Veszélyes vonzalmak

Második

Második - Easton Miller

Reggel az ébresztő hangja kelt fel. Miután kinyomtam, feltápászkodok, és kisétálok a konyhába. Emma még alszik, úgy, hogy csendben kell lennem. Készítek egy kávét, és neki is, mert mostanában az a mániája, hogy kávéval kezdi a napot, azalatt pedig ne szóljon hozzá senki, ha pedig nincs, levegőt sem szabad venni. Miután megcsináltam az energia bombát, bemegyek a zuhanyzóba, és letusolok. Ma be kell menjek az egyetemre, mivel a vizsga időpontok megbeszélése lesz, amiről elég gázos lenne lemaradni. Amikor kisétálok, Emma már az ágyon összehunyorított szemmel, álmosan, kócos hajjal ül az ágyban. 

– Tessék – nyújtom át neki a kávét. Bágyadtan rám mosolyog, és belekortyol.

– Hogy tudod ilyen finomra készíteni? – kérdei mosolyogva.

– Titok – hajolok közel, majd egy csókot lehelek az ajkára – miért vagy még fent? csak 6 óra. 8-kor kezdődik az órád.

– Tudom. Nő vagyok, dupla idő minden, és dögös akarok ma lenni…

– Dögös? – vonom kérdőre.

– Bizony

– Miért akarod, hogy mészárlást végezzek a suliba? – kérdezem a fejem rázva.

– Mert az lenne? 

– Ha valaki rád mászna, igen – bólintok.

– Egyébként… Beszélni akartam veled valamiről – súgja rekedt hangon.

– Hallgatlak 

– Holnap interjúra megyek. A helyi FoodMagic étteremben fogok dolgozni, mint pincér – mondja magabiztosan.

– Dolgozni? Suliba hogy mész? 

– Este megyek… 6:00-tól este 20:00-ig. De csak mert diák vagyok. Amúgy több lenne – mondja miközben elsétál mellettem, és a fürdő felé veszi az irányt.

– Szóval haza esel olyan későn, és ennyi? – vonom fel a szemöldököm, és követem őt.

– Valahogy igen, így. Valamit kezdenem kell a jövőmmel. Valahol el kell kezdjem – mondja csalódottan.

– Ha így érzel… Rendben – adom be a derekam, bár nem nagyon örülök ennek. 

– Kimennél? 

– Miért tenném? Most jön a kedvenc részem – mondom, majd nekidőlök a zuhanykabin ajtajának.

– Az micsoda? – kérdezi pimasz mosollyal.

– Amikor levetkőzöl. A kilátás csodálatos! – mondom mosolyogva.

Nemsokkal azután, hogy Emma kiküldött a fürdőböl, írok neki egy cuki üzenetet, és elsietek az egyetemre. Még van egy órám, de ilyenkor mindig leparkolok valahol, megiszom a fekete kávémat, és elszívok vagy 2 szál cigit. Amikor épp elvagyok a saját gondolataimban, ugyanis már 3 perce várom, hogy lemenjen a dugó, megcsörren a telefonom. Ismeretlen szám.

– Igen, tessék? – szólok bele türelmetlenül.

– Hello, Easton?! – hallok meg egy idegesítően vékony női hangot.

– Elnézést, ki az? – kérdezem értetlenül.

– Ugyan, hát fel sem ismersz? Sarah Woodman – mondja a nő, nekem pedig hirtelen megannyi emlék, és érzés cikázik végig a testemen.

– Mit akarsz? – kérdezem, de már cseppet sem csak türelmesen. Az újbegyem a kormányon kopogtatom, nehogy darabokra tőrjem a telefont.

– Beszélni akartam veled 

– Én pedig nem akarok hallani felőled semmit, mondd, ezen mi olyan nehéz? 

– Ugyan. Fontos lesz az, amiről beszélni akarok veled, csak kérlek, adj egy percet! 

– A kurva életbe…. Rendben… Gyere a parkba, két perc, ott vagyok! – azzal ráteszem a telefont.

Amikor odaérek, cseppet sem örvendek. Hányingerem van, szédülök, és a közérzetem is rossz. Meglátom Sarah-t, ahogy közeledik felém. Veszek egy nagy levegőt, és felkészülök a hülyeségére. 

Ahhoz képest, ahogy régen kinézett, sokkal jobb a mostani stílusa: Fekete szövetkabát, egy magassarkű csizma, és egy bordó ruha. Nőies, mégis laza…

– Easton… – üdvözöl mosolyogva.

– Sarah…

– Hogy vagy? – kérdezi miközben a földet vizslatja.

– Megvagyok. Boldogan. Te? 

– Fogjuk rá.

– Miért hívtál?  – sóhajtom türelmetlenül.

– William és én már egy éve külön váltunk… Azt reméltem, mivel tudom, hogy mindig is nagy üzletember voltál, és vagy is… Segíthetnél, és lehetnék partnerek!

– Felejsd el, Sarah! Mi ketten végeztünk. Van valakim, aki…

– Oh, igen! Az aranyos 17 éves középiskolás diákod? – kérdezi kárörvendő mosollyal.

– Honnan…

– Tudom? – folytatja, majd mosolyogva elnéz a mellettünk lévő kávézó felé, és vissza rám – Talán…Beszéltem is vele…Ki tudja? – mondja, majd megrántja a vállát. Nem, nem… Biztos nem beszéltek. Emma már szólt volna nekem.

– Hazudsz – nevetek fel.

– Majd azért kérdezz rá… Szóval? Benne vagy? 

– Szó sem lehet róla. Ez volt az utolsó, hogy hallani akarok felőled!

– Nem értem, miért vagy velem ilyen? Régen imádtál… Teljesen odavoltál – húzza végig a hosszú piros körmeit a mellkasomon. Ellököm a kezét, és hátrálok.

– Úgy látom, kitanultad, hogy kell nyomulni. De nálam a múlt vagy. Ő a jövő.

– Ugyan már! 22 vagy, bassza meg! Nem tanultad még meg, hogy ez nem az a generáció, ahol nincs igaz szerelem? Itt már máshogy gondolkodnak, pláne a mai fiatalok!

– Akkor te is eltanultad ezt tőlük! Emlékeztetnélek, hogy megcsaltál a legjobb barátommal, majd kurvának álltál, aki még ezek után elém áll, és van pofája ajánlatokat tenni! – ordítom, és pont leszarom, hogy az emberek körülöttünk azt hiszik, minjárt leütöm. Ha nem lenne nő, már megtettem volna.

– Jegyezd meg, Easton: Majd talál egy fiatalabbat, aki azt csinálja, mint minden 17 éves: Bulizik, drogozik, iszik, szexel, és leszar mindent.

– Ő más – ennyit mondok, majd hátatfordítok neki, és elhajtok az egyetemre.

Mondanom sem kell, egész úton úgy szorítom a kormányt, mintha kényszerítenének. Miért jött vissza? Komolyan azt várja, hogy miután megcsalt, megalázott, egyáltalán érdekelni fog, hogy levegőt vesz?!

Spoilerek

Tiktok - _Natalieauthor_
Instagram - _Nataliewriter_