak

Ötödik

Ötödik fejezet - Emma Reed

Este van, épp készülődök, hogy elmenjünk anyuékhoz, és végre megtudjam mi történik most közöttük. Semmi kedvem semmihez, és rettenetesen aggódok anyámért.

– Kész vagy? – szólit meg Easton. A hirtelen hangjától összerezzenek.

– Igen, mindjárt mehetünk.

– Megyek, befűtöm az autót. Elég hideg van.

Amikor bepattanok mellé az autóba,erősen szorítja a kormányt, és idegesen dobol a kormányon. Semmi kedvem beszélni, de nem is akarok elveszi a gondolataimba. És mi lenne, ha ellazítanám? Meg ezzel együtt magam is.

– Ideges vagy? – kérdezem együttérzően.

– Nem, csak aggódok apa miatt. De majd megoldjuk.

– Ha te mondod…

– Meg kell álljunk tankolni – mondja, majd beüti a GPS- be a lehető legközelebbi benzinkutat. Tökéletes. Előveszem a piros rúzsom, és “ önbizalom gyanánt “ mert ugye a megjelenés fontos a számra viszem.

Easton rám néz, majd elneveti magát.

– Mi olyan poénos? 

– Ugye tudod, hogy épp veszekedni megyünk? – kérdezi mosolyogva.

– Tudom. Épp azért teszem most ezt – mondom nevetve, és folytatom amit elkezdtem. Gondoltam becsukok egy romantikus zenét, vagy inkább vadítót, és bekapcsolom Montell Fish- Hotel című zenéjét, amit egyébként imádok. Easton összehúzott szemölkökkel figyeli mit csinálok. Persze a mosoly a szája szélén megjelenik. Amikor eltelik pár perc, megfogom a kezét ami a váltón pihen, és simogatni kezdem. Amikor rámnéz, csábosan ránézek, ebből a nézésemből pedig mindent ért. Amikor önkéntelenül beharapom a szám. Ekkor Easton vesz egy gyors, éles kanyart. Előre kapom a fejem, és akkor látom, hogy megérkeztünk a benzinkúthoz.

– Gyere velem. Most! – mondja mély rekedt hangon, kipattan a kocsiból, odasiet hozzám, megfogja a kezem és behúz magával a kúthoz. A WC felé vesszük az irányt, amit a dolgozók érdekesen figyelnek végig.

A pelenkázós részlethez húz, ahol miután beérünk annyit hallok, hogy kattan a zár. Megfordulok, Easton pedig neki dőlt a falnak.

– Direkt ingerelsz, ne akard, hogy bedurvuljak! – mondja, miközben pár cm van a számtól. A szemeiben izzik a vágy, pont úgy, ahogy az enyémben is.

– És ha ez a célom? – piszkálom tovább, hol a szájára, hol a szemébe nézve. El néz pár másodpercig. Aztán elhajol tőlem. Amikor már azt hinném kisétál az ajtón, megemel, és felültet a pelenkázó asztalra. Olyan hirtelen csókol meg, hogy fel sem fogom mi történt. A keze a mellemre téved, azzal együtt szépen lassan húzza le rólam a pólót. A csókunk is csak akkor szakad meg, amikor áthúzza a fejemen a ruhát.

- Nekem az a célom, hogy olyan örömet okozzak neked, amit aztán később megemlegetsz - villog a szeme, kíván engem, akar engem. Nem habozik, a bugyim szó szerint letépi rólam, a nadrágját kigombolja, és egy kicsit megemel, hogy aztán teljesen kitöltsön, miközben ismét megcsókol. Amikor megérzem magamban, szinte egyszerre nyögünk fel. Ütemesen döfködi a testem, nekem pedig egyre nehezebb nem kiadnom a hangom.

- Tetszik neked, kicsi lány? Mondd ki! - nyögi a számba.

- Hmm... - ennyit tudok mondani, de ő megrázza a fejét.

- Mondd ki, kicsi lány! - kérleli, de amikor megszólalhatnék, ingerelni kezdi a csiklóm, amitől felnyögök, és a szám elé kapom a kezem.

- Nagyon jó... Ki baszott jó... - nyögöm elfúló hangon.

Később már az autóban vagyunk, és egymásra mosolygunk. Kicsit megnyugodtam, de úgysem tart sokáig.

- Emlékeztess, hogy majd álljunk meg neked fehérneműt venni valamelyik üzletben - szólal meg hirtelen.

- Rendben. Valaki letépte rólam - mosolyodok el, amit ő viszonoz.

Hirtelen megszólal a kocsiban a telefom, es Easton megnyomja a nagy kijelzőt. Nem mutat nevet.

- Szia, Easton, én vagyok az Sarah. Mivel nem hallgattál meg egészen a talinkon, itt elmondanám, azt az egy mondatot, amit nem érdemes kihagynod - mondja az idegesítő vékony hangján.

Eastonre kapom a tekintetem, miközben próbálok nem elájulni. Találkoztak? Miért?

Ő olyam tekintettel néz rám, ami azt sugalja, "oh, bassza meg" tehát egyaltalan nem tervezett szólni. Némán ülünk a kocsiban, miközben Sarah a vonalban van.

- Hallo? - mondja, én pedig lenémítom magunkat.

- Beszélj vele nyugodtan - mosolygok el, aztán visszakapcsolom a hangot, és mivel epp a járda szélén állunk piros lámpánál, fogom magam és kiszállok.

Tudhattam volna, hogy ez lesz. Tudhattam volna, hogy lesz még köztük valami. Mi az amit elakart neki mondani? Tökmindegy, valószínűleg csak rá tartozik. De az, hogy arra sem volt méltó, hogy szóljon róla... Botrányos... Kezdtem benne újra bízni, erre újabb és újabb dolgok kerülnek elő... Nem elég, hogy anyám nem érem el, Easton apja is ott tart ahol... Még ez is...

Eltelik pár perc, amíg egyedül bolyongok. Nemsokára egy fekete árnyékot pillantok meg magam mögött. Megállok a pad előtt, ahol rögtön mellette egy kis szökőkút van. Hirtelen meleg érintést érzek a vállamon. Aztán meleg lehelletet a fülemnél.

- Hallgass meg, kicsi lány